Romákat foglalkoztató vállalkozások kutatása

A kutatás alapvető célja a romákat foglalkoztató vállalkozások leírása, e vállalkozási körből meríthető információk feldolgozása volt.

Az e körben fellelhető stabilan működő, egyúttal romákat stabilan foglalkoztató vállalkozások paramétereinek feltárása, a célkitűzés szerint hozzájárulhat ahhoz, hogy a gazdaság- és munkaügyi irányítás megfelelő szabályozóeszköz-módosításokat hajthasson végre (vagy újakat eszközölhessen) annak érdekében, hogy - legalábbis hosszú távon - növekedjen a ténylegesen foglalkoztatott romák számaránya.

Az érintett vállalkozási kör két fő rétegből tevődik össze.

1. azon vállalkozások sokasága, amelyek romákat alkalmaznak, függetlenül a tulajdonosi kör etnikai identitásától,

2. azon vállalkozások sokasága, amelyeket romák tulajdonolnak (vezetnek) - függetlenül attól, hogy az alkalmazottak etnikai identitása micsoda.

1. Romák által vezetett/tulajdonolt vállalkozások

A vállalkozások jellemzői alapján arról nyerhetünk impressziót, hogy a romák egy csoportja miként próbált választ adni az őket ért foglalkoztatási, megélhetési kihívásra. A kutatás felvillantja, hogy milyen dimenziók mentén szerveződik a romák által jegyzett vállalkozások működése.

A kutatás során szerzett válaszok zöme Észak-Magyarországról, ezen belül is Nógrád megyéből származik.

Roma vállalkozások - régió szerint

vállalkozás központi telephelye

Budapest

4,9

Pest megye

1,2

Észak Magyarország

74,4

Észak-Alföld

14,6

Észak-Nyugat Magyarország

1,2

Nyugat-Magyarország

1,2

Dél-Dunántúl

2,4

A válaszoló romák közel egyharmada azért kezdett vállalkozásba, mert nem tudott megélni jövedelméből, 28%-a “kalandvágyból”, tehát nem volt kényszerítő körülmény, 13%-uk a munkanélküliség elől menekült, 1-2%-ukat csak így alkalmazták tovább, s 26%-uk az egyéb kategóriát jelölte meg. Összességében a válaszolók hozzávetőlegesen fele-fele tekintette kényszernek, illetve szabad választásnak a vállalkozást, a nők valamivel erősebben érezték kényszernek a vállalkozást, mint a férfiak.

A roma vállalkozások munkájában több mint 1000 fő vett részt. A cégek 85,4 %-a mikrovállalkozás, azaz maximum 9 főt foglalkoztat, s bennük talál megélhetést a vizsgált létszám 21,7%-a. A 10-49 fő közötti kisvállalkozások aránya 11%, létszámuk 16,4%-ot képvisel. A közepes nagyságú cégek aránya 2,4%, a felvételbe bekerült létszámuk 14,6%-ot képvisel. Nagyvállalat - 250 főt meghaladó alkalmazottal - egy került a válaszok közé, viszont ennek foglalkoztatásban betöltött súlya 47,3%. Az arányok eltérnek a nemzetgazdasági átlagtól, ott a mikrovállalkozások aránya 96%, a nagyvállalatoké mindössze 0,2%, bár a bennük foglalkoztatott létszámhányad csak kismértékben tér el a roma vállalkozásokétól.

A vállalkozások számának és létszámának megoszlása

Vállalkozás mérete

vállalkozások számának

alkalmazottak számának

megoszlása %

Mikró 0-9 fő között

85,4

21,7

Kisv. 10-49 fő között

11,0

16,4

Középv. 50-249 fő között

2,4

14,6

Nagyvállalk. 250 fő felett

1,2

47,3

Összesen

100

1.1. Szervezeti forma és a végzett tevékenység

A válaszolók jellemzően egy telephellyel rendelkeztek (80%-uk), további 13%-uk két telephelyen működött. A vállalkozások több mint a fele 1-2 fős - mint azt a későbbiekben látni fogjuk - egyéni vállalkozás. A romák által alapított cégek 57%-ánál az alapító egyszemélyi tulajdonosa is a cégnek. Az egyszemélyi tulajdonlás valamivel magasabb arányban jellemző a férfiakra, mint a nőkre.

A vállalkozások zöme egyfajta tevékenységet folytat, a válaszoló cégek 30%-ának kettő, 10%-ának három és 2%-ának négy féle tevékenysége volt. A romák által jegyzett vállalkozások több mint a fele a kereskedelemben és az építőiparban tevékenykedik, nagyjából fele-fele arányban. Ezen túlmenően említésre méltó még feldolgozó-ipari és mezőgazdasági tevékenységük. Figyelemre méltó, hogy ugyan csak sporadikus jelleggel, de valamennyi nemzetgazdasági ágban megjelentek a roma vállalkozások. A feldolgozóiparban működő vállalkozások vallották magukat leginkább kényszer-vállalkozóknak, kétharmaduk volt ilyen, a legkevésbé (29%) jellemző ez a mezőgazdaságban.

A többféle tevékenységet is folytató vállalkozásokban jellemzően az alábbi kombinációk fordulnak elő:

* kereskedelmi tevékenység szálláshely-szolgáltatással jár együtt,

* építőipari főtevékenység kereskedelmivel egészül ki,

* feldolgozóiparhoz építőipari és kereskedelmi kapcsolódik,

* mezőgazdasági főtevékenységhez kereskedelmi és építőipari társul.

A rendelkezésünkre álló válaszok szerint roma vállalkozások 1980 óta alakultak, a folyamat 1990-től felgyorsult. Az elmúlt 10 év során emelkedő a roma vállalkozások alakulásának trendje, de az egyes évek elég nagy kilengéseket mutatnak. A folyamatok ilyetén alakulásában számos tényező szerepet játszik. A roma népességet korábban érte el a munkanélkülivé válás, mint a foglalkoztatottak többségét. Őket már a rendszerváltást megelőzően, a gazdasági válság előjeleként elbocsátották, így kényszerré vált számukra, hogy a korábbiaknál nagyobb mértékben forduljanak a vállalkozói lét felé. A vállalkozás-alapítás évenkénti jelentősen eltérő mértékébe belejátszik a munkanélküliség mértéke, illetve a munkanélküliségi ellátási jogosultság feltételeinek változtatása, továbbá a munkanélküliek foglalkoztatásához, az önfoglalkoztatáshoz fűződő kedvezmények alakulása. A válaszolók több mint fele 1994 után alapította vállalkozását.

A roma vállalkozások alapítási éve - időszakonként

alapítás időszaka

1980-89 között

9,80

1990-96

54,80

1997-2000

35,40

A vállalkozások több mint fele jogi személyiség nélküli egyéni vállalkozás, további 20%-a jogi személyiség nélküli társas vállalkozás, s 18%-uk korlátolt felelősségű vállalkozás. Az érintett vállalkozások 70%-ának tulajdonosi szerkezetében található belföldi magánszemély, itt zömében önfoglalkoztatásról van szó. A vállalkozások egynegyedében fordul elő belföldi társas vállalkozás általi tulajdonlás, s elvétve szerepel állami, önkormányzati; kht; illetve alapítványi tulajdonlás is. A tulajdonosi palettáról teljesen hiányoznak a külföldiek, a szövetkezetek, az MRP szervezetek. A kérdőívre válaszolók cégeinek közel 60%-ánál egy tulajdonos van, további 30%-nál kettő. Ez is mutatja, hogy egy sajátos, zárt világgal állunk szemben, melynek perspektívái nagyon bizonytalanok.

A roma népesség gazdasági-társadalmi helyzetének ismeretében nem lehet csodálkozni azon, hogy nincsen külföldi tőke vállalkozásaikban (a beáramló működő tőke egyébként is egyre erősebben preferálja a 100%-os tulajdonlást a vegyessel szemben), viszont a fejlődésnek ez az egyik legfontosabb letéteményese a jelenlegi magyar gazdaságban.

Roma vállalkozások jogi formájának megoszlása

jogi forma

magán

65,9

társas

25,6

egyéb

8,5

1.2. A gazdasági potenciál

A roma gazdasági szervezetek saját ereje igen alacsony volt az indulásnál, s ezt külső források csak szerény mértékben támogatták meg. A válaszolók 84%-a saját pénzét fektette be a vállalkozása elindításához, s mint azt látni fogjuk ezek meglehetősen szerény összegek voltak. A vállalkozások egynegyede kapott adókedvezményt működése kezdetén, de bértámogatásban csak 9%-uk, beruházási támogatásban 5%-uk részesült. E támogatások értéke 500 ezer és 1,6 millió forint között mozgott, s az adott vállalkozás számára az adott költségnemben a ráfordítások 50-70%-át fedezte.

A roma vállalkozások alapításkori vagyona

egyéni vállalkozók

társas vállalkozások

készpénz

tárgyi eszköz

immateriális jav.

készpénz

tárgyi eszköz

immateriális jav.

101 M Ft felett

4,3

51-100 M Ft között

0,0

11-50 M Ft között

8,7

1-10 M Ft között

14,0

14,7

0,0

48,5

47,8

25,0

1 M Ft alatt

86,0

85,3

100,0

51,5

39,1

50,0

Összesen

100

A roma vállalkozások gazdasági potenciálja meglehetősen nehezen minősíthető azon mérleg és főkönyvi kivonatból származó adataik alapján, amelyeket hajlandóak voltak a kutatók tudomására hozni. Az adatok rendkívül hiányosak, nehezen értelmezhetők. Természetesen elképzelhető, hogy a bizalmatlanság szülte az információk eltitkolását. A kérdezőbiztosok az interjúk során érzékeltek bizonyos őszintétlenséget a válaszadóknál.

A romák által vezetett/tulajdonolt cégek megoszlása eredményességük szerint

Eredmény mértéke

Vállalkozások száma

Vállalkozások megoszlása

darab

1 milliónál több veszteség

8,5

1-999 ezer Ft közötti veszteség

14,6

2,4

1-999 ezer Ft közötti nyereség

45,1

1 milliónál több nyereség

19,5

Nem válaszolt

9,8

A válaszolók 65%-a nyereségesen gazdálkodott 1999-ben. Eredmény-kategóriánként meglehetősen speciálisan alakul az átlagos árbevétel mértéke. A legnagyobb árbevétel és veszteség összefonódása érthető, mert ez esetben nagy cégekről van szó. Az a tény azonban már nehezen magyarázható, hogy az alacsonyabb nyereségsávba eső vállalkozások árbevétele miért magasabb a legnagyobb eredményt realizálókénál. Ezt valószínűleg a végzett konkrét tevékenység jellege okozza, de ilyen mély elemzésre nincs módunk. Egyébként ezt a feltételezést erősíti meg a foglalkoztatottak száma is. Az adósságállomány elég kézenfekvően alakul.

A romák által vezetett/tulajdonolt gazdasági szervezetek néhány gazdálkodási mutatójának összefüggése eredményességükkel

Veszteség

Nyereség

1 millió Ft felett

1-999 ezer Ft között

1 millió Ft felett

Átl. Árbevétel, ezer Ft

212.128

19.155

2.100

16.896

9.988

Átl. Létszám, fő

2,3

1,5

7,0

Átl adosságáll., ezer Ft

197.002

2.217

2.400

20.136

2.788

A vállalkozását nem kényszerből működőnek minősítők közel 20 százalékpontnyival magasabb arányban realizáltak nyereséget, mint a kényszerből gazdálkodók. Ez az általános kép valójában abból adódik, hogy a nagy nyereséget realizálók körében magas a nem kényszerből működők hányada, minden más nyereségsávban a vállalkozásukat kényszernek tekintők fordulnak elő nagyobb arányban.

A veszteségesen működő cégek között akadt kettő olyan, amely a többiekhez képest különösen nagy összegű veszteséget halmozott fel (52, illetve 20 millió forintot). Tekintve, hogy e két vállalkozás adatai elég jelentősen befolyásolják az átlagos értékek alakulását, az adatokat ezek figyelembe vételével, s nélkülük is átlagoltuk. A továbbiakban külön értékeljük a társas vállalkozások, valamint az egyéni gazdálkodók gazdálkodási jellemzőit.

A társas vállalkozások veszteségesen gazdálkodtak az átlagos adózás előtti eredmény szerint (-1.446 ezer forint) a két nagy veszteségű céget is beszámítva, míg a nélkül 873 ezer forint az átlagos adózás előtti nyereség. Az eredmény alsó szélső értéke a már említett 52 milliós veszteség, a két nagy vesztes nélkül viszont csak 3 millió forint a legnagyobb értékű negatív eredmény. A legmagasabb adózás előtti nyereség 6 millió forint a vizsgált mintában.

A társas vállalkozások belföldi értékesítési árbevétele az előbbi esetben 63 millió forint egy vállalkozásra jutóan, míg az utóbbiban annak csak a fele, 30 millió forint. A két nagy veszteség-termelő kiugróan magas árbevétellel rendelkezik. A legalacsonyabb nettó árbevételt realizáló társas vállalkozás 500 ezer forinthoz jutott, a legmagasabb nettó árbevétel meghaladta az egy milliárd forintot a két nagy veszteségest is figyelembe véve. Ezeket figyelmen kívül hagyva 300 millió forint volt 1999-ben a mintába bekerült legnagyobb nettó árbevétel. A belföldi árbevétel a cégek túlnyomó többségének esetében azonos az összes árbevétellel, mivel exportja csak kettőnek volt 1999-ben. Ez a két vállalkozás viszont a vizsgált minta jellemzőihez képest egész jelentős, 52, illetve 516 millió forintot realizált ezen az ágon.

A saját tőkében tízszeres eltérés tapasztalható a két alcsoport vizsgálata során: a két nagy veszteséggel rendelkezőt is figyelembe véve 25 millió forintot meghaladó az egy vállalkozásra jutó átlagos vagyon, nélkülük viszont még a két és fél milliót sem éri el. A legalacsonyabb saját tőkével rendelkező cégnek 2 ezer forintnyi a vagyona, ezzel szemben a “veszteséges” csoportban közel 600 millió a felső érték, a másikban alig haladja meg a 7 milliót.

A veszteségeseket is magában foglaló csoport átlagos jegyzett tőkéje csak kétszerese a másiknak (21, illetve 10 millió forint), tehát az induló pozícióban szolidabb volt a különbség. A legalacsonyabb jegyzett tőke 30 ezer forintot tett ki, a legmagasabb 170, illetve 100 millió forint volt. A veszteségeseket is tartalmazó csoport képes volt vagyona növelésére, míg nélkülük vizsgálva vagyonvesztés tapasztalható. A magyar cégek nyilvántartási fegyelmét, gazdálkodási ügyeskedéseit ismerve közel sem biztos, hogy a vagyon gyarapodása piacképes összetevőkből áll.

A társas vállalkozások adósság állományában is ötszörös különbség észlelhető a két csoport között. A veszteségeseket is tartalmazó kimutatás szerint az átlagos adósságállomány közel 70 millió forint egy vállalkozásra vetítve, nélkülük viszont alig haladja meg a 12 milliót. Az összes válaszoló kétharmadának nincsen adóssága, feltehetően nem is jutnának legális hitelekhez adottságaik miatt.

Az amortizációban jelentkező különbségeket is a két nagyobb méretű veszteséges cég determinálja. Velük együtt vizsgálva az átlagos amortizáció 4,3 millió forint volt 1999-ben, nélkülük csak 1,8 millió. A legkisebb amortizációt realizáló cég 150 ezer forint értékcsökkenést számolt el, a legmagasabb összeg 64, illetve 6 millió forint volt.

A forgóeszközök átlagos értéke 21 millió forint, a ráfordításoké 38 millió forint volt a két nagy veszteséggel gazdálkodó céget is magában foglaló számbavétel esetén, e nélkül csak 5,6, illetve 3,5 millió. A legkisebb forgóeszköz értékkel bíró cég 100 ezer forint értékű ilyen jószágot tudhatott magáénak, az ellenkező póluson 351, illetve 63 milliós értékek találhatók.

A romák által vezetett/tulajdonolt társas vállalkozások néhány gazdasági mutatója 1999-ben

két nagy veszteségessel

nélkül

átlag

szórás

átlag

szórás

ezer forint

adózás előtti nyereség

-1446

10180

873

1886

belföldi ért. nettó árbev.

63134

191842

30425

61348

adósság állomány

68920

244419

12369

39330

amortizáció

4330

12580

1834

1905

forgóeszköz

21154

74891

5603

13712

ráfordítás

37734

187964

3446

5501

A bekért igen kevés számú számviteli adat alapján az alábbiakban bemutatjuk néhány, a vállalkozások gazdasági potenciáljának megítélésére használatos mutató értékét a vizsgálatba bekerült roma vezetésű társas vállalkozásokra vonatkozóan.

összes társas vállalkozás

két nagy veszteséges nélkül

Nettó profithányad

(adózott eredmény/nettó árbevétel)

-0,0229

0,0235

Jegyzett tőke-arányos jövedelem (adózott eredmény/jegyzett tőke)

-0,0687

0,0706

Vagyonarányos jövedelem

(adózott eredmény/saját tőke)

-0,5712

0,2965

Saját tőke-arányos forgalom

(nettó árbevétel/saját tőke)

2,4942

12,6035

Az adózott eredményt becsültük

Az összes vállalkozásra nézve valamennyi mutató negatív tartományba esik - az alapgazdálkodási hányados kivételével - a két nagy veszteséges cég torzító hatása miatt. Nélkülük vizsgálva a helyzetet azt láthatjuk, hogy a cégek nagyon alacsony profitrátával dolgoznak, s a megtérülési arány is meglehetősen szerény.

