Romacentrum.hu

Romahelyzet Magyarországon 2000. október 24.

Alighanem a cigánykérdést kell megoldania az Európai Unióba tartó Magyarországnak az egyik legsürgősebb feladataként a kétezredik év küszöbén. Míg gazdasági szempontból a magyarországi kisebbségek integrációja befejezettnek tekinthető, a piacgazdaságra történő áttérés leginkább a roma kisebbséget sújtotta. A romák alkalmazásuk és mindennapjaik során nem ritkán diszkriminációt is elszenvednek.

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nem elszigetelt magyar problémáról van szó, hanem egy olyan bonyolult társadalmi-jogi-gazdasági komplexumról, amely Európa számos országában élő jelenség. Még súlyosabb gondként érvényesül mindez Kelet-Közép-Európában, ahol a gazdasági átalakításnak, a felesleges munkaerő leépítésének, az állami költségvetést összeroppantó szociális tehervállalás csökkentésének leginkább a cigányság lett az áldozata.

Ennek enyhítésére a kormányzat középtávú programot készített, amelynek célja az esélyegyenlőséghez való segítés, az előítéletesség csökkentése, a hátrányos megkülönböztetés megakadályozása, és nem utolsó sorban a cigány közösségek identitásának és kulturális aktivitásának erősítése. A kisebbségek jogairól szóló törvény szellemében a kormány igyekszik jól együttműködni az Országos Cigány Önkormányzattal, a helyi cigány kisebbségi önkormányzatokkal és a roma illetve a romákért tenni akaró civil szervezetekkel.

Ma 753 cigány kisebbségi önkormányzat működik, ez közel 3000 roma közéleti szereplőt feltételez. Aktivitásukat jellemzi, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosa eddigi tevékenységének nagy részét tette ki a cigányságot ért sérelmek kivizsgálása, orvoslása.

A kormány kisebbségpolitikai döntéseit a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal készíti elő. Az igazságügyi miniszter elnöklete alatt működik a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság, - ennek alelnöke Doncsev Toso, ő a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke is -, amely a programokat koordinálja. A hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére irányuló erőfeszítéseknek azonban nemcsak a cigányságot kell érinteniük, hanem a társadalom egészét.

Az integráció oktatásügyi része az alapfokú oktatásban a tartalmi fejlesztést, a középfokú oktatásban és a felsőfokú képzésben a lemorzsolódás visszaszorítását, a végbizonyítvány megszerzését és a tehetséggondozást támogatja. Célul tűzte ki az óvodai beiskolázás megszervezését, az iskolák melletti kollégiumok, új oktatási központok kialakítását. Figyelemmel kívánja kísérni a speciális oktatási formák bevezetését, a hozott hátrányokat úgy kívánja csökkenteni, hogy elkerülje az oktatásügyi szegregációt. Mindehhez roma óvónőkre, tanítókra, tanárokra, valamint speciális kollégiumokra, felsőoktatási intézményekre van szükség, a hallgatókat tehát a magasabb képzési szinteken ösztöndíjakkal, tandíj- és egyéb támogatásokkal ösztönzik. Ez azért fontos, mert a cigány gyermekek 77 százaléka végzi csak el az általános iskolát. A szakmai képzettség az érettségi nélküli szakmunkás bizonyítványt jelenti, és nagyon alacsony a felsőfokú végzettség. Ez pedig a munkaerő-piaci viszonyok között esélytelen helyzetet jelent. Meghatározó, hogy a cigányság túlnyomó többsége magyar nyelven beszél, ezért az iskolák elsősorban magyarul teremtik meg a cigány kultúra és önismereti elemek ápolásának feltételeit. A panaszolt jelenségek miatt alapos figyelmet kell fordítani a rendőri állomány továbbképzésére is.

Csaknem tízmillió eurós - 2,5 milliárd forintos - költségvetéssel már elindult a romák oktatását támogató PHARE program is Magyarországon. Az első tenderkiírás 7 millió euróra vonatkozik, ebből az összegből legalább 200 elképzelés kaphat a következő két évben támogatást. A nagyobbrészt európai uniós forrásból két romakollégiumot is kialakítanak, amelyek helyszíne várhatóan Szolnok és Ózd lesz. A kollégiumokat a pécsi Gandhi Gimnázium mintájára kívánják kialakítani. Nemrég döntés született: Pécsett nem a Gandhi Közalapítvány, hanem a kormány fejezi be a hat évvel ezelőtt megkezdett építkezést. A változás már megjelent a jövő évi költségvetési törvény tervezetében.

