Romacentrum.hu

A Kurt Lewin Alapítvány a 2002–2003-as tanév során az egész országra kiterjedő kutatást végzett “Hátrányos helyzetűek a közoktatásban” címmel. Az Európai Unió PHARE Access programja által támogatott vizsgálat célja az volt, hogy feltárásra kerüljenek a közoktatásban tapasztalható, a hátrányos helyzetű tanulókat érintő jogalkalmazási visszásságok. A kutatás pillanatfelvételt kívánt készíteni a mai magyarországi oktatásról, a pedagógusok, iskolavezetők, helyi döntéshozók, valamint szülők helyzetéről és attitűdjeiről azzal a szándékkal, hogy ismertté váljanak olyan gyakorlatok is, melyek a hátrányos helyzetű tanulók iskolai integrációját, végeredményben pedig az oktatási intézmények jogszerű működését elősegítik.

A kutatás országos reprezentatív kérdőíves adatfelvételen, valamint interjúkon és résztvevő-megfigyeléseken alapult. A kérdőíves vizsgálat során 1 464 általános iskolai pedagógust kérdeztünk meg személyesen. A körülbelül 110 interjú pedig a tanárokat, iskolaigazgatókat, szülőket, valamint polgármestereket, rendőröket, helyi egyházi vezetőket, a szociális szférában dolgozókat és a gyermekvédelem munkatársait érintette.

Az alapítvány vizsgálatának eredményeként elmondható, hogy a tanulók, pedagógusok, szülők (iskolapolgárok) közötti konfliktus természetes jelenség egy olyan intézményben, ahol nagyon sok ember nap mint nap számos alkalommal érintkezik egymással. Az iskolapolgárok jogai sokszor sérülnek a közoktatás világában. Különösen szembetűnő a jogsértések gyakorisága a hátrányos helyzetű tanulók, illetve szüleik esetében. Ezek a tanulók sok esetben olyan iskolába-óvodába járnak, mely intézményeket magukat is hátrányos helyzetűnek számíthatjuk a közoktatás intézményrendszerén belül.

Szembetűnő, hogy az egyik iskolapolgár jogainak megsérülése vagy kötelességszegése szinte bizonyos, hogy egy másik iskolapolgár jogainak csorbulását vonja maga után. Noha a közoktatás szereplői jogainak sérülése az iskola vagy az osztályterem falain belül tapasztalható, annak oka legtöbbször az iskola falain kívül keresendő. Elsősorban a magyar intézményrendszer működésében, az egyes intézmények közötti kommunikáció és együttműködés elégtelen voltában keresendőek az okok. De feltétlenül megemlítendőek a szegénység, a munkanélküliség, a magyar településszerkezet hiányosságai, a változatlanul jelenlévő előítéletek, illetve a különböző szereplők írott szabályokhoz, joghoz való viszonya mint a jogsértések mögött álló mozgatórugók.

Magyarországon mind több problémát jelentenek a tanulási és beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyerekek az iskolában. A gyerekek jelentősnek mondható részére jellemző az alapkészségek hiánya (kiemelkedően a kommunikációs készségek hiányoznak). Bekerülve az iskolába sok esetben nem értik, hogy mit mond a tanító, tömeges méretűvé válik körükben a hiányzás, illetve a magántanulóvá válás. Interjúinkból, résztvevő-megfigyelési tapasztalatainkból, illetve a korábbi kutatások alapján úgy tűnik, hogy az iskola elsősorban elvárja a szociális készségek meglétét, azonban azokat nem mindig képes megtanítani.

A hátrányos helyzetűek közül különösen veszélyeztetettek a romák, az eltérő képességű, speciális oktatási-nevelési szükségletű tanulók és szüleik. Ma még jellemző, hogy a hátrányos helyzetű tanulót az iskola intézménye »problémásnak« észleli, továbbá sok esetben tesznek a közoktatás világában érintettek egyenlőségjelet a romák és a hátrányos helyzetűek, valamint a romák és a pedagógiai problémát jelentő tanulók közé. Ameddig a többségi társadalom tagjai körében tapasztalható iskoláztatással kapcsolatos kötelességszegések sorát az iskola a társadalmi körülményeknek és a szegénységnek tulajdonítja, addig nem egyszer fordul elő, hogy a romák esetében ugyanezeket a jelenségeket az önhiba számlájára írják a pedagógusok, iskolavezetők.

A jogsértések okainak hátterében az ismeretek és készségek hiánya áll, kiemelten pedig, ahogy már említettük, a kommunikációs készségek hiánya szembetűnő. Amiként a pedagógusokra és általában az oktatás intézményrendszerére jellemző a kommunikáció elégtelen volta és hiányossága, a másik iskolában zajló gyakorlat, a másik etnikai csoport stb. nem ismerete, úgy a diákokra is igaz, hogy nagyon kevéssé van lehetőségük az iskolában a kommunikáció megfelelő módjainak elsajátítására, ehelyett mind több, egymástól elszigetelt ismeretet kénytelenek elsajátítani.

Az is jól kiolvasható a kutatás eredményeiből, hogy Magyarországon egyelőre nincs közmegegyezés arról, hogy mi a feladata az iskolának. A Közoktatási Törvény bevezetője nem kevesebb, mint nyolc célt nevez meg a törvény megalkotásának alapjául. E célok csak látszólag divergensek, igazából – elvileg – feltételezik egymást az oktatási-nevelési folyamat során.