A vállalkozási jövedelmezőség mérésének központi kategóriája a vagyonarányos jövedelem alakulása. Ez méri a vállalkozás saját tőkéjének (azaz a vagyonának) jövedelemtermelő-képességét. E ráta mértékét az eszközfinanszírozáshoz használt kölcsöntőke nagysága csak ennek költségén (kamat) keresztül befolyásolja, az eladósodottság jelenségét, ezzel mintegy elszeparálva a jövedelmezőségtől. Ennek a ténynek egy negatív következménye is van: a vagyonarányos jövedelmezőségi ráta figyelmen kívül hagyja az adott vállalkozásban lekötött tényleges tőke nagyságát. Éppen ezért célszerű az eszközarányos jövedelem vizsgálata is, de ezt adataink sajnos nem teszik lehetővé. A vizsgált körben az eszközarányos jövedelem megközelíti a 30%-ot.

Az alapgazdálkodási hányadosok (aktivitási ráták) a saját tőke- illetve eszköz-arányos forgalmat mutatják, esetünkben csak az előbbi vizsgálható. A mutató valójában azt méri mennyire hatékony a saját tőke, illetve összes eszköz az értékesítési árbevétel generálásában.

Az egyéni vállalkozók gazdasági eredményei nagyságrendekkel alacsonyabb értéket képviselnek, mint a társaságoké, s a különbségek is mérsékeltebbek. Ebben az esetben az átlagos adózás előtti nyereség megközelíti a 300 ezer forintot, a legmagasabb nyereség 3,5 millió, s a veszteség maximuma 3 millió forint. A jegyzett tőkére nem született használható adat, a saját tőke 800 ezer forintot meghaladó egyéni vállalkozókként, s 60 ezer és 3,5 millió forint a két szélső érték. Nyilván az alapításhoz szükséges néhány ezer forinttal kiváltották az egyéni vállalkozói igazolványt, s a későbbiekben felhalmozott vagyon szerény mértékben nőtt az esetek többségében. Feltehetőleg ez a tevékenység ellátásához elengedhetetlen néhány eszköz beszerzése által keletkezett.

A roma egyéni vállalkozások néhány gazdálkodási adata 1999-ben, ezer forint

Átlag

Szórás

adózás előtti nyereség

291

945

belföldi ért. nettó árbev

3221

3673

adósság állomány

555

1519

amortizáció

450

439

forgóeszköz

883

948

ráfordítás

695

633

Az egyéni vállalkozások átlagos nettó árbevétele meghaladja a 3,2 millió forintot, ez esetben meglehetősen nagyok a különbségek 400 ezer forinttól 12 millióig terjed a skála. Az adósságállomány átlagos értéke 555 ezer forint. Az amortizáció 450 ezer forint volt 1999-ben átlagosan, szintén jelentős szélsőségeket mutatva (25 ezer forinttól másfélmillióig terjed a nagysága). A forgóeszközök átlagos értéke 883 ezer forint, 82 ezertől 4 millióig tart a sáv. A ráfordítások 700 ezer forintot megközelítő átlaga 50 ezer és 2 millió forint között mozog. Ezek az értékek meglehetősen szerény egyéni vállalkozói mozgástérről tesznek tanúbizonyságot.

A szegényes és korszerűtlen eszköz-ellátottságra utal, hogy a válaszolók 46%-ának nincsen amortizációja, s 40%-uk a forgóeszközök mértékéről sem adott számot, ráfordításairól 27%-uk nem tudott beszámolni.

1.3. A gazdálkodási folyamatok értékelése

Az értékesítési helyzet 1997-99 közötti alakulásának minősítése során feltehetőleg gondot jelentett a korábbi évek állapotára való visszaemlékezés, legalább is a válaszok hiánya 1997-re megközelítette a beérkezett kérdőívek egyharmadát, ez 1998-ra mérséklődött 20%-ra, 1999-re már 10% alá került.

Az értékesítési helyzet alakulása a roma vállalkozásokban %

értékesítési helyzet…

1997

1998

1999

Stabil volt

64,2

42,2

44,0

stabilnál jobb volt, lehetőséget adott fejlesztésre

5,7

23,4

16,0

nehézség

24,5

23,4

22,7

romlott

5,7

10,9

17,3

100,0

Mindhárom évben az értékesítési helyzet stabilitása volt a legnagyobb arányban előforduló válasz. Időbeli lefutását tekintve ez a válasz leginkább az 1997-es évre vonatkozott, ehhez képest a következő évre visszaesett a gyakorisága, 1999-re ismét emelkedett, de nem érte el a kiinduló állapotot. A stabilnál jobb, fejlesztési lehetőséget is biztosító lehetőséget kevesen választották a kérdezettek közül 1997-ben, viszont a következő évben több mint négyszeresére emelkedett súlya a válaszok között, de 1999-ben valamelyest visszaesett. Az értékesítési nehézségekre panaszkodók jelentették a második legjelentősebb csoportot 1997-ben, 1998-ban holtversenyben álltak a fejlesztőkkel, s 1999-ben picit csökkent a súlyarányuk. Az értékesítési helyzet romlására alacsony hányadban panaszkodtak a válaszolók 1997-ben, viszont azóta évről évre elég radikálisan emelkedett az erre szavazók hányada.

Mindemellett a válaszolók számának megnövekedése miatt az a helyzet állt elő, miszerint 1997-ben a válaszolók alig több mint a fele mondta, hogy nem volt értékesítési nehézsége, ez az arány 1999-re elérte a 70%-ot. Ugyancsak a válaszadók számának megemelkedésével magyarázható, hogy 1997-1999 között az index alakulását szemlélve azt láthatjuk, hogy miközben az értékesítési helyzetük alakulását stabilnak mondók száma változatlan maradt, a fejlesztési lehetőségről beszámolóké négyszeresére, a romlást érzékelőké 4,3 szeresére emelkedet, a nehézségekkel küszködőké 30%-kal bővült.

A vállalkozások két tipikus értékesítési irányról számoltak be, melyből kicsit nagyobb hányadot képvisel az idegen cégnek történő értékesítés, mint a lakosság felé történő eladás. Ezen kívül kis súllyal előfordul még rokon, illetve családtag cége számára történő értékesítés, illetve egy estben saját másik cég felé történő eladás. A beszerzések alapvetően idegen cégtől történnek (65%), de ezt követően közel azonos arányban fordulnak elő vásárlások a lakosságtól, külföldről, illetve rokon, családtag cégétől.

A roma vállalkozások közel egyharmadának működésére jellemző az idényjelleg. Az idénymunka leginkább nyáron és ősszel jellemző, bár tavasszal is magas gyakorisággal fordul elő, télen viszont szinte megszűnik.

A gazdálkodás egyes jellemzőinek alakulása 1997-99 között a romák által vezetett/tulajdonolt vállalkozásoknál, megoszlás %

Alkalmazotti létszám

Árbevétel

Piaci részesedés

Állóeszköz állomány

Növekedett

Csökkent

Stagnált

Összesen

100

A gazdálkodás más jellemzőiben is a stagnálás volt az alapvető tendencia, bár erősen eltérő mértékben. A stagnálás legnagyobb arányban az alkalmazotti létszámot érintette, csaknem 80%-ban. Ezt követte az állóeszköz állomány több mint 60%-os hányaddal. A piaci részesedés és az árbevétel minősítésénél a stagnálás a válaszolok 40% körüli részét érintette. Növekedés leginkább az árbevétel alakulásában következett be, ezt követi az állóeszköz állomány. A csökkenés leginkább a piaci részesedésben következett be. Elképzelhető, hogy e vonatkozásban a roma vállalkozások egymásnak is konkurenciát jelentenek. A piaci részesedés visszaesése értelemszerűen hozzájárult a válaszolók 30%-ánál az árbevétel csökkenéséhez is, de az arányokból úgy tűnik kisebb hányadot érintett az árbevétel mérséklődése, mint a piaci részesedés zsugorodása.

A romák által vezetett/tulajdonolt gazdasági szervezetek nemcsak megalakulásukhoz kaptak kevés támogatást, hanem később is ez volt a helyzet. A működéshez kapott támogatások esetében előtérbe került a bértámogatás - 14%-uk részesült ilyenben - feltehetően a munkanélküliek foglalkoztatásával összefüggésben. A működési bértámogatások mértéke 180 ezer forinttól 186 millióig terjedt, s az érintett vállalkozásoknál a bérköltség 12-70%-os sávjában mozgott, átlagosan 30% körüli volt (bár e kategóriának itt kevés a relevanciája). Az adókedvezményben részesülők hányada 7% volt, beruházási támogatásban alig 4%-uk részesült. A rendkívül kevés fejlesztés miatt - több más ok mellett - fejlesztési hozzájárulásban 3-5%-uk részesült a már említett jogcímeken. Az az egy vállalkozás, mely az adatokról is hajlandó volt információt szolgáltatni 800 ezer forintos bértámogatásról számolt be, mely ráfordításai 70%-át fedezte.

Noha a válaszolók 10%-a folytat mezőgazdasági tevékenységet, semmilyen agrártámogatásban sem részesült egyetlen egy vállalkozás sem.

Mint az az eddigiekből is látható még leginkább bértámogatásban részesülnek a működtetett támogatási módozatok közül a roma vállalkozások. Feltehetőleg a munkanélküliek foglalkoztatásáért igényelhető bérkiegészítésekért képesek eredményesen folyamodni a Munkaügyi Központokhoz. Erre lehet következtetni abból, hogy bértámogatásban a válaszolók 17%-át részesítette az említett szervezet, ugyanakkor munkahelyteremtő támogatásban csak 7%-ukat, más támogatásban képzésben csak 1-2%-ukat részesítette. Mástól (állami alapoktól, önkormányzatoktól, roma szervezetektől, alapítványoktól) gyakorlatilag nem részesültek humánpolitikai támogatásban, egy-egy precedens jellegű eset került be a válaszok közé.

Összességében, valamennyi jogcímet figyelembe véve a válaszolók 25%-a kapott adókedvezményt, 15%-a bértámogatást, 8%-a beruházási támogatást. Az iskolai végzettségnek nagy szerepe volt a támogatások elnyerésében, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők fele, a gimnáziumot végzettek 42%-a kapott valamilyen támogatást, míg a nyolc általánossal sem rendelkezők mindössze 20%-a. A támogatások egy része a pozitív diszkrimináció jegyében áll a roma vállalkozások rendelkezésére, de az informáltság, a tudás hiánya, a bonyolult hozzáférési lehetőségek miatt azok csak részlegesen jutnak el a címzettekhez.

1.4. Foglalkoztatási jellemzők

A roma vállalkozások meglehetősen belterjesen működnek, ami méretükből és gazdálkodási jellemzőikből adódóan eléggé természetes. Alvállalkozó céget 16%-uk, egyéni alvállalkozót 13%-uk, bedolgozót 4%-uk foglalkoztat bevallásuk szerint.

Az összes vezető beosztású dolgozó 74%-a volt cigány, ami azt jelenti, hogy a cigányok által tulajdonolt cégek több mint egynegyedét nem cigány származásúak irányítják. Feltehetőleg ennek több féle oka van. A cigányok egy része képes volt valamilyen módon felhalmozni több-kevesebb befektetésre fordítható pénzt, de nincs kellő szakértelme a vezetéshez, esetleg csak a befektetés után akar jövedelemhez jutni, de a konkrét tevékenységben akkor sem kíván részt venni, ha ezt kvalitásai megengednék. Az okok közül azt sem lehet kizárni, hogy csak a nevét adta a vállalkozáshoz, hogy a cigányok részére a pozitív diszkrimináció jegyében létrehozott támogatáshoz etnikumon kívüli is hozzáférjen. A potenciális okok között felvethető annak lehetősége is, hogy a nem cigány ügyvezető könnyebben boldogul az ügyek intézésével a meglehetősen sok rasszista érzelemmel bíró magyar közéletben.

A vezetők 68%-a férfi, 32%-a nő, ehhez közel állóak az arányok etnikai bontásban is. E kérdésben a nemi hovatartozás erősebben meghatározó tényezőnek tűnik, mint az etnikai.

A roma vállalkozások foglalkoztatásának minőségi jegyeit vizsgálva az látszik, hogy a beosztotti státus legelőnyösebb posztján, az állandó munkavállalók körében - de csak itt - magasabb a nem cigányok részaránya (63%), mint a cigányoké (37%). A roma vállalkozások állandó munkavállalói közül a nem cigányok esetében viszonylag kiegyensúlyozott a nemenkénti eloszlás - 57% férfi és 43% nő -, viszont a cigányok esetében erősen elbillen a mérleg a férfiak javára (80%). Az együttes nemek szerinti megoszlás 65% férfi és 35% nő a tárgyalt foglalkoztatotti kategóriában.

A roma vállalkozások alkalmazottainak foglalkoztatási formája és megoszlása etnikai hovatartozás, valamint nemek szerint %

nem cigány

cigány

összesen

ffi

nő

ffi

nő

nem cigány

cigány

ffi

nő

Vezető

Állandó munkavállaló

Szerződéses munkavállaló

Időszaki munkavállaló

100

Alvállalkozó egyéni vállalk.

100

Bedolgozó

100

A roma vállalkozások szerződéses munkavállalói az állandó alkalmazottaknak csak a 20%-át teszik ki. Ebben a kategóriában többségben vannak (57%) a cigányok, a résztvevők 93%-a férfi. A nem cigány szerződéses munkavállalók esetében még szélsőségesebb a nemek szerinti megoszlás: 98% a férfi, a cigányok esetében 89%-os a férfiak részaránya.

Az időszaki munkavállalók képezik a roma vállalkozások második legjellemzőbb foglalkoztatási módozatát összefüggésben az általuk végzett tevékenységek egy részének szezonális jellegével. Az idénymunka esetében a legmagasabb a cigányok részvételi aránya (86%), s itt is erős a férfi túlerő: az érintettek 91%-a az erősebb nemhez tartozik. Etnikai bontásban e munkavállalási formában a nem cigányok közül csak a férfiak vettek részt a válaszoló cégeknél, a cigányok esetében 90%-os a férfiak részesedési aránya.

Az alvállalkozóként történő foglalkoztatás igen alacsony létszámot érintett a válaszoló roma vállalkozások esetében. Itt is meglehetősen féloldalasak az etnikai arányok, a roma vállalkozások alvállalkozóinak majd 80%-a szintén roma. A nemek közötti eltérésben az előbbi két formációhoz hasonlóan elsöprő, 97%-os a férfi többség. A cigányok közül csak férfi alvállalkozók vannak, a másik csoportban előfordul 15%-nyi nő is.

Bedolgozás gyakorlatilag nem fordult elő a válaszok között. Ez adminisztrációs szempontból egy meglehetősen bonyolult formáció, az elérhető keresetek rendkívül alacsonyak, nem lehet csodálkozni azon, hogy az egész nemzetgazdaságban háttérbe szoruló formáció a romák között sem népszerű.

Összességében tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vezetői poszt betöltésénél a nem szerinti hovatartozás az erősebben motiváló tényező. Az állandó beosztotti státus elnyerésénél az etnikai hovatartozás játssza a jelentősebb szerepet, bár a cigány populáció esetében a nőknél már itt is feltűnően megjelenik az etnikai és a nemi hovatartozás kumulált hátrányos hatása. A bizonytalanabb foglalkoztatási formák esetében tetten érhető a cigányok túlreprezentáltsága, s az, hogy ezekből a formákból a nők kiszorulnak. Végül is a roma vállalkozásokban is jobbak a nem romák munkavállalási esélyei, mint az azonos etnikai csoportba tartozóké.

Köztudott, hogy a romák között is magas a feketén foglalkoztatottak száma, de ennek a kérdésnek körüljárására jelen kutatásunkban nem tértünk ki. Feltételezhető, hogy a roma vállalkozások foglalkoztatási képessége magasabb a válaszok alapján feltártnak, mert az illegális ügyeiket nem “szellőztetik” a cégek.

A roma vállalkozások foglalkoztatottjainak megoszlása a tevékenység jellege szerint nemenként és etnikai hovatartozás alapján

nem cigány

cigány

összesen

Mind-

ffi

nő

ffi

nő

nem cigány

cigány

ffi

nő

összesen

Fizikai

Szellemi

Összesen

100

A roma vállalkozások döntő többségében fizikai foglalkozásúakat alkalmaznak, a válaszolóknál tapasztalható 90% körüli arány sokkal magasabb, mint a nemzetgazdasági átlag (55%, a versenyszférában 70% körüli). Az összképet nem módosítja az etnikai hovatartozás, viszont a jellegzetes nemenként eltérés itt is látható. A nők részvételi aránya kétszer-háromszor magasabb a szellemi tevékenységben, mint a férfiaké, de még így is sokkal alacsonyabb arányt képvisel az országos arányokhoz képest.

A fizikai foglalkozásúakon belül a férfiak aránya 80%-os, a romáké 56%-os. Az etnikai és a nemi komponens együttes hatására érdekes kombináció alakult ki, mint azt táblázatunk is mutatja. A vizsgált roma vállalkozásokban feltűnően kevés fizikai foglalkozású cigány nő vesz részt, amely következhet egyrészt tradicionális okokból is, másrészt eddigi kutatásaink szerint a férfiak és nők háztartáson belüli gazdasági szerepe a gyermekszám függvényében alakuló munkamegosztásbeli különbségeikből is fakad.

A szellemi foglalkozásúak esetében ellentétes a tendencia a nemzetgazdaság átlagában tapasztaltakhoz képest, magasabb közöttük a férfiak részaránya, mint a nőknél. E jelenség hátterében tisztán látszik az etnikai determináltság: a nem cigányok, ha tompított mértékben is, de “hozzák” az országosan szokásos magasabb női részvételi hányadot, viszont a romák esetében erősen fordított a tendencia. A folyamat alakulásában feltehetőleg jelentős szerepe van a már említett tradicionális és családi okokon túlmenően a roma női népesség alacsony iskolázottsági színvonalának is.