A szociális- és egészségügyi programok a cigány lakosság egészségi állapotának javítását, a prevenciót szolgáló szűrő-gondozó szolgáltatások bővítését tűzték ki célul. A cigányság védőoltással történő ellátása, az egészségkultúra javítása, a szűrővizsgálatokon való részvétel érdekében szintén megszülettek az elképzelések. Az óvodai egészségvédelemben a higiénés viszonyok kialakításával, a fogászati prevencióval foglalkozó programok kaptak elsőbbséget.

Kedvezőtlenek a cigány közösség lakásviszonyai, egészségügyi helyzete. Jelentős részük hátrányos helyzetű településein lakik, a munkanélküliek aránya jelentősen meghaladja a másutt tapasztaltat. Sokuknak a különböző családi pótlékok és helyi szociális transzferek képezik a családfenntartásra fordítható rendszeres jövedelmet. Ezért a kormányzat által használt becslések jelentősen magasabb számokkal dolgoznak, mint az “önbevalláson” alapuló népszámlálási minősítések, így a költségvetés magasabb hátteret garantál, mint ami a népszámlálási adatokból következne.

A munkahelyteremtő, közmunkaszervező, képző-átképző és segélyező támogatások mellett a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány is menedzsel programokat, amelyek ösztönzik és támogatják a cigányság megélhetését célzó mezőgazdasági és helyi vállalkozási kezdeményezéseket, földhöz juttatási programokat, az önellátó háztáji jellegű földművelés és állattartás folytatását.

Munkahelyteremtést ír elő az említett kormányzati feladatterv a térségfejlesztés területén is. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány újrakezdési pályázatot hirdetett alacsony iskolai végzettségűek szociális ellátásával, vagy munkaerő-piaci képzésével foglalkozó, illetve foglalkoztatásukat vállaló szervezetek ösztönzésére. A közmunkatanácsot azzal a céllal hozta létre a kormány, hogy a munkanélküliek és a rendszeres szociális segélyezésben részesülő aktív korúak részére adjon segítséget. A pénzügyi források bővítésére az Európai Unió PHARE programjához is pályázatokat nyújtottak be a kormányzati szervek. Az nyerte el a támogatást, amely a hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalok integrációját segíti elő. Ilyen az ez évtől elérhető EU-előcsatlakozási alapok egyikéből származó PHARE 2000-es program, amelyben az ország három kelet-magyarországi régiója - Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Alföld - vesz részt. A térségek versenyképességének erősítésére, a lakosság életminőségének javítására elkészültek a régiók előzetes fejlesztési tervei is. Három év alatt a térségek évente 30 millió euró támogatást vehetnek majd igénybe. Hátrányos helyzetük miatt a kormány jelölte ki a három célrégiót.

A roma közösség társadalmi integrációs gondjait egyidejűleg kell kisebbség- és társadalompolitikai kérdésnek tekinteni. A cigány lakosság integrációja, anyagi felemelkedése csak évtizedek alatt valósulhat meg. Ehhez egy hosszú távú stratégia is szükséges majd.

Nemzetközi figyelem középpontjában áll a magyarországi cigányság helyzete. Az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottságának jelentése már megállapította, hogy Magyarország tudatában van a cigányság gondjainak, számos területen tiszteletre méltó erőfeszítéseket tett a cigányság helyzetének javítására, és méltatóan szól a középtávú intézkedéscsomagról is. Az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén a képviselők megszavazták a Magyarországról szóló - jobbára elismerő - jelentést, amely kifogásolta azonban, hogy a magyar kormány nem fordít a mostaninál is több figyelmet a roma népességre. Az Európai Parlament Vegyesbizottsága október 11-i brüsszeli ülésén magyar kezdeményezésre ezért foglalkozott a cigányság helyzetével. Ennek előzményeként Szájer József, a parlament európai integrációs bizottságának fideszes elnöke és Farkas Flórián, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke közösen nyilvánította ki, hogy a cigányság integrációját parlamenti és kormányzati eszközökkel is szükséges előmozdítani, külföldön pedig reális képet szükséges adni a cigányság helyzetéről.

Október végén Budapesten ülésezik az Európa Tanács Cigányügyi Bizottsága is, két napot a roma közösségek életének tanulmányozásának szentelnek. Magyarország egyébként szívesen fogadna vendégként több EBESZ-képviselőt, hogy a helyszínen győződjenek meg a magyarországi romák helyzetéről, a jobbítását szolgálni kívánó kormányzati törekvésekről, amelyek szerint az idei költségvetésben hétmilliárd forint jut a romákat támogató-felzárkóztató kiadásokra; a szociális és családügyi, az oktatási, a kulturális és az igazságügyi tárca több mint hárommilliárdot költhet. Az igazságügyi tárca miniszteri értekezlete elfogadta a polgári törvénykönyv személyiségi jogokra vonatkozó újraszabályozását. Ebben rögzítenék a diszkrimináció tilalmát, ennek megsértése komoly kártérítést vonna maga után. A magyar vezetés arról kívánja meggyőzni az Európai Unió tagállamait, hogy a roma-kérdés kezelése összeurópai ügy.