“A Magyar Köztársaság Alkotmányában meghatározott művelődéshez való jog esélyegyenlőség alapján való gyakorlásának biztosítása, a lelkiismereti meggyőződés szabadságának és a vallásszabadságnak, a hazaszeretetre nevelésnek a közoktatásban való érvényesülése, a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz való jogának megvalósítása, a tanszabadság és a tanítás szabadságának érvényesítése, a gyermekek, tanulók, szülők és a közoktatásban foglalkoztatottak jogainak és kötelességeinek meghatározása, továbbá korszerű tudást biztosító közoktatási rendszer irányítása és működtetése céljából az Országgyűlés a következő törvényt alkotja: (…)” (1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról)

A “felzárkóztatás” és a “tehetséggondozás” fogalmai sok esetben egymással szembeállítva használatosak, noha azok éppen feltételei egymásnak. Az iskola számára a hátrányos helyzetű, az eltérő nevelési igényű, sok esetben a roma tanuló mint pedagógiai probléma jelenik meg. Kezelésére általában nincsen eszköze és módszere az oktatási intézménynek.

Megfelelő módszer és eszköz híján az iskola nem képes kezelni a számára problémásnak mutatkozó tanulót. Az oktatási-nevelési intézmények a legtöbb esetben erejükön felül kísérlik meg “kezelni a problémát”, s nem tudják preventív módon végezni tevékenységüket.

Jogsértéseket egymással szöges ellentétben álló gyakorlatok is eredményezhetnek. A tanulók erőltetett integrációja vagy indokolatlan elkülönítése minden esetben jogsértéssel jár. A pedagógusok jogai sok esetben nem tudnak érvényre jutni, mely körülmény általában a szülők és a tanulók jogainak sérülésével jár.

Összefoglalva

A 2002–2003-as tanév során azoknak a gyerekeknek, akik a szociálisan hátrányos helyzetűek, a romák, a fogyatékosok csoportjához voltak sorolhatóak szignifikánsan nagyobb valószínűséggel sérültek a jogai a közoktatásban, mint társaiknak. A gyerekek jogainak sérülése szorosan együtt jár a közoktatás többi szereplőinek jogainak sérülésével, vagyis a legtöbb esetben a szülők és a pedagógusok közoktatási jogérvényesülése is aggályos. A jogsértések és a kötelezettségszegések az esetek túlnyomó többségében az osztály vagy az iskolai falain belül válnak láthatóvá, egyéni sorsokban és továbbtanulási zsákutcákban jelennek meg, okaik azonban a legtöbbször az iskola falain kívül, a társadalmi intézményrendszer működésében, a magyar társadalom szerkezetében keresendőek. Kiemelkedő szerepe van a szegénységnek, a települések adta kedvezőtlen térszerkezetnek, az aprófalvak kiszolgáltatottságának, valamint a tájékoztatás elégtelenségének, a tájékozódás lehetőségének hiányának, továbbá a pedagógusképzés hiányosságainak, az öngerjesztő módon egyre növekvő követelményeknek. A kutatás által vázolt pillanatfelvétel mögött a leginkább azonban a szereplők közötti kommunikáció elégtelen volta, illetve a szereplők közötti együttműködés hiánya érhető utol.

A kutatás körülményei, az alkalmazott módszerek

A Kurt Lewin Alapítvány által az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala megrendelésére végzett országos szociológiai kutatás a 2003–2003-as tanév során zajlott. A vizsgálat tapasztalatait összefoglaló zárótanulmány kérdőíves adatfelvétel, interjúk és résztvevő-megfigyelések alapján készült el.

A kutatás a közoktatás világára fókuszált, az interjúk és megfigyelések túlnyomó többsége olyan általános iskolákban és óvodákban készült, melyek önkormányzati fenntartásúak. Nem vizsgáltuk azokat az intézményeket, melyek a szigorúan vett közoktatás világán kívül esnek (tehát például a mánfai Collegium Martineumot vagy a Józsefvárosi Tanodát), mivel ezekről az intézményekről az elmúlt években amúgy is bőséges elemzés készült.

Fontosnak tartottuk ugyanakkor azt, hogy a közoktatás világának minden szereplője (pedagógus, diák, szülő, igazgató, fenntartó) megkérdezésre kerüljön, illetve a gyermekekkel és ifjúsággal közelebbi kapcsolatban álló intézmények munkatársait is megkérdezzük (szociális munkásokat, jóléti szolgálatok vezetőit, rendőröket, egyházi személyeket, nevelési tanácsadók és szakértői bizottságok vezetőit-munkatársait, jegyzőket, kisebbségi vezetőket).

Kérdőíves adatfelvétel – adatvédelmi eljárások

A kérdőíves adatfelvétel általános iskolai tanárok és igazgatók körében történt (N=1 464). Az adatfelvétel során való részvétel minden esetben önkéntes volt, a lekérdezés személyesen, négyszemközt történt. A megkérdezetteket minden esetben tájékoztattuk arról, hogy mi fog történni válaszaikkal, azokhoz ki férhet hozzá a későbbiek során.

A kérdőívek kitöltése név nélkül történt, a kérdőívek azok számítógépes kódolása után megsemmisítésre kerültek. Az eltárolt adatok alapján a válaszadók személye már nem visszakereshető. A kérdőíves adatfelvételről minden intézményvezetőnek tudomása volt, s írásban nyilatkozott arról, hogy hozzájárul az általa vezetett iskolában zajló vizsgálatunkhoz.