A roma vállalkozások alkalmazottainak megoszlása a tevékenység jellege, etnikai hovatartozása és nemek szerint %

nem cigány

cigány

összesen

ffi

nő

ffi

nő

nem cigány

cigány

ffi

nő

Fizikai

Szellemi

Összesen

Úgy tűnik, a vállalkozások nemigen foglalkoznak alkalmazottaik adataival, vagy a munka egyszerű fizikai jellege miatt érdektelen az állomány összetétele. Például a cigány férfiak kivételével nem tudtak beszámolni a dolgozók átlagos életkoráról. Az egyetlen értékelhető kategória - a cigány férfiak - átlagos életkora 36 év, ez néhány évvel alacsonyabb, mint az ország összes foglalkoztatottjára jellemző érték.

A roma vállalkozások alkalmazottainak átlagos foglalkoztatási ideje hónap

nem cigány származású

cigány származású

férfi

nő

férfi

nő

Fizikai dolgozók

10,5

9,4

Szellemi dolgozók

22,3

21,6

11,7

Legalább érettségizett

22,5

10,9

10,8

Érettségivel nem rend.

10,4

9,8

8,7

Az alkalmazottaknak a roma vállalkozásoknál töltött átlagos foglalkoztatási ideje a háromnegyed év és a közel két év között szóródik, tehát meglehetősen alacsony. A válaszokban előforduló leghosszabb foglalkoztatás 60 hónapot tett ki, ez a szerencsés egy nem cigány szellemi foglalkozású, érettségizett nő volt.

A cigány származásúak átlagos foglalkoztatási ideje ránézésre is láthatóan rövidebb, mint a másik csoporté. A szellemi foglalkozásúaké hosszabb, mint a fizikaiaké, ez az összefüggés különösen erős a nem cigány származásúaknál. Itt a munka jellege gyakorlatilag megduplázza a foglalkoztatási időt. A nem cigány származásúaknál az előbbi összefüggés pandantjaként hasonló tendenciák figyelhetők meg az iskolai végzettség dimenziója mentén is. Ugyanakkor a cigány származásúaknál az iskolai végzettség szintje lényegesen kisebb eltérést eredményez a foglalkoztatási időben.

Valamennyi cellában a legnagyobb gyakorisággal előforduló foglalkoztatási idő a 12 hónap. Mint azt a korábbiakban láttuk a támogatási formák közül értékelhető mértékben egyedül a bértámogatásokból részesültek a roma vállalkozások. Ennek konkrét formája feltehetőleg a munkaügyi központok által a munkanélküliek foglalkoztatásához folyósított bértámogatás igénybevétele volt, mely fél évre szól, s utána még fél évig minimum foglalkoztatni kell a támogatottat. Ennek a foglalkoztatási stratégiának az érvényesülése elsősorban a cigány etnikumhoz tartozók alkalmazásában érhető tetten a roma vállalkozásokban.

A roma vállalkozások munkaerő ellátottságát elsősorban az ismerősök által ajánlott személyek biztosítják, kismértékben még a Munkaügyi Központokon keresztül is hozzájutnak alkalmazottakhoz, bár nem tévedünk nagyot, ha azt vélelmezzük, e két technika szorosan összefonódik egymással helyi viszonylatban.

1.5. Kereseti viszonyok

A roma vállalkozások nem igazán tudták minősíteni saját alkalmazottaik bérezési helyzetét a környezetükhöz képest. Feltehetőleg a nem cigányok esetében ez volt az oka a rendkívül magas válasz megtagadási aránynak, az a néhány cég, amelyik egyáltalán válaszolt, átlagosnak értékelte nem cigány alkalmazottai bérszínvonalát a környezethez képest. Ez vagy így is van, vagy egy kitérő válasznak tekinthető.

A cigány férfiak esetében érkezett jól értékelhető válasz, ahol az alkalmazottak több mint 80%-át átlagos keresetűnek vélték a válaszolók. A cigány nők esetében hozzávetőlegesen a cégek fele válaszolt, ott közelítette a 90%-ot az átlagos besorolás. (Az ágazatra jellemző országos átlagkeresethez képest a kereskedelemben 65%, a mezőgazdaságban 87%, a feldolgozóiparban 79%, az építőiparban 68% volt a megyei átlag.) A viszonyítási alap tehát elég alacsony.

A bérezés feltehetőleg eseti megállapodás kérdése, a teljesítmény, illetve időbérezésre vonatkozó - főleg a nagyvállalati - gyakorlatban használt, a kérdőívben felkínált bérezési technikákba nem tudták besorolni alkalmazottaikat.

A roma vállalkozók jövedelmének alakulása speciális képet mutat. Körükben nem érvényesül a magasabb iskolai végzettség jövedelem-növelő hatása - ez alól kivételt képeznek azon elenyésző arányú romák, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek.

Azt “természetesnek” tekintjük, hogy a nyereségesen gazdálkodók egy főre eső jövedelme magasabb az ellenpólusénak. Igen figyelemre méltó viszont, hogy bár a legmagasabb egy főre jutó családi jövedelem a 0 szaldósok között mutatható ki! E vállalkozói körben is úgy tűnik: az igazán “szemfülesek” nem törekednek nyereség realizálására, inkább a költségek terhére igyekeznek megfelelően élni. Ez a magyar gazdaságban a kis és középvállalkozások körében - ahol a háztartás és az üzleti vállalkozás pénzügyei elég erősen összemosódnak - egy jól bevált életviteli stratégia.

A vállalkozások igen komoly életszínvonal emelő hatására hívja fel a figyelmet, hogy a bevallott egy főre eső családi jövedelmek tekintélyesek (62 - 95 eFt / fő) - a nem roma kisvállalkozók átlagát tekintve is - de különösen a roma népesség átlagos jövedelmi viszonyai ismeretében (e relációban hat - nyolcszoros a jövedelmi különbség!).

Mivel a roma vállalkozók jövedelmi -és lakásviszonyai jelentősen különböznek e népesség átlagától, a 2. sz. mellékletben e tárgykört külön elemezzük.

1.6. Képzettségi jellemzők

A vizsgált munkavállalói körben a felsőfokú végzettségűek aránya messze alatta van a nemzetgazdasági átlagnak (a versenyszférában ez 13-14%-ra becsülhető).

Ugyanakkor a vizsgált mintában a roma vállalkozók 4,9 %-a vallotta magát felsőfokú végzettségűnek, miközben a hasonló átlagéletkorú roma népességben ez az arány 0,1 % és 0,5 % között becsülhető.

Az sem jellemző még, hogy az alkalmazott nők között magasabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, mint a férfiak között, s hogy ezt pont a cigány nők magas felsőszintű végzettségi aránya okozza, ez ellentmond minden társadalmi tapasztalatnak, korábbi vizsgálatnak. Nyilván ezt a minta specifikus jellege okozza, esetleg az hogy bizonyos nevében felsőfokúnak titulált tanfolyamok elvégzését, esetleg valami mást helytelenül felsőfokú végzettségnek minősítettek a válaszolók.

A roma vállalkozások foglalkoztatottjainak megoszlása az iskolai végzettség szintje szerint nemenként és etnikai hovatartozás alapján - oszlop %

nem cigány

cigány

összesen

Mind-

Végzettség

ffi

nő

ffi

nő

nem cigány

cigány

ffi

nő

össze-sen

Felsőfokú

3,3

3,8

1,3

7,1

2,6

2,2

5,1

3,0

Érettségizett

14,2

28,3

5,6

22,1

14,3

9,3

9,8

25,9

14,3

Szakmunkás

45,5

22,3

33,3

18,6

28,2

30,0

39,2

21,0

34,0

Befejez. 8 ált

37,0

45,6

39,4

31,9

29,9

37,7

38,3

40,3

38,9

Kevesebb

20,4

20,3

20,4

9,5

7,7

9,8

Összesen

100

Az érettségizettek esetében már jól láthatóan megjelenik az etnikai hovatartozás szelektáló hatása, ez különösen jellemző a férfiak esetében. A cigány nők között figyelemre méltó az érettségizettek hányada, feltehetőleg az ő munkához jutási esélyeiket ez jelentősen megemeli, ezért magas viszonylag a kereső tevékenységet végzők között az arányuk. Ennek hatása az összesen adatokban is jól megmutatkozik, így az érettségivel rendelkező nők hányada két és félszer magasabb, mint a férfiaké.

A szakmunkás, illetve szakiskolai végzettséggel rendelkezők esetében, mind az etnikai, mind a nemenkénti szelektációs hatás tetten érhető. Mindkét nem esetében magasabb az ilyen végzettséggel rendelkezők hányada a nem cigány részmintában, de összességében elég kiegyenlített az eredmény. Az összesítésben a nemenkénti hovatartozás hatása válik meghatározóvá: majdnem kétszer annyi a férfiakon belül az ilyen végzettséggel rendelkezők hányada, mint a nőknél.

A befejezett általános iskola esetében a férfiak közül a cigányok, a nők közül a nem cigányok a magasabban reprezentáltak, így ebben a kategóriában már számottevően nagyobb a cigányok részesedése, mint a nem cigányoké. Mindkét etnikumban a leggyakoribb iskolai végzettség befejezett általános iskola, de a cigányok esetében jóval kiugróbb a dominancia.

Az általános iskolai végzettség hiánya csak a cigány részmintában fordult elő, bő 20%-os arányban, itt tehát az etnikai hovatartozás egyértelműen vízválasztó.

A roma vállalkozások alkalmazottainak megoszlása iskolai végzettség, etnikai hovatartozás és nemek szerint - sor %

nem cigány

cigány

összesen

Végzettség

ffi

nő

ffi

nő

nem cigány

cigány

ffi

nő

Felsőfokú

Érettségizett

Szakmunkás

Befejezett 8 ált

Kevesebb

100

A felsőfokú végzettségűek belső megoszlásában jellegzetes különbségek észlelhetők. A cigányok alulmaradása ebben a kategóriában nem meglepő, viszont az etnikumon belüli nemenkénti eloszlás figyelemre méltó. A nem cigány csoportban a kiugró férfi részarány éppúgy nehezen értelmezhető, mint a nőké a cigányoknál.

Az érettségizettek körében viszonylag kiegyenlítettek az etnikumon belüli nemek közötti arányok, itt az etnikai hovatartozás a meghatározó, s e determináció itt még erősebb, mint a felsőfokú végzettségűeknél.

A szakmunkásoknál mindkét etnikumon belül egyértelmű a férfiak domináns szerepe, s még itt is egyértelmű a nem cigány populáció főlénye. A befejezett általános iskola esetében az előbbiekhez hasonló tendenciák tapasztalhatók a nemenkénti megoszlásoknál, mindkét végzettségi szintnél a cigány munkavállalókon belül szélsőségesebb a nemek közötti eltérés, mint a másik csoportban. Az általános iskolát befejezők között is a nem cigányok szerepelnek magasabb arányban, de ennél a végzettségi szintnél a legkisebb a távolság.

Be nem fejezett általános iskola a válaszolók körében csak a cigány munkavállalók esetében fordult elő. E vonatkozásban igen jelentős a férfiak hátránya. A nőkre országosan jellemző iskolai végzettségbeli sajátosságok - a nők iskolázottsági szintje magasabb a férfiakénál - a munkához jutó cigányok körében is tetten érhető, szintúgy a szakmunkásképzésben történő alacsony részvétel. Elképzelhető, hogy ez a megállapítás az egész cigány népességre nem igaz. Közismert a nők esetében a rendkívül korai férjhezmenetel és gyermekszülés, a magas gyermekszám (átlagosan 3-4), ami sokuk számára nem teszi lehetővé a képzésben való további részvételt és a későbbi munkavállalást sem. Viszont aki képes beverekedni magát a munkavállalók táborába, annál ezt valószínűleg az iskolai végzettség is elősegíti, illetve kifejezetten annak köszönheti.

A roma vállalkozások nem látnak perspektívát alkalmazottaik képzésében, ez összefügg a rövid alkalmazási idővel is. Elvétve lehet találni néhány főt, aki részt vesz betanító tanfolyamon, számítógépes tanfolyamon vagy nyelvtanulásban. Az alacsony átlagos munkaviszony nyilván a foglalkoztatót nem teszi érdekeltté abban, hogy befektessen vállalkozása humán tőkéjének emelésében. Feltételezhetően ezt a feladatot “átengedi” a Munkaügyi Központoknak.

A cégük működtetéséhez szükséges ismereteket a roma vállalkozók 40%-a a gyakorlatban szerezte meg, 33%-ukat a család a környezet segítette őket hozzá, s csak 22%-uk tett rá szert iskolában, 6%-uk átképzésben, s kis hányaduk szerint nincs is szükségük rá. A férfiak 80%-a informális úton szerzett szakmai ismereteket, a nők 58%-a a formális lehetőségeket preferálta. Ágazati bontásban szembetűnő, hogy megfelelő iskolai végzettség elengedhetetlen a szolgáltató területeken. Ez a válaszolási arány nemcsak egy állapotot rögzít, hanem sejteti azt a szemléletet is, hogy még nincs kellő fontossága az iskolai végzettségnek.

Összességében a roma vállalkozásokról a kérdőívre adott válaszok alapján az a kép alakul ki, miszerint ezek a gazdasági élet perifériáin tevékenykedő, meglehetősen izolált vállalkozások. A gazdaság egészével szerények a kapcsolataik, elsősorban a lakosság felé teljesítenek, létüket egyfajta mezsgyének tekinthetjük a háztartásgazdaság és a versenyszféra között. Fejlődésre, igazi gazdasági szervezetté való kinövésükre közülük kevésnek van esélye. Igazi szerepük a cigány családok eltartásában és a roma közösségek jövedelemhez juttatásában van. Meg kell jegyezzük, ez a minősítés a nem roma mikró és kis vállalkozások jelentős részére is igaz. Ezek a cégek kényszerből működnek, s tekintélyes hányaduk megszűnne, ha lenne elég alkalmazotti munkalehetőség az országban.

A vállalkozó cigány családok anyagi helyzete messze jobb, mint a cigányság átlagáé. A cigányok számára elérhető alkalmazotti státus és azokban a vállalkozásokéhoz hasonló jövedelmi szint belátható időn belül nem lesz. Így ezeket a vállalkozásokat helytelen lenne kifejezetten gazdasági szerepük alapján megítélni. Feltehetőleg célszerűbb csak részben gazdasági instrumentumoknak tekinteni ezeket, s tudomásul venni, hogy részben szociális, felzárkóztató funkciójuk is van. A pozitív diszkrimináción alapuló támogatásuk azért is előremutató, mert a vállalkozók családjában felnövekvő új generáció remélhetőleg iskolázottabb, a társadalomba jobban asszimilálódó lesz, mint nyomorúságos körülmények között tengődő társaik.

2. A romákat alkalmazó cégek helyzete

A romákat is alkalmazó vállalkozások összesen közel 18 ezer főt foglalkoztatnak. A válaszoló cégek több mint 60%-ának központja Észak-Magyarországon és Észak-alföldön található, telephelyeik is jellemzően Észak-Magyarországon működnek.

Romákat alkalmazó vállalkozások - régió szerint

vállalkozás központi telephelye

Budapest

8,7

Pest megye

2,4

Észak Magyarország

51,2

Észak-Alföld

Dél-Alföld

4,7

Észak-Nyugat Magyarország

7,9

Nyugat-Magyarország

7,1

Dél-Dunántúl

7,1

A vállalkozások számának és létszámának megoszlása

Vállalkozás mérete

vállalkozások számának

alkalmazottak számának

megoszlása %

Mikró 0-9 fő között

43,3

1,1

Kisv. 10-49 fő között

15,0

2,5

Középv 50-249 fő között

29,1

28,1

Nagyvállalk. 250 fő felett

12,6

68,3

Összesen

100

A vállalkozások eloszlása a méretkategóriák között sokkal egyenletesebb, mint a romák áltat vezetett/tulajdonolt cégeknél, itt nagyságrendekkel (hozzávetőlegesen tízszeresen) magasabb a nagyobb méretű cégek súlyaránya. Ezzel szemben egy-egy nagyság-kategória foglalkoztatási képessége sokkal szélsőségesebb eltéréseket mutat a már hivatkozott összehasonlítási csoportnál. Mindkét megoszlás jelentősen eltér a nemzetgazdaság átlagos paramétereitől. A nagyvállalkozások feltűnően magas hányadát foglalkoztatják a vizsgálatba bekerült létszámnak. Közülük egy - 3500 főt alkalmazó vállalkozás - fedi le e kategória létszámának közel 20%-át.

2.1. Szervezeti forma és a végzett tevékenység

A romákat is alkalmazó vállalkozások 61%-a egy telephellyel rendelkezett, 18%-uk kettővel, 8%-uk hárommal, de előfordult 10 telephelyen működő cég is.

A vállalkozások zöme ez esetben is egyfajta tevékenységet végez, a válaszoló cégek 31%-ának kettő, 17%-ának három, 9%-ának négy féle tevékenysége volt. Ezek az arányok a harmadik és negyedik fajta tevékenység esetében magasabbak, mint a romák által vezetett/tulajdonolt cégeknél.

A leggyakrabban előforduló tevékenység az elsőként megjelöltek között a feldolgozóipar és az építőipar egyenlő arányban, ezen túlmenően jelentős még a mezőgazdaság és a kereskedelem. A második tevékenységként megjelöltek között leggyakrabban a mezőgazdaság és az energiaszektor fordult elő. Romákat alkalmazó vállalkozások valamennyi nemzetgazdasági ágban előfordulnak.

A többféle tevékenységet is folytató vállalkozásokban jellemzően az alábbi kombinációk fordulnak elő:

* mezőgazdasági tevékenység építőiparival és feldolgozó-iparival jár együtt,

* feldolgozóipari és építőipari kombináció is jellemző,

* építőipar a szálláshely-szolgáltatással fordul elő párban,

* az energiaszektorhoz kereskedelem társul.