Határozottan végrehajtott hosszú távú programokkal a cigányságot 15-20 év alatt lehet olyan helyzetbe hozni, hogy képes legyen beilleszkedni a társadalomba. Ehhez erős, hierarchikusan felépített, az ügy iránt érzékeny és elkötelezett, megvesztegethetetlen magyar és roma vezetőkből, illetve munkatársakból álló integráló szervezet szükséges, amely független az egymással soha meg nem egyező roma szervezetektől. A kormány a továbbiakban is az eddigi konszenzusos kisebbségpolitika híve. Olyan környezet kialakításában érdekelt, amelyben a cigány kisebbségekhez tartozók szabadon élhetnek törvényben biztosított jogaikkal.

A kérdés most már az is: mit tesz, tehet-e valamit a cigányság is a “lelke üdvéért” vagy ahogy cigány nyelven mondják: Ande lengi dji?

Összefoglaló az elmúlt két év cigány kisebbséget érintő kormányzati intézkedéseiről (NEKH) 2000.09.08.

Roma történelem

Magyarország - a cigány lakosság létszáma szerint - Románia, Bulgária és Spanyolország után a negyedik helyen áll. Magyarországon a legnagyobb kisebbség a cigányság. Az 1990-es népszámlálás során 142 ezer magyar állampolgár vallotta magát cigány nemzetiségűnek. Becslések szerint számuk jelenleg 4-600 ezer fő, egyes kisebbségi szervezetek azonban 7-800 ezres lélekszámot is valószínűsítenek. A demográfiai változások trendjében az elöregedő, csökkenő népességszám mellett a cigányság fiatalabb korösszetételével is számolni kell.

Szétszóródva élnek a romák az ország területén, eloszlásuk nem egyenletes. Magyarország 3200 települése közül 2000-ben élnek; a három északi megyében legnagyobb a népességük. Jelentősen megnőtt a városlakó romák aránya, Budapesten a romák száma 90 ezerre tehető.

Nyelvi és kulturális szempontból erősen tagoltak. A cigány kultúrának új keletű az írásbelisége, gond továbbá, hogy nem rendelkeznek anyaországgal, amely kulturálisan és anyagilag támogatná őket. Az úgynevezett romungro magyar anyanyelvű cigányok a legnagyobb csoport. Arányuk meghaladja a 70 százalékot. A második a romanit beszélő oláh cigányok, arányuk 20 százalék körüli. A harmadik csoport elsősorban az ország délnyugati régiójában élő beás cigányok, akik archaikus román nyelvet beszélnek. Arányuk 10 százalékos. Az oláh és beás csoportoknál a anyanyelvhasználat visszaszorul.

Több hullámban, az iszlám terjeszkedés elől menekülve hagyták el a X. századtól Észak-Nyugat Indiát a cigányok. A Kárpát-medencébe sem egyszerre érkeztek. Első megjelenésük az Árpád-házi királyok uralmának idejére, nagyobb létszámú érkezésük a XV. század elejére tehető. Több uralkodó (például Zsigmond német-római császár) állított ki a karavánok részére oltalomlevelet. A XVI-XVII. században a menlevelek hatására szabadon mozoghattak, beilleszkedésüket nem szorgalmazták. A 150 éves török hódoltság idején, majd a Rákóczi szabadságharcban a fejedelem zászlaja alá álltak, de a karavánok szolgálatokat tettek a végvárak közötti üzenetek közvetítésében is. Több híres prímás Rákóczi fejedelem táborában lelkesítette a sereget. Ebben az időben egyes csoportjaik letelepedtek.

Jóval hátrányosabb helyzetű úgynevezett oláh cigány népcsoportok érkeztek Havasalföldről, Moldvából a török uralom végnapjai idején, az elnéptelenedett vidékek betelepítésével egy időben. Ebben az időszakban már több országgyűlésen szerepelt a cigányügy, és Mária Terézia, majd II. József kezdeményezésére cigányokra vonatkozó törvényeket is alkottak. Ezek célja elsősorban a vándorló kóbor cigányok letelepítése volt. 1848-49-ben a cigányok szerszámaikkal, hegedűikkel a forradalom mellé álltak. A cigányprímások híre ismét eljutott Európába.