A vizsgálatba bekerült cégek már 1938-tól alakultak, de csak 11%-uk esetében esett az alapítás éve 1990 előttre. A vállalatalapítási tevékenység élénkülése nem volt egyenletes az elmúlt tíz év során, két nagy csomópont figyelhető meg a folyamatban: 1992-93-ban jött létre a kérdőívet visszaküldő cégek közel 30%-a, s további majdnem 20%-uk 1995-96-ban. Az 1990-es évtized egészére a lassuló ütemű cégalapítási trend jellemző a minta alapján, ami megfelel a nemzetgazdaság egészére jellemző folyamatoknak.

A romákat alkalmazó vállalkozások alapítási éve - időszakonként

alapítás időszaka

1938-89 között

11,1

1990-96 között

65,1

1997-2000 között

23,8

A válaszoló cégek közül 21% egyéni vállalkozás, s további 13% jogi személyiség nélküli társas vállalkozás. A legnagyobb arányt - 38%-ot - a korlátolt felelősségű társaságok jelentik, számottevő még a részvénytársaságok előfordulása (10%). A vállalkozások jogi formája meglehetősen változatos, még ha súlyuk természetesen eltérő is.

A vállalkozások 48%-ában egy, további 27%-ában két tulajdonos van, tehát e két formáció tipikus a cégek háromnegyed részénél. Ez azonban még mindig jóval alacsonyabb arány, mint a romák által vezetett/tulajdonolt cégeknél. A tulajdonosi struktúra is változatosabb, noha itt is a belföldi magánszemély általi tulajdonlás a legnagyobb súlyú, de előfordulási gyakorisága csak 46%. Ezen kívül még két jelentősebb tulajdonosi formáció fordul elő: a belföldi társas vállalkozás és az állami, önkormányzati. A romákat foglalkoztató vállalkozásoknál valamennyi szóbajöhető tulajdonos előfordul, bár esetenként csak nagyon alacsony mértékben. Pozitívumként minősíthető, hogy a vállalkozások 8%-ában külföldi tulajdonos is előfordul.

2.2. A gazdasági potenciál

A romákat alkalmazó egyéni vállalkozások alapításkori vagyona hasonlóan alacsony volt, mint a romák által vezetett/tulajdonoltaké. A társas vállalkozások esetében más a helyzet, az alkalmazók nagyságrendekkel kedvezőbb pozícióból startoltak. Az induláskori készpénz vagyon ugyan közel 80%-uknál nem haladta meg a 10 millió forintot, de akadt néhány jó likviditással kezdő vállalkozás is 100 millió forintot meghaladó készpénz vagyonnal.

Igen jelentős a különbség a tárgyi eszközök esetében. Az alkalmazó társas vállalkozások több mint felének volt 10 millió forint (30%-ának 100 millió forint) fölötti induló eszközvagyona, miközben ilyen nagyságrendű vállalkozásba vitt eszközállománya egyetlen roma társas-vállalkozásoknak sem volt. Ez akkor is igen jelentős előny, ha mint azt látni fogjuk a továbbiakban ez a bevitt vagyon vélelmezhetően nem volt a legkorszerűbb.

Az induláskori immateriális javak hasonló eloszlást mutatnak mindkét társas vállalkozási csoportban, tehát az esetek felében alacsony értéket képviselnek.

A romákat alkalmazó vállalkozások is elsősorban adókedvezményben megtestesülő támogatást kaptak az induláshoz, de ennek aránya (9,2%) jóval alacsonyabb volt, mint a romák által vezetett/tulajdonolt vállalkozásoké. Beruházási támogatásban az induláskor azonos arányban részesült a két csoport (5%), bértámogatást az alkalmazók picit alacsonyabb arányban kaptak. Az induláshoz kapott beruházási és bértámogatások tényéről nyilatkozók közül alig néhány cég volt hajlandó nyilatkozni annak összegéről és a gazdálkodásban betöltött szerepéről. A szórvány információk szerint az induláshoz kapott beruházási támogatás 7 millió forint volt, s a költségek 20%-át fedezte. A bértámogatás mértéke 960 ezer forinttól 1,6 millióig terjedt, s a költségek 70%-ára volt elegendő.

A romákat alkalmazó vállalkozások alapításkori vagyona

Egyéni vállalkozások

Társas vállalkozások

készpénz

tárgyi eszköz

Immate-riális javak

készpénz

tárgyi eszköz

Immate-riális javak

101 M Ft felett

7,4

30,2

18,8

51-100 M Ft között

1,2

14,3

0,0

11-50 M Ft között

12,3

7,9

0,0

1-10 MFT között

19,2

43,2

20,6

31,3

1 M Ft alatt

80,8

100

35,8

27,0

50,0

összesen

100

100,0

A romákat alkalmazó cégek több mint a fele nyereségesen gazdálkodott 1999-ben. A cégek nagyobb mérete és számossága miatt a legnagyobb nyereséget, illetve veszteséget realizáló cégek között itt nagyobb a távolság, mint a romák által vezetett/tulajdonoltaknál. A legmagasabb veszteséget felhalmozó cég esetében az összeg meghaladja a másfél milliárd forintot, míg a legtöbb nyereség 5,6 milliárd forint.

A legmagasabb nyerséggel rendelkező cégcsoport átlagos árbevétele két és félszer haladta meg a nagy veszteséggel rendelkező cégcsoportét. A kisebb veszteséget produkáló vállalkozások átlagos árbevétele ugyanakkor hétszerese az alacsony nyereséggel rendelkezőkének, tehát az eredmény és az árbevétel nagysága között nincsen kitapintható összefüggés.

A romákat foglalkoztató cégek megoszlása eredményességük szerint

Eredmény mértéke

Vállalkozások száma

Vállalkozások megoszlása

darab

1 milliónál több veszteség

1-999 ezer Ft közötti veszt

10,2

1,6

1-999 ezer Ft közötti nyereség

22,8

1 milliónál több nyereség

35,4

Nem válaszolt

A foglalkoztatottak átlagos számában is csak a két szélső pontot jelentő csoport mutat “logikus” összefüggést, nagy nyereséghez és forgalomhoz több létszám tartozik és fordítva. Az alacsonyabb nyereséggel és veszteséggel üzemelők az árbevétel nagyságától függetlenül közel azonos átlaglétszámmal működnek. Nyilván nem a pénzügyi adatok határozzák meg alapvetően a foglalkoztatott létszám nagyságát, hanem a tevékenység jellege és technikai színvonala.

Az átlagos adósságállomány alakulása kézenfekvő összefüggést mutat a vállalkozások eredményességével, bár a nagy nyereséget produkálók hitelállománya sem elhanyagolható, de ez szolgálhatja a további magas nyereség elérését megfelelő felhasználás esetén.

A romákat foglalkoztató gazdasági szervezetek néhány gazdálkodási mutatójának összefüggése eredményességükkel

Veszteség

Nyereség

1 millió Ft felett

1-999 ezer Ft között

1 millió Ft felett

Átl. Árbevétel, ezer Ft

580.847

337.668

2.100

48.228

1.526.029

Átl. Létszám, fő

140

18,1

1,5

17,1

256

Átl adosságáll., ezer Ft

1.028.707

92.586

2.400

34.418

809.560

Ezen vállalkozások induló tőkeellátottságát az jellemezte, hogy egy millió forint vagy annál alacsonyabb jegyzett tőkével rendelkezők csak 9%-át tették ki a válaszolóknak, 10 millióval vagy annál kevesebbel 32%-uk bírt, míg 44%-uknál 100 millió fölötti volt a kezdő vagyon. Az eszközállomány elavultságára utal, hogy az összes válaszoló 30%-ának nincs amortizációja. A romákat is foglalkoztató vállalkozások 62%-ának van adóssága.

A továbbiakban társas és egyéni vállalkozások bontásban mutatjuk be a legfontosabb gazdálkodási adatokat.

A társas vállalkozások átlagos eredménye meghaladja a 63 millió forintos nyereséget, jelentős szórás mellett.

A romákat is alkalmazó társas vállalkozások néhány gazdasági mutatója 1999-ben, ezer forint

Átlag

Szórás

Minimum

Maximum

adózás előtti nyereség

63155

695355

-1576292

5591965

belföldi ért. nettó árbev

1064372

4026781

500

33144381

export értékesítés nettó árbev

1178410

1667140

5538

5249322

saját tőke

878338

4994294

-459430

42929841

jegyzett tőke

813245

4597590

36324000

adósság állomány

780209

2123792

-20000

14729354

amortizáció

97354

474779

150

3994221

forgóeszköz

604206

1483013

100

9043616

ráfordítás

1095090

3814466

250

29073744

A társas vállalkozások belföldi értékesítési nettó árbevétele átlagosan meghaladja az egy milliárd forintot, azonban a legalacsonyabb összeg itt is ugyanannyi, mint a romák által vezetett/tulajdonolt cégeknek, a felső határ viszont jóval magasabb, 33 milliárd forintot meghaladó. A társas vállalkozások közel 20%-ának volt export árbevétele is, melynek mértéke átlagosan meghaladta az egy milliárd forintot. Az export értékesítés nettó árbevételének alsó határa 5,5 millió, a felső 5,2 milliárd forint, ebből úgy tűnik külkereskedni csak nagy tételben lehet vagy érdemes.

A társas vállalkozások jegyzett tőkéje átlagosan megközelíti a 900 ezer forintot, de itt rendkívül nagyok a különbségek: megtalálható a pár tízezer forinttal induló vállalkozás éppúgy, mint a 36 milliárdos tőkeerős cég. A jelenlegi vagyonnál az előbbinél színesebb a kép, bár az átlagos érték ez esetben is meghaladja a 800 ezer forintot, de akad két negatív előjelű saját tőkével rendelkező cég is. A cégek más részének sikerült az alapításhoz képest növelnie vagyonát, legalább is erre utal, hogy a legmagasabb saját tőke magasabb értéket képvisel, mint a toppon lévő jegyzett tőke. A társas vállalkozások éves átlagos amortizációja is elég szerény összeg szélsőséges eloszlásban. Nyilván bekerült a mintába néhány korszerű felszereltségű vállalkozás, de a többség termelőeszközeinek jelentős hányada túl van a leírási időn.

A társas vállalkozások adósságállománya elég magas, átlagosan 780 ezer forint.

A társas vállalkozások átlagos forgóeszköz értéke meghaladja a 600 ezer forintot, a sáv a 100 ezertől a 9 millióig terjed. A ráfordítások is hasonló szélsőségeket mutatnak: az átlagos 1,1 milliárd 250 ezer forinttól 29 milliárdig terjedő sokaságot fog át, tehát jól érzékelhető, hogy igen eltérő gazdálkodási jellemzőkkel rendelkező cégek küldték vissza válaszaikat.

A gazdálkodást jellemző néhány mutató az alábbiak szerint alakult:

Nettó profithányad

(adózott erdemény/nettó árbevétel)

0,0477

Jegyzett tőke-arányos jövedelem

(adózott eredmény/jegyzett tőke)

0,0641

Vagyonarányos jövedelem

(adózott eredmény/saját tőke)

0,0590

Saját tőke arányos forgalom

(nettó árbevétel/saját tőke)

11,4829

Az adózott eredményt becsültük

A romákat foglalkoztató társaságoknál is meglehetősen szerény értékeket mutatnak a gazdálkodás hatékonyságát mérő mutatók. A profithányad még az öt százalékot sem éri el, ebből nem is juthat komoly fejlesztésekre, beruházásokra a vállalkozások jó részénél. Ezt a tendenciát erősíti a lassú megtérülésre utaló hányados is.

A vagyonarányos jövedelem ebben a csoportban számottevően alacsonyabb, mint a romák által tulajdonoltakban, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy az utóbbi cégek gazdálkodnak jobban. Sokkal inkább értelmezhető ez a vagyon hiányaként a roma vállalkozásokban. A romákat alkalmazó vállalkozások esetében feltehetőleg az a gond, hogy eszközeik nem alkalmasak jövedelmező termelés produkálására. Ezt valószínűsíti az aktivitási ráta is: az árbevétel megtermelésében alacsony a saját tőke szerepe.

A romákat alkalmazó egyéni vállalkozók hasonlóan szerény méretekkel rendelkeznek, mint a romák által vezetett/tulajdonolt kör. Feltűnő, hogy az adózás előtti nyereségben két és félszeres a különbség a két csoport átlagát vizsgálva az utóbbiak javára, a két szélső érték viszont egyforma.

A romákat alkalmazó egyéni vállalkozások néhány gazdálkodási adata 1999-ben, ezer forint

Átlag

Szórás

minimum

maximum

adózás előtti nyereség

108

1136

-3000

3500

belföldi ért. nettó árbev

3506

3799

400

12000

adósság állomány

486

1813

-3000

2400

amortizáció

444

524

1500

forgóeszköz

1055

1080

4000

ráfordítás

831

717

2000

A romákat alkalmazó egyéni vállalkozásoknak is csak belföldi értékesítési árbevétele volt, átlagosan 3,5 millió forint. Az alacsony vagyon ez esetben is csekély amortizációval párosul. A forgóeszközök és ráfordítások értéke ebben a csoportban jóval magasabb, mint a zömében önfoglalkoztató másik körben, ami a szituáció természetes következménye.

2.3. A gazdálkodási folyamatok értékelése

Az értékesítési helyzet 1997-99 közötti alakulásának megítélésekor ebben a csoportban is tapasztalható a korábbi évekre vonatkozó magasabb válaszmegtagadás, de ez itt sokkal tompítottabban érhető tetten, a válasz megtagadásának aránya 23%-ról 13%-ra esett.

Valamennyi időpontban az értékesítési helyzet stabilitása volt a legjellemzőbb válasz, de megfigyelhető a helyzet differenciálódása időben előre haladva, az ezt válaszolók száma 10%-kal esett vissza három év alatt. Az értékesítési helyzetük romlására panaszkodók hányada emelkedett meg legerősebben, számuk több mint két és félszeresére nőtt, a nehézségekkel küzdőké is megemelkedett 30%-kal. A másik oldal, a javuló tendenciát felmutatók hányada is számottevően bővült, az ilyen választ adók száma is több lett 70%-kal. Összességében tehát az értékesítési helyzet enyhe romlása figyelhető meg erős differenciálódás mellett.

Az értékesítési helyzet alakulása a romákat foglalkoztató vállalkozásokban

Értékesítési helyzet…

1997

1998

1999

Értékesítési helyzetük stabil volt

63,9

43,8

46,9

A kereslet a stabilnál jobb, lehetőséget adott fejlesztésekre

10,3

20,0

15,0

Értékesítési nehézségi(k) voltak

18,6

25,7

21,2

Értékesítési helyzetük romlott

7,2

10,5

16,8

Összesen

100,0

A válaszoló cégek 27%-a exportál, s 21%-a importál. Megtermelt áruikat és szolgáltatásaikat elsősorban idegen cégek felé értékesítik (67%), számottevő még a lakosság számára történő értékesítés is (30%), elenyésző a rokon, családtag, illetve saját cég felé történő szállítás. Beszerzéseik döntő hányadát (84%-át) idegen cégektől eszközlik, a lakosságtól történő felvásárlás még a 10%-ot sem éri el, az egyéb források elhanyagolhatók. Megállapítható, hogy gazdasági kapcsolataik kiterjedtek, a belterjességi tünetek nem tipikusak.

A romákat foglalkoztató vállalkozások egyharmadára jellemző az idényjelleg. Szezonálisan a legfrekventáltabb időszak a nyár és az ősz, ettől említési gyakoriságban jóval elmarad a tavasz, s a téli idénymunka meglehetősen ritkán fordul elő.

A romákat foglalkoztató cégek helyzete változatosabban alakult, mint a romák által vezetett/tulajdonoltaknál. Az alkalmazotti létszám esetében itt is a stagnálás az alapvető tendencia, bár kevésbé erőteljesen, s a foglalkoztatásukat bővítők, illetve szűkítők aránya közel áll egymáshoz. Az árbevétel alakulásánál többségben voltak, akik növelni tudták azt a tárgyalt három évben. A piaci részesedésüket növelők képviselik a legnagyobb súlyarányt, de ebben a relációban nagyon kiegyenlítettek a viszonyok. Örvendetes fejlemény az eszközállományukat bővíteni tudok vezető pozíciója, s a csökkenést elszenvedők alacsony hányada.

A gazdálkodás egyes jellemzőinek alakulása 1997-99 között a romákat is alkalmazó vállalkozásoknál, megoszlás %

Alkalmazotti

Árbevétel

Piaci

Állóeszköz

létszám

részesedés

állomány

Növekedett

Csökkent

Stagnált

Összesen

100

A romákat alkalmazó vállalkozások többféle és magasabb mértékű támogatást kaptak működésükhöz, mint a másik csoport. Bértámogatásban és beruházási támogatásban 24-24%-uk részesült, míg, 10%-uk kapott adókedvezményt. A bértámogatás legkisebb összege 15 ezer forint, a legnagyobb 186 millió forint volt. A támogatottak fele 1 millió forint alatti támogatásban részesült. A működési bértámogatás összege az érdekeltek felénél a bérköltségek 17%-ánál alacsonyabb hányadra nyújtott fedezetet, de akadtak olyan cégek is ahol ez a cég teljes bérköltségére fedezetet biztosított. A működéshez kapott beruházási támogatás összege meglehetősen szerény 1,2- 50 millió forintig terjed, s a költségek 30-80%-át fedezte.

Fejlesztéshez a válaszolók 24%-a részesült beruházási támogatásban, 7%-uk bértámogatásban, s 3%-uk adókedvezményben. A fejlesztési beruházási támogatások összege 11 ezer forinttól 80 millióig terjedt, a kedvezményezettek közel 60%-ánál ez a költségek 20%-át fedezte. A fejlesztésekhez kapcsolódó bértámogatások 800 ezer és 5 millió forint között mozogtak, s ez a költségek 10-70%-ára volt elegendő.

A romákat foglalkoztató cégek szórvány jelleggel részesültek az agrártámogatások különféle fajtáiból. Ez esetben a maximális számosságot a 6 darab ágrárberuházási támogatásban részesült cég jelentette.

A tárgyalt vállalkozások humánpolitikai támogatást elsősorban a Munkaügyi Központoktól kaptak; más állami alapokból csak eseti jelleggel; önkormányzatoktól, alapítványoktól egyáltalán nem részesültek ilyesmiben. A Munkaügyi Központok 7%-uk számára biztosítottak munkahely megtartó, 27%-uknak bértámogatást, 6-6%-uknak utazási, képzési hozzájárulást adtak. Más állami alap néhány vállalkozást részesített munkahely teremtő és megtartó támogatásban.

A fejlesztésekhez nyújtott beruházási támogatások mértéke 11 ezer és 80 millió forint között mozgott. A támogatottak 60%-ánál ez a fejlesztés 20%-át fedezte, de a maximális fedezeti szint is csak 35%-os volt.

2.4. Foglalkoztatási jellemzők

A romákat foglalkoztató cégeknél a roma etnikumhoz tartozók foglalkoztatása az összlétszámon belül még a 15%-ot sem éri el, tehát meglehetősen alacsony. Ezekben a vállalkozásokban is alapvetően a nem cigány származásúakra alapozódik a munkavégzés. A romákat foglalkoztató cégek valamivel magasabb arányban vesznek igénybe külső közreműködőket feladataik teljesítésére, mint a romák által vezetett/tulajdonolt vállalkozások. (Persze az is lehet, hogy a roma foglalkoztatók is csak a közterhek megspórolása miatt tartanak kapcsolatot alvállalkozó cégekkel és egyéni vállalkozókkal.) A romákat alkalmazó vállalkozások 35%-a ad ki munkát alvállalkozó cégeknek, 22%-a egyéni alvállalkozóknak. A bedolgozói foglalkoztatás elég jelentéktelen, mindössze 6%-ukra jellemző.

A romákat foglalkoztató vállalkozások alkalmazottainak foglalkoztatási formája és megoszlása etnikai hovatartozás, valamint nemek szerint %

nem cigány

cigány

összesen

ffi

nő

ffi

nő

nem cigány

cigány

ffi

nő

Vezető

Állandó munkavállaló

Szerződéses munkavállaló

Időszaki munkavállaló

Alvállalkozó egyéni vállalk.

Bedolgozó

100

A romákat is alkalmazó cégeknél minden foglalkoztatotti kategóriában jóval nagyobb a nem cigányok foglalkoztatási aránya, mint a másik csoporté, kivéve az időszakosan foglalkoztatottakat. A nem cigány alkalmazottak többsége nem meglepő, ez a tény és az időszakos alkalmazásban megforduló arány a roma népesség gyenge munkaerőpiaci pozícióját igazolja vissza.

A legnagyobb gyakoriságot képviselő állandó foglalkoztatottak között rendkívül alacsony, mindössze 7% a cigányok aránya. Ez a két viszonyítás önmagáért beszél, tehát, ahol foglalkoztatnak romákat, ott is elég ingatag a státusuk. Ezt erősíti az a tény is, hogy a szerződésesek között 21, az alvállalkozók között 32% az arányuk. Mindkét alkalmazási forma jellemzője, hogy a munkavállalónak nem ad tartós biztonságot, a munkáltató viszonylag könnyen megszabadulhat tőlük.

A vezetők között a körülményekhez képest elfogadható (12%) a romák aránya. Vizsgálatunk arra nem tud válaszolni, hogy ezek a roma vezetők saját etnikumuk munkavezetői-e, vagy mások is vannak beosztottjaik között.

Nemenként elemezve a vezető beosztásúak között erős a férfiak felülreprezentáltsága a magyar társadalmi hagyományoknak megfelelően. Ez az összefüggés valamivel erősebben érvényesül a nem cigányok között, mint a roma foglalkoztatottak körében. Az állandó alkalmazottak között már enyhébb a férfi többség, 63% az arányuk mindkét etnikai csoportban. A szerződésesek között magasabb a férfiak részaránya (69%), mint az állandó alkalmazottak körében, a férfiak dominanciája a nőkkel szemben a roma foglalkoztatottaknál erősebb. A két kisebb súlyú foglalkoztatotti kategóriában az alvállalkozóknál 90%-ot meghaladó férfi többséget tapasztalhatunk mindkét etnikumban. A bedolgozóknál viszont a női többség a jellemző (75%), s ez a foglalkoztatási forma szint kizárólag a nem cigányok körében fordul elő.

Összességében a romákat alkalmazó cégeknél az alkalmazottak helyét a munkavégzési struktúrában sokkal inkább meghatározza etnikai hovatartozásuk, mint a nemek befolyásoló ereje, bár annak hatása is tetten érhető pótlólagos hatásként. A roma vezetésű/tulajdonlású szervezetekben magasabb arányban foglalkoztatnak romákat, mint a másik kategóriában. Vezetőként dolgozni főképpen a roma vállalkozásoknál van esélyük a romáknak, azonban ezen szervezetek foglalkoztatási képessége jóval alacsonyabb, mint a vállalkozásoké általában.

A romákat alkalmazó vállalkozások foglalkoztatottjainak megoszlása a tevékenység jellege szerint nemenként és etnikai hovatartozás alapján

nem cigány

cigány

összesen

ffi

nő

ffi

nő

nem cigány

cigány

ffi

nő

mindössz

Fizikai

Szellemi

Összesen

100

A romákat alkalmazó cégekben is a fizikai dolgozók aránya kiemelkedően magas, s ez igen szélsőséges mértékben jut felszínre a romák esetében, közöttük alig lehet szellemi foglalkozásút találni. A szellemi dolgozók hányada meghaladja az átlagost a nem cigány származású nők körében, s így az összes nő körében is.

A romákat foglalkoztató vállalkozások alkalmazottainak megoszlása a tevékenység jellege, etnikai hovatartozása és nemek szerint %

nem cigány

cigány

összesen

ffi

nő

ffi

nő

nem cigány

cigány

ffi

nő

Fizikai

Szellemi

Összesen

Az az országos képlet, miszerint a nők között több a szellemi dolgozó, a férfiak között pedig a fizikai, itt nem érvényesül, ami környezeti, illetve a válaszoló cégek eltérő - kedvezőtlenebb - foglalkoztatási adottságaira világít rá. Vélelmezhető, hogy a romák foglalkoztatására a munkavállalókkal szemben szerényebb igényeket támasztó vállalkozásokban kerül sor. Ezért abszolút számban, sorrendben a legnagyobb foglalkoztatotti csoportot a nem cigány származású, fizikai foglalkozású férfiak képezik, őket követik a nem cigány származású, fizikai foglalkozású nők, majd a nem cigány származású férfi szellemiek, illetve női szellemiek, tehát a roma származásúak semmilyen kategóriában nem igazán meghatározó tényezők.

A romákat foglalkoztató cégeknél a nem cigányok átlagos életkora néhány évvel magasabb - 39-40 év közötti -, mint a romáké. Különösen nagy a különbség - átlagosan több mint 7 év - a férfi munkavállalók esetében, mert a roma férfi alkalmazottak átlagos életkora 32 év. A roma női foglalkoztatottak átlagos életkora közel 35 év, így ebben a kategóriában bő 4 évvel idősebbek a nem cigány női foglalkoztatottak. Vitatható, hogy ez előnynek minősíthető-e, ha figyelembe vesszük a romák körében jellemző alacsonyabb átlagos élettartamot, s a kedvezőtlenebb életkörülményekből adódóan a szervezet korai elhasználódását.

A romákat foglalkoztató cégeknél összességében lényegesen magasabb az átlagos foglalkoztatási idő, mint a romák által vezetett/tulajdonolt vállalkozásoknál, de ez elsősorban és döntően a nem cigányok tartósabb alkalmazása miatt van így.

A romákat alkalmazó vállalkozások foglalkoztatottjainak átlagos foglalkoztatási ideje hónap

nem cigány származású

cigány származású

férfi

nő

férfi

nő

Fizikai dolgozók

25,4

23,9

9,6

15,9

Szellemi dolgozók

49,6

34,0

12,0

Legalább érettségizett

33,4

28,7

10,3

Érettségivel nem rend.

25,6

26,1

12,7

17,7

A vizsgált mintában a nem cigányok között 34 év volt a leghosszabb foglalkoztatási idő, de 20 év több esetben is előfordult. A nem cigányok átlagos foglalkoztatási ideje mintegy 2-2,5-szer hosszabb a tárgyalt cégeknél, mint a romák által vezetett/tulajdonoltaknál. A cigányok esetében a leghosszabb foglalkoztatási idő itt 5 év 7 hónap volt. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a romák, ha bekerülnek biztosabb álláshoz jutnak a romákat foglalkoztató cégeknél, mint a másik kategóriában, de ez az összefüggés még erősebb a nem cigányok esetében. Ez nyilván összefügg ezen cégek stabilabb gazdálkodási jellemzőivel.

A leggyakrabban előforduló alkalmazási idő itt is a 12 hónap volt minden kategóriában. A cigányok foglalkoztatása esetén bizonyos esetekben (cigány férfi és női szellemi) csak ez az érték fordult elő! A foglalkoztatás támogatása, tehát segítség a roma foglalkoztatás bővülésének elérésében is, fajlagos szerepe pedig kiemelkedő, valószínűleg ennek hiányában egyáltalán nem fogadnának be a cégek roma alkalmazottakat egyes munkakörökben.

A romákat foglalkoztató cégek esetében hasonlóan a másik csoporthoz a munkaerő elsősorban ismerősök közvetítésével talál állást, ez az összefüggés a romák esetében jóval erősebb, mint a nem cigányoknál. A második számottevő csatorna a Munkaügyi Központok állásajánló tevékenysége. A nem cigányok esetében még említésre méltó gyakorisággal fordul elő az újsághirdetésre történő jelentkezés is. Az egyéb módszerek csak kiegészítésként (vagy még úgy sem) szerepelnek a repertoárban.

2.5. Kereseti viszonyok

A romákat foglalkoztató cégeknél is meglehetősen nagy volt a bizonytalanság a keresetek környezethez való viszonyításában, legalább is így értelmezzük a viszonylag alacsony válaszolási arányt. Ez alól csak a cigány férfiak bérének arányosításánál tapasztaltunk eltérést, az ő esetükben nagy határozottsággal állították a válaszolók, hogy a bérek megfelelnek a környezet átlagának (69%). A másik három csoportban közel hasonló arányban fordultak elő a válaszmegtagadások és az átlagos bérszínvonalra szavazók, így ez utóbbi csak 43-48% közötti hányadot képez le. A megmaradt szavazatok a nem cigány férfiaknál fele-fele arányban oszlanak meg az átlag alatt, illetve felett keresők között. A másik három kategóriában egyre erősebb eltolódás tapasztalható az átlag alattiság irányába, a sorrend: nem cigány nő, cigány férfi, cigány nő.

A bérezés módszerére elég kevés használható információt lehet kinyerni a válaszokból, feltehetőleg az elsősorban előzetes megállapodás szerint történik, főleg a rövid időre, vagy a támogatott formában történő alkalmazás esetén.

A teljesítménytől függő bérezés (és annak kombinációs formái) alkalmazása 25%-ot egyetlen foglalkoztatotti csoportnál sem haladta meg. A legmagasabb hányadban alkalmazták ezt a cigány férfiak körében. Ennél általánosabbnak látszik az időarányos bérezés, ez a cigány férfiak esetében megközelíti a 44%-ot a pozitív válaszokban, s minden foglalkoztatotti csoportban eléri a 30%-ot. Az időarányos és prémium kombinációjából álló módszer alkalmazására csak ritkán kerül sor.

2.6. Képzettségi jellemzők

A romákat is alkalmazó cégekben a felsőfokú végzettségűek hányada duplája a romák által vezetett/tulajdonolt csoporténak, de így is csak fele a versenyszféra átlagának. A felsőfokú végzettség leginkább a nem cigányokra jellemző, itt az etnikai hovatartozás az erős meghatározó elem. Hasonló mondható el valamelyest csillapított formában az érettségizettekre is, akik összesen nem egészen 20%-ot képviselnek. Ezen az iskolai végzettségi szinten a nem cigány származású nők képviselik a legmagasabb arányt.

A válaszok által reprezentált foglalkoztatotti kör több, mint egyharmada (megegyezően a romák által vezetett/tulajdonolt cégekkel) szakmunkás végzettséggel rendelkezik. Ez a végzettségi fokozat erősebben jellemző a nem cigányokra és a férfiakra, de a belső eloszlások nem olyan szélsőségesek, mint a magasabb iskolai végzettség esetében, de a nemek szerinti és az etnikai hovatartozás szelektáló hatásának együttes érvényesülése tisztán látható.

A romákat foglalkoztató cégeknél is a legjellemzőbb iskolai végzettségi szint a befejezett általános iskola, s itt már “fölénybe” kerülnek a romák és mindkét etnikumban a nők, ismételten az etnikai hovatartozás válik az erősebben befolyásoló elemmé. Etnikai szempontból e jelenség szélsőségesebb formában történő érvényre jutása figyelhető meg a nyolc általánosnál kevesebb végzettség esetében, bár itt a férfiak állítanak ki rosszabb “bizonyítványt” magukról nemenként vizsgálva az arányokat.

A romákat alkalmazó vállalkozások foglalkoztatottjainak megoszlása az iskolai végzettség szintje szerint nemenként és etnikai hovatartozás alapján %

nem cigány

cigány

összesen

Végzettség

ffi

nő

ffi

nő

nem cigány

cigány

ffi

nő

mind-összesen

Felsőfokú

7,0

6,3

0,3

0,9

6,8

0,5

6,2

5,6

6,0

Érettségizett

18,9

26,6

2,3

4,5

21,6

3,1

16,8

23,7

19,3

Szakmunkás

42,1

27,6

16,9

9,9

37,0

14,3

38,9

25,2

34,1

Befejez. 8 ált

30,4

38,0

63,9

74,2

33,0

67,7

34,6

42,8

37,4

Kevesebb

1,6

1,5

16,6

10,5

1,6

14,4

3,5

2,7

3,2

Összesen

100

A romákat foglalkoztató cégeknél a felső és középfokú végzettségűeken belül, de még a szakmunkásoknál is gyakorlatilag csak elvétve található roma származású. A romák által vezetett/tulajdonolt vállalkozásoknál korántsem voltak ilyen drasztikusak a különbségek. Amennyiben a rendelkezésünkre álló adatokat hitelesnek tekintjük, ebből egyértelműen az következik, hogy ha van a romák egy kis hányadának szakképzettsége az a roma vállalkozásokban hasznosul. A nem roma cégeknél a nyolc általánost, vagy annál is kevesebbet végzettek vannak jelen értékelhető mértékben. Ez pedig a foglalkoztatásban is a gettósodás jelenségét veti fel.

A vizsgálatba bekerült romákat is foglalkoztató cégeknél hasonlóan a roma cégekhez nem érvényesül az országos szabvány, miszerint a magasabb végzettségi kategóriákban magasabb a nők aránya a foglalkoztatottak között.

A romákat foglalkoztató vállalkozások alkalmazottainak megoszlása iskolai végzettség, etnikai hovatartozás és nemek szerint %

Végzettség

nem cigány

cigány

összesen

ffi

nő

ffi

nő

nem cigány

cigány

ffi

nő

Felsőfokú

Érettségizett

Szakmunkás

Befejezett 8 ált

Kevesebb

A romákat alkalmazó cégek alkalmazottai között igen feltűnő különbség van a munkaerőpiaci képzésben való részvétel mértékében, itt az etnikai hovatartozás erősen determinál, ez részben összefügg a korábbiakban bemutatott alacsony iskolai végzettségi szinttel a romák körében.

A képzési formák közül a roma férfiak részesülnek említésre méltó betanító, illetve speciális szakmai ismereteket biztosító képzésben. E két kategóriában 21, illetve 13% volt a megerősítő válaszok aránya. A nem cigány férfiak valamivel magasabb hányadban vettek részt speciális szakmai ismereteket nyújtó képzésben. Körükben is, de főként a nem cigány nőknél érdeklődés van számítógépes tanfolyamatok iránt is. A cigány etnikumhoz tartozó foglalkoztatottak közül csak 3-4% részesült ilyen képzésben, ami tragikusnak tekinthető.

A romák körében eddig felhalmozódott tudáshátrány nagy valószínűséggel újabb olyan részterületen is általánossá válik, ami pillanatokon belül kialakíthatja körükben a jelenkori elektronikus analfabétizmust. Ez tovább növeli hátrányukat, s rontja esélyüket a társadalmi munkamegosztásba történő bekapcsolódásra.

Összességében úgy tűnik a választ adó romákat is foglalkoztató cégek nagy része az ország válság sújtotta részén gazdálkodik, a nemzetgazdasági átlaghoz képest rosszabbak működési feltételeik és eredményeik. Az itt foglalkoztatott romák így az átlagosnál rosszabb kondíciók között dolgoznak. A vizsgált adatok valószínűsítik, hogy a vállalkozások főleg olyan munkakörökben foglalkoztatják a romákat, ahová nem kapnak más munkaerőt.