Az 1893-as népszámlálás szerint a 275 ezres cigányság már letelepedett életmódot folytatott, a hagyományos cigány foglalkozásokat azonban a kezdődő tömegtermelés szinte feleslegessé tette. Emellett a nagy történelmi korszakváltások, az I. világháború, az azt követő területvesztés, majd az országot a II. világháború alatt ért megrázkódtatások jelentősen érintették a cigányságot. Ekkor korlátozták a vándormunkát, ezzel egyben korlátozták az úgynevezett peripatetikus (körben vándorló) közösségeket, - a cigány zászlóban a kék ég alatt zöld mezőben forgó piros kerék e vándorlást jelképezi. A “beszűkült piac” folytán a cigányság fokozottan veszélyes lett a magántulajdonra. A cigányságtól való “végleges megszabadulás” gondolata a cigány holokausztban teljesedett ki. 1944 júliusától több ezer romát vittek koncentrációs táborokba, Dachauba, később Auschwitzba, Birkenauba, Rawensbrückbe.

Réteg, illetve szociális problémaként kezelték a cigánykérdést a háború utáni szocialista rendszerben. A földosztásból a cigányok csaknem teljes egészében kimaradtak. A megélhetési lehetőségek a lakóhelyüktől távoli ipari centrumok felé vonzották az ingázásra kényszerült lakosságot. A legtöbb cigány embernek szezonális, alacsony képzettséget igénylő munkát adtak. Az 1960-as évek végétől megkezdődött a cigánytelepek felszámolása, kedvezményes kölcsönt kaptak a lakásvásárláshoz, sok faluban a megüresedett öreg házakat birtokba vehették. A társadalomban ez feszültséget teremtett. A pártállami politikai felfogás kizárólag szociális problémának tekintette a cigánykérdést, a cigányság letelepítése, falvakba költözése azonban ellenállásba ütközött. Az ingatlanok leértékelődtek, megkezdődött a falu őslakosságának fokozatos elvándorlása. A cigányság jelenlegi koncentrációja olyan falvakba történik, ahol az alapvető infrastruktúra változatlanul hiányzik.

1989 után, a demokratikus átalakulás és a jogállamiság kialakulása ellenére - a már említett okok miatt - jelentősen felgyorsult a cigány lakosság marginalizálódása. A rendszerváltás után elsőként kerültek a létszámleépítési listákra az iskolázatlan, szociálisan lemaradt cigányság tagjai. A cigányság egyike a rendszerváltás nagy gazdasági veszteseinek.

Támogatók, szervezetek

Oktatási és kulturális anyagi támogatást sok egyéb címen nyújt az állam. Ilyen a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány és a Gandhi Közalapítvány. Az Országos Cigány Információs Központ mellett a 30 helységben működő kisebbségi közösségi házak sikeresek. Számos cigány, illetve cigány nyelvű lap is megjelenik, például a Phralipe (Testvériség), Lungo Drom (Hosszú Út), Világunk, Amaro Drom (Utunk), Kethano Drom (Közös Út), Cigányfúró. A közszolgálati médiumokban hetente sugároznak cigány magazinműsorokat.

Magyarországon számos olyan emberi jogi civil szervezet, karitatív egyesület működik, amely a cigány kisebbség érdekeinek képviseletét is felvállalja. Például a Lungo Drom, a Roma Polgárjogi Alapítvány, a Roma Parlament, a Phralipe Független Cigány Szervezet és a Cigány Vezetők Szakmai Egyesülete emberi jogi, jogvédelmi tevékenységet folytat, ahogy eredményesen működik a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda is.

A zámolyi romák

A Strasbourgban július 24. óta ideiglenes szálláson élő és ott a francia hatóságokhoz menedékjogi kérelemmel forduló 46 zámolyi roma esete egyedi. Magyarországot Európai Uniós tagjelöltsége szempontjából azonban hátrányosan érinti az is, hogy a romák panaszt nyújtottak be a magyar állam ellen a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához. A francia menekültügyi hatóság (OFPRA) a csoportban tartózkodó 23 gyermekre tekintettel megkezdte az ügy intézését. Az eset annak ellenére állította előtérbe a magyarországi roma kérdést, hogy semmi olyan nem történt, ami alapján a Magyarországon élő romák helyzetének romlását lehetne megállapítani. A zámolyi családoknak az őket ért sérelmek jogorvoslására Magyarországon is számos lehetőségük lett volna, mielőtt Strasbourghoz fordultak. Nem megalapozott, hogy a roma és a magyar társadalom kettészakadt, és hogy a nehéz helyzetben lévő emberek számára csak a kivándorlás, Magyarország elhagyása jelentené a boldogulás egyetlen útját.