3. A roma vállalkozók képzettsége, jövedelmi viszonyai

A roma vállalkozók (cégtulajdonosok) iskolai végzettsége lényegesen meghaladja a hasonló korú roma népesség iskolai végzettségét. Noha egészen alacsony arányban, de előfordul közöttük általános iskolát be nem fejezett, ugyanakkor a csak általános iskolát végzettek aránya is közel egyharmad. Ezek az adatok azt sugallják, hogy bár az iskolai végzettségnek egyértelműen pozitív szerepe van a vállalkozás indításában, a vállalkozások eddig elemzett jellegzetességei és a végzettségi adatok együttesen megerősítik: ezek a vállalkozások igen erősen kötődnek a versenyszférán kívüli, önfoglalkoztatást jelentő gazdasághoz (következésképp olyan versenyhelyzetben, amely megkívánja a magasabb iskolai végzettséget, azonnal elvéteznének).

Roma vállalkozások vezetőinek iskolai végzettsége %

iskolafokozat

összes

férfi

nő

kevesebb, mint 8. osztály

6,1

5,3

10,5

befejezett ált. isk.

32,9

42,1

15,8

szakmunkás

35,4

40,4

26,3

érettségi

14,6

8,8

36,8

felsőfok

4,9

3,5

10,5

Az iskolai végzettségben a nemi különbség hatása látványos. a vállalkozó roma nők között az érettségizettek aránya a férfiakhoz képest közel négyszeres, a felsőfokon végzettek aránya pedig közel háromszoros (az érettségizettek viszonylatában a referenciát jelentő azonos korú roma népességben a viszony fordított). A roma munkavállalóknál a nemi különbségekről elmondottak a vállalkozók esetében fokozottan megállják a helyüket: amennyiben egy roma nő képes vállalkozóvá válni, úgy ezt fokozottan iskolai végzettségének köszönheti.

Azonos átlagéletkorú roma népesség iskolai végzettsége %

iskolafokozat

összes

férfi

nő

kevesebb, mint 8. osztály

34,3

24,2

44,4

befejezett ált. isk.

51,65

53,8

49,5

szakmunkás

12,75

4,5

érettségi

1,05

1,1

felsőfok

0,25

0,5

A házastársak iskolai végzettségére, illetve gazdasági aktivitására vonatkozó adatok az alacsony válaszadási arány miatt értékelhetetlenek voltak, ennek következtében nem ismerjük e kör családi stratégiáit (pl. milyen mértékben vesznek részt a házastársak a vállalkozásban, a vállalkozó férfiak feleségei milyen arányban vonulnak ki a háztartás “belső munkaerő-pacára”, stb.)

Azonban a háztartások ismert mérete és az átlagos gyermekszám adatai alapján következtetéseket vonhatunk le arra vonatkozóan, hogy a roma vállalkozók családszerkezete miben térhet el a nem vállalkozó sorstársaikétól.

A vállalkozók 80 %-a él házasságban vagy együttélésben, ez az arány megegyezik az azonos korcsoportú nem vállalkozók adatával (82,1 %). Azonban a gyermekkel rendelkező vállalkozók aránya mindössze 74,7 % - szemben az azonos korcsoport 95,5 %-os arányával.

Igazán látványos különbséget az átlagos gyermekszám adataiban látunk: az 1-2 gyermekkel rendelkező vállalkozók aránya közel ötven százalék, az azonos korcsoportúaknál ennek fele. A vállalkozók családjában elvétve fordul elő három gyermeknél több - míg az azonos korcsoportban ez az arány 40 % feletti.

Átlagos gyermekszámok %

gyermekszám

vállalkozók

azonos korcsop.

1-2

50,6

22,0

22,5

34,4

4 vagy több

1,2

43,5

válaszhiány

25,3

Az adatok egyrészt valószínűvé teszik, hogy azok, akik vállalkozást indítottak eleve kislétszámú, kevés gyermeket nevelő családokban élnek. A vállalkozó férfiak átlagos életkora 40 év, a nőké 39 év, miközben a vállalkozások zömét 1990 -ben vagy utána alapították, tehát közel 30 éves korukban, vagy utána. Egyéb kutatásokból ismert, hogy ebben az életkorban a legtöbb roma család már 1-3 gyermeket nevel. A családi háttér, az alacsony gyermekszám (vagy a függetlenség, egyedülállás) eleve meghatározhatja azt, hogy egy roma képes-e vállalkozást indítani.

Az adatokból másrészt arra is következtethetünk, hogy amennyiben egy roma családban valamelyik házasfél vállalkozó, úgy ez feltehetően kihat a család további növekedésére - noha a család eltartóképessége a roma korcsoport átlagához képest messze magasabb. Ebben az összefüggésben a roma vállalkozók családja hasonló “családtervezési stratégiát” valósít meg, mint bármely társadalom felfelé mobil családja.

Azt az elképzelést, hogy a roma vállalkozók kislétszámú családot alapítottak, egyúttal későn házasodtak, illetve a vállalkozóvá válás után születtek a gyerekek, valószínűvé teszik a gyermekek utáni támogatások adatai. Ugyanis a vállalkozók 15,2 %-a kap olyan támogatást, amely a gyerekek (valamelyik gyermek) korai életkorában jár, illetve családi pótlékot e családok közel 60 %-a kap.

Gyermek utáni és egyéb támogatások %

támogatások

Gyes, Gyet, Gyed

15,2

családi pótlék

60,2

egyéb tám.

6,0

A vállalkozók családi jövedelmének (amelybe beleszámoltuk a házastársak jövedelmét is) meghatározó indexe az egy főre eső jövedelmek mértéke. (Az egy főre eső jövedelem kiszámításához a keresőket és az eltartottakat vettük figyelembe. A szülőket - életkorukat és a hasonló korú romák adatait ismerve - inaktívnak tekintettük.)

A vállalkozó romák családjában az egy főre eső jövedelem a hasonló korú roma családok jövedelmének 4,3 - 6,5 szerese. Ennél az adatnál komoly mértékben figyelembe kell venni, hogy a nem vállalkozók családjában lényegesen több eltartott gyermek él.

Egy főre eső jövedelmek, támogatások és összbevétel iskolai végzettségenként Ft

Kevesebb, mint 8 oszt

8 általános

Szakmun-kásképző

Gimnázium, szakközép

Egyetem, főiskola

családi jöv. / fő

61600

72048

66792

65983

93750

összes tám./ fő**

1770

4939

4752

5984

2163

összes bevétel / fő

62485

74263

68763

95394

családi jövedelmek per fő: szülők + gyerekek+ nagyszülők

A roma vállalkozók családjában elért magas egy főre eső jövedelem (bevétel) tehát a vállalkozói lét, illetve az ezzel összefüggő családméret együttes hatásának tekinthetjük. (Az adatokhoz szorosan hozzátartozik az is, hogy az ilyen méretű egy főre eső családi bevétel a nem roma családok átlagát közelíti, illetve jóval meghaladja.)

Azonos átlagéletkorú roma népesség egy főre eső jövedelme Ft

átlag Ft

családi jöv. / fő

11244

összes tám. / fő

6247,5

összes bevétel / fő

14652

Az iskolai végzettség jövedelememelő hatása nem komoly mértékű - egyedül a felsőfokú végzettségűek esetében jelentős (az ő arányuk viszont alacsony). Ez az adat megerősíti a vállalkozók iskolai végzettségénél elmondottakat: a vállalkozásoknak ez a köre (egyelőre) nem függ domináns mértékben a végzettségtől, a vállalkozások jövedelemtermelő képessége feltehetően a vállalkozók rutinján, kapcsolatain, a vállalkozás ágazaton belüli “hiánypótló” szerepén, árképzésén, stb. múlhat.

Gondolatunkat megerősíti a vállalkozások működtetéséhez szükséges szakismeret forrását firtató kérdésünkre adott válaszok aránya is. A vállalkozók hatvan százaléka érezte azt, hogy, hogy az informális csatornákon szerzett ismeretek járulnak hozzá munkájához. Eddigi adatain birtokában persze nem meglepő, hogy a vállalkozó nők körében a vállalkozáshoz szükséges ismeretek formális (képzési) forrásai a férfiak ilyen arányának több mint kétszeresét jelentik.

Szakismeret forrása a roma vállalkozók körében %

szakismeret forrása

átlag

férfi

nő

formális képzés (iskola, átképzés)

39,5

21,1

57,9

informális képzés (gyakorlat, hagyomány)

60,5

78,9

42,1

A vállalkozások nyereségességénél elmondottak jól összecsengenek azon adatokkal, hogy az egyes nyereségkategóriába eső vállalkozásokat üzemeltető vállalkozók egy főre eső bevétele mekkora.

A közepes veszteséget (nullszaldó és egymillió forint között) felhalmozó vállalkozások egy főre eső bevétele közel átlagos, míg a nullszaldós (azaz: “ügyes”) vállalkozók, illetve az igazán nyereséges vállalkozók egy főre eső családi bevétele az átlag közel duplája.

Egy főre eső jövedelmek és a vállalkozás nyereségessége Ft

vesztes - 1 MFt felett

vesztes - 0 - 999 eFt között

nyereséges - 0- 999 eFt között

nyereséges - 1 MFt felett

családi jöv. / fő

54600

67878

122500

53684

110000

összes tám./ fő**

5143

4270

7243

4538

3522

összes bevétel / fő

57825

70127

126122

55583

111839

Az elmondottakból levonható az a következtetés, hogy a roma vállalkozások - függetlenül nemzetgazdasági szerepüktől ! - egyértelműen a roma családok anyagi felemelkedésének “királyi útját” képviselik, egyúttal olyan jövedelmet biztosítanak a családnak, amely lehetővé teszi a következő generáció képzését, az anyagi biztonság nyújtotta mobilitását.

Az anyagi biztonság, a mobilitás, egyúttal a kevésbé szegregált körülmények közötti lét összefüggéseit tárják fel a lakáshelyzetre vonatkozó adatok.

A roma vállalkozók közel 70 %-a él saját tulajdonú házban. lakásban - azonban közel 20 % egyáltalán nem rendelkezik tulajdonnal vagy bérleménnyel. feltehető, hogy ez hozzájárul (mint költségmegtakarító tényező) a vállalkozás működtetéséhez (illetve jelzi a vállalkozás fedezete és a háztartásgazdaság “összefolyását” is). Ugyanis a nyereségesen gazdálkodók között is közel ugyanannyian élnek rokonnál, vagy albérletben, mint a veszteségesen gazdálkodók között.

A lakás jellege és a vállalkozás nyereségessége %

átlag

nyereséges

veszteséges

Saját tulajdonú

71,4

74,5

68,4

Önkormányzati

6,5

5,9

5,3

Albérlet

6,5

5,9

Rokonnál lakik

15,6

13,7

26,3

A lakás elhelyezkedése azonban azt mutatja, hogy a vállalkozó romák lakókörülményei a hasonló életkorú átlagnál lényegesen kedvezőbbek: jóval kisebb arányban élnek szegregáltan, illetve jóval magasabb körükben azok aránya, akik asszimiláltan élnek (a vegyes lakókörnyezet arányai közel azonosak).

A lakás elhelyezkedése (szegregáltság szerint) és a vállalkozás nyereségessége %

átlag

nyereséges

veszteséges

csak romák lakta környezet, de nem “telep vagy “gettó”

5,2

3,9

5,3

csak romák lakta környezet, egyúttal “telep vagy “gettó”

3,9

5,9

vegyesen laknak a környéken romák és nem romák

71,4

68,6

78,9

nem lakik a környéken más roma család

19,5

21,6

15,8

Azonos átlagéletkorú roma népesség lakókörülményei %

átlag

csak romák lakta környezet, de nem “telep vagy “gettó”

14,9

csak romák lakta környezet, egyúttal “telep vagy “gettó”

7,5

vegyesen laknak a környéken romák és nem romák

70,6

nem lakik a környéken más roma család

7,0

A nyereséges vállalkozást üzemeltető romák egyértelműen magasabb arányban élnek asszimilációt jelentő környezetben.

Adatainkból egyértelműen következik, hogy a szegregált körülmények közötti lét a vállalkozóvá válás gátja, ugyanakkor az a létforma, amikor vegyes lakókörnyezetben élnek a romák (azaz sem a teljes elkülönülés, sem a teljesen asszimilált lét nem jellemző) a vállalkozóvá válás szempontjából mintegy semleges körülmény. Azaz a romák közel hetven százaléka számára a lakókörülmények nem jelentenek eleve gátat, sőt, mint azt a vállalkozások területi elhelyezkedése elemzésnél láttuk, az, hogy az adott roma válságövezetben él, önmagában ugyancsak nem feltétlen gátja a vállalkozásnak.

Ebből következően amennyiben a gazdasági- és munkaügyi irányítás megfelelő lépéseket tesz az ilyen vállalkozások élénkítése irányában, várható, hogy növekszik az ilyen vállalkozások száma (a meglévők stabilitása növekedéséről nem beszélve).

4. Értékelés, javaslatok

A pályázat benyújtásakor megfogalmazott kérdés megválaszolása, -miszerint vannak-e sikeres roma vállalkozások, melyek példaértékűek lehetnek a romák foglalkoztatási és általános felemelkedési esélyei szempontjából - a kérdés értelmezését igényli.

Először is fel kell tennünk azt a kérdést: mit minősítünk sikeres roma vállalkozásnak. Amennyiben a sikeresség megragadására azokat a közgazdasági mutatókat használjuk, amelyek alapján általában a vállalkozásokat minősítjük, a roma vállalkozások, mint az az elemzésből is kitűnik nem igazán sikeresek.

Amennyiben sikernek tekintjük azt, hogy:

* egy roma elő tudja teremteni a sajátmaga és családja megélhetéséhez - esetenként meglehetősen jó színvonalú megélhetéséhez - szükséges anyagiakat,

* legális formában is munkahelyet tud teremteni mások, főként más romák számára,

* a romák átlagánál jobb körülmények között lakik,

* a gyermekeit iskolába járatja,

akkor a vizsgálatba bekerült roma vállalkozásokat egyértelműen sikeresnek kell tekintenünk.

A roma vállalkozások a fentieken túlmenően nagy jelentőséggel bírnak abban, hogy ráébresztik a romákat a tanulás fontosságára. A roma vállalkozások vezetői, tulajdonosai iskolázottabbak a romák átlagánál, miközben iskolai végzettségi színvonaluk elmarad a vállalkozások átlagára jellemzőtől. A bevallott jövedelmek alapján tisztán látszik, hogy a roma vállalkozások eltartó képessége meglehetősen magas. Természetesen ezekben a gazdasági szervezetekben is inkább fogyasztásra, mint termelő jellegű felhasználásra fordítódik a megtermelt jövedelem.

Ezek a vállalkozások nyilvánvalóan nem a magyar gazdasági fellendülés hosszú távú letéteményesei, de igen fontos szerepük van a romák és magyarok közötti kapcsolattartásban, a társadalmi beilleszkedésben az intergenerációs mobilitás gerjesztésében.

A roma mikró és kisvállalkozások is küzdenek mindazokkal a problémákkal, amelyekkel általában a hazai hasonló méretű gazdálkodó szervezetek. Erre rakódnak rá az előítéletből, diszkriminációból, a romák belső harcaiból fakadó további problémák.

Éppen ezért kedvezőnek ítéljük az olyan kezdeményezéseket, amelyek segítik a mikró- és kisvállalkozások működését. Ilyenek például a 2001-től bevezetett beruházási kedvezmény, mely a nyereség első 10 millió forintja erejéig adómentességet biztosít, illetve az ehhez kapcsolódó késleltetett adóelőleg-fizetési kötelezettség. A korábban életbe léptetett beruházási kedvezmények olyan összeg, létszám stb. limitekhez voltak kötve, amelyek a mikró- és kisvállalkozások számára lehetetlenné tették azok igénybevételt.

Az új kedvezmények a gyakorlatban nem tesznek majd lehetővé nagy horderejű beruházásokat, de ebben a körben minden előre mutató lépést meg kell becsülni. Egy mikró, illetve kisvállalkozásban egy-egy számítógép megvétele, internet hozzáférés kiépítése, kisebb értékű termelőeszköz megszerzése is lendítő erőt képezhet.

A roma vállalkozások esetében az általános kedvezményeken túlmenően igen fontos szerepe lenne a célzott támogatások nyújtásának. Erre ugyanúgy szükség lenne a tárgyi eszközök fejlesztése terén, mint a foglalkoztatás támogatásában. A kutatás is rámutatott, hogy a roma vállalkozások eszközei is meglehetősen elhasználódottak, távol állnak a korszerű technikai színvonaltól. A fejlesztések elősegítésére azért is szükség van, mert a korábbiakban az úgynevezett hagyományos cigány kézműves tevékenységek felélesztésére vonatkozó elgondolások - minden pozitív szándék ellenére - kudarcot vallottak, mert a piac nem tartott ezekre igényt nagy tömegben. A romák foglalkoztatása - akár alkalmazotti, akár vállalkozási formában valósul meg - csak akkor lehet hosszabb távon stabil, ha tényleges piaci igényekre épül.

A roma vállalkozások fejlesztésébe azért is célszerű külön kiemelt jelleggel forrásokat biztosítani, mert kutatásunk is ékesen bizonyította, hogy a romáknak sokkal nagyobb esélyük van munkahelyre találni a roma vállalkozásokban, mint a nem roma cégeknél. Különösen igaz ez az állítás, ha foglalkoztatás minőségét is figyelembe vesszük.

A romákat alkalmazó gazdasági szervezetek csak a legegyszerűbb fizikai munkára alkalmazzák őket kevés kivételtől eltekintve. A roma vezetésű/tulajdonlású cégeknél több lehetőségük van kvalifikáltabb tevékenységek végzésére is. Feltehetőleg még hosszabb időn keresztül a romák számára sokkal inkább a roma vállalkozások biztosítanak a foglalkoztatási lehetőséget, mint a nem romák. Ezzel szemben az a fő ellenérv, hogy szegregációhoz vezet. A reális lehetőségeket számbavéve még mindig jobb a szegregált foglalkoztatás, mint a tartós munkanélküliség.

A romák foglalkoztatását mindkét vállalkozás típusban az jellemezte, hogy igen gyakori a 12 hónapos foglalkoztatás a tárgyaló részben bemutatott okok miatt. Javasoljuk a munkaügyi kormányzatnak olyan megoldások alkalmazását is, amelynek során a bértámogatás hosszabb időre szóljon, mint fél év és az azt követő kötelező foglalkoztatás is hosszabb legyen, a kétféle finanszírozást rotációs rendszerben évekig is fenn lehetne tartani ugyanazon foglalkoztatott számára. Esetleg ezt kombinálni kellene valamilyen munkaértékelő módszerrel, hogy a munkájukat nem megfelelően ellátókat hamarabb is ki lehessen tenni a rendszerből.

Az ilyen hosszabb időre is állást biztosító rendszer előnye az, hogy a kielégítően dolgozók számára esetleg megnövelné a végleges foglalkoztatási esélyeket, erősítené az egyén érdekeltségét a munkahelyi megfelelésre; a munkáltató sem menesztené automatikusan, az újabb támogatás megszerzése érdekében foglalkoztatotti gárdáját.

Az elgondolás hátránya, hogy egyesek privilégiumává tenné a munkahelyhez jutást, másokat tartósan kiszorítana a támogatott foglalkoztatási rendszerből. Erre a problémára nem az a megoldás, hogy folyamatos rotációt alakítunk ki a dolgozó és a munkanélküli romák között, hanem a roma vállalkozások foglalkoztatási képességét kellene növelni a pozitív diszkrimináció eszközeivel is, mert ez egy hatékony megoldás lehetne a roma foglalkoztatás növelésére és tartóssá tételére.

A kutatás folyamatának tanulságait, eredményeit, valamint a fentiekben elmondottakat összefoglalva, javaslataink a következők.

Pozitív diszkrimináció és támogatási formák

A munkaügyi támogatások (munkahelyteremtő, -megtartó, stb.) rendszere, amely az érintett vállalkozási kört elsősorban a Munkaügyi Központokon keresztül érinti, eddig is ismerte a pozitív diszkrimináció fogalmát; azonban kizárólag abban az esetben tartja nyilván romaként a munkavállalót, amikor ezt valamely roma érdekvédelmi szervezet (vagy kisebbségi önkormányzat) legitimálja. Minden egyéb esetben halmozottan hátrányos helyzetűek támogatásáról beszélhetünk (bár e támogatások 80-90 %-a érdemben a roma munkavállalókat segíti).

Azonban amennyiben romák által tulajdonolt / vezetett vállalkozásokról van szó (amelyek, mint láttuk, nagyobb valószínűséggel juttatják - egyúttal minőségibb - munkához a romákat), e vállalkozások a jelenlegi rendszerben nem minősülnek etnikailag definiálhatónak (nincs legitim nyilvántartott adat arra vonatkozóan, hogy egy vállalkozás etnikai identitása milyen). Ugyanakkor kutatásunk fényében nyilvánvaló, hogy e vállalkozási kör - éppen mert szinte az egyetlen komolyabban vehető esélyét nyújtja a romák érdemi foglalkoztatásának - fokozottabb és jelentős mértékű célzott támogatása érdemben növelheti a roma foglalkoztatás színvonalát.

Következésképp javasoljuk:

* a roma érdekvédelmi szervezetek és kisebbségi önkormányzatok támogatását segítségül híva a munkaügyi kormányzat dolgozza ki a roma munkavállalók (fél évnél hosszabb időre szóló) olyan munkaügyi támogatási rendszerét, amely egyúttal érdekeltté teheti a munkaadókat az így alkalmazott munkaerő párhuzamos képzésében is,

* ugyane legitim segítséget igénybe véve a munkaügyi kormányzat dolgozza ki a kifejezetten romák által tulajdonolt vállalkozások élénkítő mechanizmusait (a munkahelyteremtő- és megtartó támogatásokon túl adókedvezmények, kedvezményes hitelek, adó- és kamattámogatások, stb.). Hangsúlyozzuk, e támogatási formák - ha komolyan akarjuk venni ezeket - nem a mikro- és kisvállalkozási kör egészére, hanem a romák által tulajdonoltakra kell vonatkozzanak.

Támogatott versenyfeltételek

Mivel önmagában semmilyen pozitív diszkriminációt célzó intézkedéstől (sem pl. egy antidiszkriminációs törvénytől) nem várható, hogy érdemben befolyásolná a magyarországi versenyszféra aktorait abban, hogy az eddiginél magasabb arányban alkalmazzanak romákat (eltekintve előbbi javaslatunktól: hosszabb ideig, kevésbé rotálva, egyúttal képezve őket az alkalmazás serkenthető). Ezért olyan szabályozóeszközök kidolgozására van szükség, amelyek éppen a versenyszféra profitérdekeltségét és relatív rugalmasságát figyelembe véve, az eddigi eszközökön túl teheti érdekeltté e vállalkozási kört a romák alkalmazásában. (A vizsgált kör ugyanis a hozzáférhetőnél jóval alacsonyabb arányban alkalmaz akár képzett romákat is. Vegyük figyelembe, hogy a versenyszféra által alkalmazott, érettségivel rendelkező romák aránya mindössze 4,1%.)

Ugyancsak nem várható (legalább is középtávon), hogy versenyszféra berkeiben érvényesülő humánpolitika kevésbé legyen szegregatív.

Mindennek következtében a romákat alkalmazó (egyúttal nem roma tulajdonlású) vállalkozások körében akkor várható, hogy (legalább a szakképzett, egyúttal érettségivel rendelkező) romákat magasabb arányban alkalmazzák, amennyiben ez összecseng üzleti érdekeikkel.

Következésképp javasoljuk olyan eszközök kidolgozását (pl. a Közbeszerzési törvény módosítása, hitelpolitika, stb.), amely közvetlen versenyelőnyhöz juttathatja azon vállalkozásokat, amelyek szakképzett (érettségivel vagy magasabb képzettséggel) rendelkező romákat alkalmaznak, illetve bizonyos arányban alkalmaznak (relatív kvóták).

A fenti javaslat természetesen nem tesz kivételt a vállalkozások között, ezért vonatkozik azokra is, amelyeket romák tulajdonolnak.

A roma érdekvédelmi szervezetek és kisebbségi önkormányzatok együttműködésével megvalósítható, “romaspecifikus” támogatásoknál elmondottakat figyelembe véve, a romák által tulajdonolt vállalkozásokra specializáltan javasoljuk az e körre vonatkozó, potenciálisan versenyelőnyöket jelentő szabályozók kidolgozását - megfelelő monitoring-rendszer kidolgozásával egyidejűleg.

5. Mellékletek

5.1. A gazdasági környezet

A roma vállalkozások zöme Nógrád megyében működik, ezért bemutatunk néhány adatot arról a szűkebb környezetről, ahol ezeknek a cégeknek meg kellett kapaszkodniuk.

Nógrád megye történelmileg a gyengébben fejlett megyék közé tartozott. Az 1990-es évtizedben tovább romlott pozíciója. A főbb gazdasági mutatók tekintetében általában lassúbb növekedést mutatott, mint az országos átlag, illetve a visszaesések nagyobbak voltak annál. Így relatív gazdasági pozíciója gyengült, mert az ország észak-keleti részére jellemző válság a földrajzi közelség és a bizonyos tekintetben hasonló adottságok miatt itt is nagymértékben éreztette hatását. Nógrád pillanatnyilag az ország egyik leggyengébben fejlett megyéje.

A megye az ország területének mindössze 2,7%-át foglalja el, ezzel a legkisebbek egyike, a népesség 2,2%-a él itt. Az egy főre jutó bruttó hazai termék nagysága tekintetében 1994-ben az utolsó előtti volt a megyék rangsorában, de 1995-re az ország leggyengébb megyéjévé vált, s 1998-ig nem sikerült elmozdulnia az utolsó helyről. Az országos átlaghoz viszonyított egy főre jutó GDP-je 1994-ben 62% volt, s némi hullámzás mellett ez 1998-ra 57%-ra csökkent.

A GDP alakulása

GDP beszerzési áron

Egy főre jutó GDP

Megnevezés

milliárd Ft

ezer Ft

1994

1998

1994

1998

Nógrád megye

123

263

565

Nemzetgazdaság

4365

10087

425

997

Forrás: KSH

A jogi személyiségű gazdasági szervezetek száma a megyében a ‘90-es évek első felében lassabban nőtt, mint az országos átlag. Nógrád megyében folyamatosan csökkent a vállalatok száma, az 1995-ös év végére közel 50%-ra esett vissza. A megye nagy szervezetei felbomlottak, sokat közülük felszámoltak. Részben ezzel magyarázható, hogy a jogi személyiség nélküli gazdasági szervezetek számának bővülése is elmaradt a ‘90-es évek első felében az országos átlagtól.

A működő vállalkozások 17%-a kft., 0,5%-a részvénytársaság, 0,7%-a szövetkezet, 19%-a betéti társaság és 58%-a egyéni vállalkozás volt 1999-ben. Az 1997-99 közötti időszakban csökkent az egyéni vállalkozások és szövetkezetek részaránya, s növekedett az összes többi formáé. A működő társas vállalkozások 25%-a a kereskedelemben, 32%-a a szolgáltatásban tevékenykedett, de az országos átlagnál magasabb a mezőgazdasági, az ipari vállalkozások hányada. Az egyéni vállalkozók ágazati megoszlása nagyjából követte a társas vállalkozásokét.

Az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma messze az országos átlag alatt volt 1999. év végén: 54 az országos 80-nal szemben. Ez a mutató itt a legalacsonyabb az egész országban.

Az előbbieken túlmenően a megye földrajzi elhelyezkedése is szerepet játszott abban, hogy a külföldi érdekeltségű cégek, vállalkozások száma minimális a megyében, az összes ilyen vállalkozás 0,6%-a működik itt a szervezetek száma alapján, a jegyzett tőke szerint 0,4%. Itt működik a legkevesebb számú külföldi érdekeltségű vállalkozás az ország összes megyéje közül. 1993-99 között a vegyes tulajdonú szervezetek száma valamelyest csökkent, a jegyzett tőkéje kissé gyarapodott, de összességében nagyon elenyésző a külföldi tőke részvétele a megye fejlődésében.

A megye ipari termelése az 1999-cel záródó kilenc év összességében 7%-kal csökkent, ami elég lesújtó tény. Egyetlen pozitívum, hogy az utóbbi években megindult az ipari termelés növekedése, bár annak üteme messze az országos átlag alatt maradt. Az egy alkalmazásban állóra jutó termelés 55% körüli mértéken növekedett, ezzel is a gyengébb megyék közé tartozik az országban. A termelékenység kedvezőtlen alakulásához a kevés új beruházás, a minimális külföldi tőke beáramlása is hozzájárult, pedig a létszám fogyása igen drasztikus volt, ezen körben 40%-ot ért el nyolc év alatt.

Az ipari foglalkoztatás szerkezetében a bányászat súlya drasztikusan visszaesett, részben a tevékenység leépülése, részben az energiaszektorhoz történt átcsoportosítása kapcsán. A feldolgozóipar foglalkoztatási súlya kismértékben emelkedett, ezen belül főként a textilipar és a gépipar súlya nőtt. Az országos tendenciához viszonyítva a megye iparában alacsony a foglalkoztatási hányad az élelmiszeriparban, a vegyiparban, a fa-, papír-, és nyomdaiparban, ezzel szemben magas az építőanyag-iparban, a kohászat és fémfeldolgozásban és a gépiparban.

Az 1000 lakosra jutó ipari foglalkoztatottak száma 73 volt a megyében 1999-ben, ami jóval alacsonyabb a nemzetgazdasági átlagnál (82).

A megyei építési-szerelési tevékenység értékének alakulása mélyen a nemzetgazdasági átlag alatt volt az elmúlt kilenc évben, a csökkenés 30% körüli, az építőiparban foglalkoztatottak száma is igen drámaian - kevesebb, mint a felére - esett vissza. A megye építőiparában szélsőségesen ugrálóvá vált a termelés. A hullámzás nyilván egy létesítmény munkálatainak beindulásához, illetve befejeződéséhez igazodik. Pozitívum, hogy az évtized végére megindult a termelés emelkedése, de ez esetben is lassabban, mint az országosan jellemző dinamika.

A megye mezőgazdaságát az országos tendenciának megfelelően a megművelt földterület csökkenése jellemezte az 1990-es években. A visszaesés döntően a kerteket érintette, területük az évtized eleinek egyharmadára csökkent, ezen túlmenően a gyep területe is csökkent egy keveset. A gyümölcsös területe szinten maradt, a szőlőé, az erdőé kicsit nőtt. A földterület 40%-át erdő borítja, és mindössze csak 34%-a a szántó terület, amely messze alatta van az országos átlagnak, a második legalacsonyabb arány az országban.

A fontosabb növények termésátlagai az országos átlagnál jobban estek vissza. A nemzetgazdasági szinten hektikusan alakuló termésátlagoknál is szélsőségesebben mozogtak a megyében a terméseredmények. Ez csak részben írható a kedvezőtlen földrajzi adottságok, a rendkívüli időjárási viszonyok számlájára, szerepet játszanak benne az agrárgazdálkodás elmúlt években jellemző technológiai hiányosságai is.

A megyében a sertésállomány 1990 óta hullámzások mellett kicsit nőtt, míg a szarvasmarha-állomány igen jelentősen, hozzávetőlegesen a felére csökkent. A juhállomány is közel ilyen mértékben mérséklődött. Nógrád is azok közé a megyék közé tartozik, ahol az ipar összeomlása együtt járt a mezőgazdaság válságával.

A kiskereskedelmi bolthálózat az évtized folyamán 16%-kal bővült a darabszám tekintetében, ami rendkívül alacsony az ország más részeihez képest. E vonatkozásban is a legrosszabb helyzetben lévő megye. A folyamatok ilyen alakulása egyaránt magyarázható a csekély helyi kereslettel és a gyenge idegenforgalommal.

Nógrád megyében a kereskedelmi szálláshelyek száma 1990-1999 között 66%-kal bővült, ezen belül a szállodai férőhelyeké 32%-kal gyarapodott. A vendégek száma néhány százalékkal csökkent a jelzett időszakban, a belföldi turizmus jelentősen emelkedett, viszont a külföldi vendégek száma kevesebb, mint a negyedére esett vissza. A vendégéjszakák száma összességében 41%-kal emelkedett, ez gyorsabb tempójú növekedést mutat, mint az országos átlag, viszont a külföldiek esetében itt is drasztikus volt a visszaesés.

Az úthálózat az országos átlagnál sűrűbb, a 100 km2-re jutó közút 37 km, a megyének autópályája nincsen. A fejlettség mérésére is használatos 1000 lakosra jutó személygépkocsik száma mutató 1999-ben 188 volt, ami 16%-kal alacsonyabb az országos átlagnál. Az évtized elejéhez képest a személygépkocsi-állomány sokkal kisebb dinamikával bővült, mint az országos átlag.

A távbeszélő fővonalak számának bővülése Nógrádban 1990-99 között a nemzetgazdasági átlagnál jóval gyorsabb volt (az előbbi 530%, az utóbbi 360% volt). Ennek ellenére az 1000 lakosra jutó távbeszélő fővonalak száma 310, amely az országban a negyedik legalacsonyabb.

A megyében 1990-99 között a lakásállomány 2297 darabbal gyarapodott, s ez a növekedés 2,7%-ot jelent, ami alacsonyabb, mint az országos átlag (4,4%). A 100 lakásra jutó lakosok száma 6,5%-kal csökkent ez hozzávetőlegesen a nemzetgazdasági átlagnak megfelelő. Az 1999-ben épített lakások száma mindössze 27%-át tették ki 1990-ben építettnek. Mindezekkel együtt pozitív tendencia, hogy az új lakásépítkezések során nagymértékben növekedett a három és több szobás lakások aránya, s ezzel természetesen alapterületük is magasabb lett. Infrastrukturális ellátottságuk viszont eléggé elmarad az országos átlagtól, drámaian alacsony a közcsatornával ellátott lakások aránya (25%) 1999-ben a folyamatos, bár lassú növekedés mellett.

Az üdülők építése 1999-ben 1990-hez képest országosan 32%-ra esett vissza, Nógrád megyében 26% ez az arány. Természeti szépségei miatt itt már korábban kiépültek az üdülőövezetek, de így is indokolatlanul kevés számban épültek új üdülők.

Az egy főre jutó beruházások megyei rangsorában Nógrád megye az utolsó helyek valamelyikét foglalta el elmúlt évek során. Az egy főre jutó beruházások növekedési üteme összességében felette volt az országosnak, a húzóágazat e tekintetben a hírközlés, a mezőgazdaság és az ipar volt. A folyó áras összes beruházásból Nógrád megye részesedett a legkisebb súllyal minden évben. A kevéske beruházás zöme az iparba és a szállítás-hírközlésbe került. A beruházások anyagi-műszaki összetételében mindvégig erősen dominált az építés, s alacsony volt mind a külföldi, mind a belföldi gépbeszerzések aránya, ami arra utal, hogy a jövőben sem lehet a megye gazdasági tevékenységének technológiai korszerűsödésére számítani.

A másik nagy gazdasági erőforrás, a munkaerő tekintetében Nógrád megye az országos átlagnál nagyobb fogyást szenvedett el az évtized során. Ezen időszakban a mezőgazdaság és ingatlanügyek, gazdasági tevékenységet segítő tevékenység, egyéb közösségi szolgáltató ágakban dolgozók létszáma a felére csökkent, az ipari foglalkoztatás egyharmadával mérséklődött. Létszámfelvevő egyedül a közigazgatás volt, elég jelentős dinamikával. Az országoshoz képest kevésbé esett vissza a kereskedelemben, a szálláshely-vendéglátásban dolgozók száma.

A megyében alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete 1999-ben 60.559 Ft volt, amely 21%-kal alacsonyabb, mint a nemzetgazdasági átlag, és ezzel Nógrád a leggyengébben fizetett megyék egyike országos viszonylatban. Egyetlen ágazatban sem éri el az országos átlagot a dolgozók bruttó átlagkeresete. A legerőteljesebb a bruttó átlagkeresetek elmaradása az országos átlagtól az egyéb közösségi, személyi szolgáltatásokban, és a kereskedelem, a szálláshely-vendéglátás és a pénzügyi szolgáltatásban a legkisebb a költségvetésből gazdálkodó oktatásban, egészségügyben, valamint a mezőgazdaságban.

A munkanélküliség szempontjából Nógrád megye a kedvezőtlen helyzetű megyék csoportjába tartozik. A munkanélküliségi ráta alapján a 19 megye és a főváros rangsorában általában az utolsó három hely valamelyikén áll. A gazdaságilag aktív népességhez viszonyított munkanélküliség aránya Nógrád megyében 1999-ben 10,9%-os volt, ami az országos átlagnál lényegesen magasabb.

A megyei munkanélküliek strukturális jellemzői kedvezőtlenebbek, mint az ország más részein. Magas a nyolc általánost vagy annál kevesebbet végzettek aránya, ezzel szemben az érettségizettek és a felsőfokú végzettségűek hányada alacsonyabb annál.

Összességében megállapítható, hogy a szűkebb gazdasági környezet igen kedvezőtlen adottságot jelentett a vizsgált roma vállalkozások számára.

5.2. A kutatás foyamata

A kutatási folyamat célja

A kutatás célja a romákat foglalkoztató (elsősorban társas) vállalkozások leírása, e vállalkozási körből meríthető információk feldolgozása volt.

Az érintett vállalkozási kör úgy elviekben, mint gyakorlati és kutatásszervezési konzekvenciáit tekintve két fő rétegből tevődik össze.

1. azon vállalkozások sokasága, amelyek romákat alkalmaznak, függetlenül a tulajdonosi kör etnikai identitásától (pl. multinacionális vállalatok, építőipar, stb.),

2. azon vállalkozások sokasága, amelyeket romák tulajdonolnak (vezetnek) - függetlenül attól, hogy az alkalmazottak etnikai identitása micsoda.

A fenti szétválasztásnak elvi és gyakorlati jelentősége egyaránt van, és ezek határozták meg a továbbiakban leírt kutatás folyamatát.

A kutatási folyamat céljainak tehát arra kellet irányulniuk, hogy az alapvető információk beszerzésétől (pl. hol lelhetők fel az érintett vállalkozások) eljussunk az érintett vállalkozásoktól begyűjthető (és elemezhető) információkig.

Ennek megfelelően a kutatási folyamat céljai a következők voltak:

1. eljutni az érintett vállalkozásokhoz,

2. információfelvétel az érintett vállalkozásoknál,

3. az információk elemzése.

A fenti folyamatcélok látszólag igen egyszerűek, szinte bármely (gazdaság)szociólógiai tárgyú kutatáséval megegyezők.

E látszólagos egyszerűség mögött azonban roppant kihívások húzódtak meg; ugyanis eljutni az érintett vállalkozásokhoz feltételezi azt, hogy tudjuk: mely vállalkozást vezet roma, illetve mely vállalkozás alkalmaz romákat.

Ugyanakkor ismeretes az is, hogy etnikai alapú, a magyarországi vállalkozásokra vonatkozó központi statisztikai nyilvántartás nincs (és várhatóan a jövőben sem lesz).

Következésképp nem tudjuk, hogy az összesen mintegy 800 000 magyarországi társas vállalkozás közül összesen hány alkalmaz romát (akár alkalmazotti, akár tulajdonosi formában), illetve nemcsak azt nem tudjuk, hogy az érintett kör mekkora, de azt sem, hogy regionális, ágazati, stb. eloszlásuk milyen.

Az ismeretek hiányára vonatkozóan, példa gyanánt említést érdemel a regionalitás kérdése. Ugyanis bár a magyarországi roma népesség demográfiai helyzetét, területi eloszlását viszonylag nagy pontossággal ismerjük, ebből azonban kérdésünkre nézve; nevezetesen hol helyezkednek el az érintett vállalkozások - nem következik semmi érdemleges.

Az átlaghoz képest magas roma népességarányú megyékben a roma népesség elsősorban apró településeken él. Az egy főre jutó GDP azon megyékben és régiókban a legalacsonyabb, az aktív keresők népességen belüli átlagos aránya, illetve az évenként beruházott javak mennyisége az országos átlag alatti, amelyekben az országos átlaghoz képest magas a roma népesség aránya.

Mindebből az következik, hogy korántsem biztos; hogy azokban a megyékben, illetve településeken találjuk az érintett vállalkozásokat, amelyekben egyébként magas a roma népesség aránya.

Elméletileg két lehetséges megközelítést alkalmazhattunk volna az érintett vállalkozások felkutatásához:

1. valamilyen eljárással kiszűrni az érintett vállalkozásokat, illetve azokat, amelyek érintettek lehetnek,

2. tekintet nélkül arra, hogy az érintett kör milyen specifikus eljárással közelíthető meg - megfelelő statisztikai mintavételezési eljárással az összes (mintegy 800 000) vállalkozás közül szűrjük ki a minket érdeklőket.

A második eset a jelen kutatás pénzügyi keretei között teljességgel járhatatlan volt. Ennek érzékeltetésére álljon itt néhány adat.

Az ismert adatok:

* az összes társas vállalkozás hozzávetőleges száma 800 000,

* gazdaságszociológiai kutatások tapasztalatai szerint egy mintában megkeresett összes vállalkozásnak csak mintegy 10 %.-a hajlandó válaszolni, a kutatási kérdőívet kitölteni.

A nem ismert adatok:

* hány romákat foglalkoztató (vagy általuk vezetett) vállalkozás működik Magyarországon,

* nem ismert az ágazatai és területi eloszlásuk, valamint az alkalmazotti létszámkategória szerinti eloszlásuk.

Mindebből az következik, hogy véletlen mintavételes eljárás esetén ágazattól és területtől, stb. függetlenül, tehát valóban az összes vállalkozás figyelembevételével kellene a mintavétel alapját megállapítani.

Tegyük fel a továbbiakban, hogy minimumértékként 200 db értékelhető kérdőívet várunk el.

Mivel a vállalatkutatásokban megszokott cca. 10 %-os válaszráta esetünkben (a roma foglalkoztatottakra vonatkozó nagyszámú kérdés okán) vélhetően alacsonyabb értéket vehet fel, tegyük fel, hogy ez az érték mindössze a felére csökken: 5 %-os válaszrátát feltételezünk.

Ebben az esetben tehát -200 értékelhető kérdőív elvárása esetén - a megkeresendő sokaság 4000 vállalkozás: abban az esetben, ha mind a 4000 -ről tudjuk, hogy alkalmaz romát!

Viszont a kiinduló hipotézis ebben az esetben az volt, hogy nem tudjuk! Tehát további feltételezésekkel kell élnünk. Mivel nem tudjuk, hogy a vállalkozások mekkora hányada alkalmaz romát, tegyük fel - optimista becslésként - hogy minden tizedik vállalkozás alkalmaz! (A becslést alátámasztja az a tény, hogy az aktív korú - 15 - 59 éves - roma népesség mintegy 24 %-a aktív, illetve e aktív népesség számszerű tömege mintegy 84 000 fő) Ebben az esetben tehát tízszer annyi vállalkozást kell megkeresni, mint ahányról biztosan kell tudnunk, hogy alkalmaz romát: azaz 10 x 4000 = 40 000 vállalkozást!

Ha feltesszük, hogy egyetlen vállalkozás megkeresésének költsége 200 Ft (a postai úton való lekérdezés natúr költsége, egyéb, a kutatásban jelentkező költségtétel nélkül), akkor is a 40 000 vállalkozás lekérdezési költsége 200 x 40 000 = 8 000 000 Ft.

Ha tehát statisztikai mintavételezési eljárással az összes (mintegy 800 000) vállalkozás közül szűrjük ki a minket érdeklőket, akkor 8 000 000 (nyolcmillió) Ft nyers adatfelvételi költséggel jutunk 200 (kettőszáz) értékelhető kérdőívhez.

Következésképp az első eljárást kellett alkalmaznunk: valamilyen módszerrel kiszűrni az érintett vállalkozásokat, pontosabban azokat, amelyek érintettek lehetnek.

A kutatási folyamat információigényei

Az előző pontban vázolt első megközelítésmódnak megfelelően, a kutatási folyamatnak a következő információigényeket kellett kielégítenie:

1. fel kellett tárni, hogy milyen források állnak rendelkezésre az érintett vállalkozások fellelhetőségének meghatározásához,

2. a lehetséges információforrások feltárása után el kellett jutni e forrásokhoz (érdemben: a megfelelő források vezetőivel kellett az információátadásban való megegyezésig eljutni),

3. az adekvát információforrásokból az érintett vállalkozási kör alapadatainak (név. cím) begyűjtése,

4. az érintett vállalkozások alapadatai ismerete birtokában valamilyen formában fel kell keresni e vállalkozásokat úgy, hogy egy elvárható hányaduk érdemi információval szolgáljon (praktikusan: 95 - 100 %-ban ki legyen töltve az adatfelvételi kérdőív)

Roma szervezetek, mint lehetséges alapinformáció-források

A kutatás kezdetén, interjúk során próbáltuk felderíteni a roma szervezeteknél rendelkezésre álló, a lehetséges érintett vállalkozásokra vonatkozó információkat. Ez a kísérlet gyakorlatilag teljes kudarccal végződött.

Az interjúk nyomán megállapítható tapasztalatok a következők:

* Az egyes települési, illetve megyei roma érdekvédelmi szervezetek (pl. kisebbségi önkormányzatok) tényleges szerepe valóban szerteágazó, érdekvédelmi, szervezési, stb. feladatokat látnak el. Számtalan megyében - többek között a Megyei Munkaügyi Központok támogatásával és szervezésében - képeztek ki (roma származású) “foglalkoztatás-szervező menedzsereket”, akik a munkanélküli romék álláshoz juttatásában játszanak szerepet. Azonban egyetlen megyében sem találkoztunk olyan roma szervezettel, amely rendelkezett volna rögzített adatokkal azon vállalkozásokról, amelyek alkalmaznak romákat (vagy romák vezetése alatt állnak). Pontosabban tényleges, adatként definiálható információ nem állt rendelkezésre - szórványos, informális “hallomásból tudott” információn kívül.

* Azon túl, hogy az egyes települési / megyei interjúk során világossá vált, hogy a roma szervezetektől nem szerezhetők be a kívánt adatok (nem lehet az alapsokaságot leíró adatbázist összeállítani), a további munka megszervezése szempontjából lényeges tényezőkre lettünk figyelmesek: amennyiben egyéb forrásból sikerül olyan vállalati adatokhoz jutni, amelyek mennyisége kezelhetően kicsi, egyúttal valamilyen “előszűrés” révén valószínű, hogy elsősorban a potenciálisan érintett vállalkozásokat írják le, akkor az egyes roma szervezeteknél dolgozó egyes munkatársak képesek - saját, hangsúlyozottan informális - ismereteik alapján ezek közül kijelölni azokat, amelyek véleményük szerint alkalmaznak romákat (vagy romák vezetése alatt állnak),

A következő lépés az egyes Megyei Munkaügyi Központok, mint lehetséges alapinformáció-források felkeresése volt.

A Megyei Munkaügyi Központok szerepe

Az előkészítő munka során tisztázódott, hogy az eddigiekben jelzett vállalkozásokra vonatkozó adatok formálisan nem állnak rendelkezésre (illetve érdemben hozzáférhetetlenek) országos/megyei szinten, illetve a roma érdekvédelemmel foglalkozó, továbbá a roma vállalkozásokat összefogó (országos és/vagy megyei) szervezeteknél gyakorlatilag informális szinten sem áll rendelkezésre ilyen adat.

Az egyes Megyei Munkaügyi Központok (illetve Kirendeltségeik) tapasztalata, tudása tűnt tehát az egyetlen olyan érdemi kiindulópontnak, amelynek segítségével azok az alapadatok összeállíthatók, amelyeket a megfelelő tudással, ismeretekkel rendelkező, roma szervezeteknél dolgozó munkatársak azután felülbírálnak, és kiszűrik azon vállalkozásokat, amelyek véleményük szerint romákat alkalmaznak.

Az egyes Központoktól a következő segítség ígéretét kapta a kutatás.

* a rendelkezésre álló un. “vállalati törzsállomány” adatait (ez azokat a vállalkozásokat tartalmazza, amelyek az utóbbi minimum egy évben valamilyen munkaerőpiaci - elsősorban munkahely teremtő -és megtartó, valamint képzési - támogatást kaptak a halmozottan hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci integrációja érdekében,

* a megfelelő - és e munkában kompetens - roma érdekvédelmi szervezettel, vezetővel a kapcsolatot felveszi a Központ a kutatás érdekében (ez komoly segítség, mert eleve létező helyi kapcsolatokra és meglévő bizalomra támaszkodik),

Az együttműködések - a Munkaügyi Központokat felügyelő tárca változása okozta bizonytalanság, nem alakultak egységesen. Egyes Megyei Központok nem működtek a továbbiakban együtt (ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy ezekből a megyéből már semmilyen esély nem mutatkozott a szükséges alapadatok beszerzésére), más Központok kiadták a törzsállományban szereplő vállalkozások név -és címjegyzékét.

Az együttműködést vállaló Munkaügyi Központok, egyéb leterheltségük függvényében, tehát egymástól eléggé eltérő időben elkezdték összeállítani a listákat. Mivel a törzsállományban szereplő vállalatok jegyzéke semmilyen különleges adatot nem tartalmaz, ezért a Központok ezeket a listákat eljuttatták a megfelelő kapcsolatokkal rendelkező roma szervezetekhez.

Az egyes megyei vállalati listák összeállítását követően, azokban a megyékben, amelyekben működik olyan roma érdekvédelmi szervezet vagy szövetség, amely rendelkezik olyan munkatárssal, akik (akik) képesek a vállalati listákból kiszűrni az érintett vállalkozásokat, elkezdődött az érdemi munka.

A tényleges együttműködések és azok eredménye tehát megyénként különbözött. A következő táblázat a megfelelő roma szervezetekkel, valamint Munkaügyi Központokkal való együttműködések eredményességét sát illusztrálja.

megtagadta vagy nincs ilyen szerv.

roma vezetésű (db.)

romákat alkalmazó (db.)

adatbázis összeállítója:

roma sz.

Budapest

199

Bács-Kiskun Megye

Baranya Megye

Békés Megye

Borsod-Abaúj-Zemplén Megye

168

Csongrád Megye

Győr-Moson-Sopron Megye

162

Hajdú-Bihar Megye

Heves Megye

512

Komárom-Esztergom

312

Nógrád Megye

111

Pest Megye

Somogy Megye

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye

Vas Megye

257

Veszprém Megye

193

Zala Megye

Az első oszlop azt mutatja, hogy mely megyékben (illetve a fővárosban) nem működik olyan roma szerveződés, amely rendelkezett volna a megfelelő információval és/vagy munkatárssal. Természetesen előfordult az is, hogy a roma szervezet nem volt hajlandó együttműködni.

A második oszlopban azon romák által vezetett vállalkozások száma van feltüntetve, amelyeket a roma szervezetek szűrtek ki, illetve illesztettek adatbázisba. A vonatkozó rendelkezéseket figyelembe véve, per definitionem kizárólag ezek lehetnek olyanok, amelyekről kinyilvánítható, hogy roma vezeti - tehát a későbbiekben kizárólag ezeknél lehetett a roma vezetőkre vonatkozó személyes kérdőívet felvenni.

A harmadik és negyedik oszlop a romákat alkalmazó, adatbázisba illesztett vállalkozások számát mutatja, annak függvényében, hogy milyen módszerrel állítódott elő az adat. Ahol a Munkaügyi Központ állította elő az adatot (a törzsállományból kiválasztott 50 fő feletti vállalkozás) - ott egyúttal nem volt megfelelő megyei roma szervezet (vagy együttműködési hajlandóság), ahol megyei roma szervezet állította elő az adatot, ott pedig a Munkaügyi Központ által előzetesen összeállított törzsállományból szűrték ki az érintett vállalkozásokat.

A két adathalmaz különbségei jól reprezentálják azt, hogy bár számtalan megyében megvolt az együttműködés a roma szervezetekkel, mivel azok - egyéb adat híján - kénytelenek voltak 50 fő feletti vállalkozásokból szűrni, ezért a jogszerűen előállított adatbázisok igen soványak.

A későbbiekben leírt adatfelvételi taktikának köszönhető, valamint annak, hogy ott, ahol roma származású kérdezőbiztosokkal dolgozhattunk, magas volt a válaszadási arány, hogy végső soron a kutatás céljára elegendő értékelhető adat (felvett kérdőív) állt rendelkezésre november közepére.

Érdemi adatfelvétel

A próbakérdezések nyomán finomított kérdőívvel végeztük el a használható és feldolgozható eredményeket produkáló kérdőíves adatfelvételt.

Az adatfelvétel a romák által vezetett vállalkozások esetében kizárólag kérdezőbiztosos megkeresésre épült, míg a romákat foglalkoztató vállalkozások esetében a vállalatkutatások gyakorlatában megszokott módon két lépcsőben zajlott. Az első lépcsőben a vállalatok címére kérdőívet küldtünk ki, a várakozási idő leteltével pedig kérdezőbiztosokkal megismételtük a vállalatok megkeresését.

A roma vezetésű vállalkozások zömében a helyi roma érdekvédelmi szervezet valamelyik munkatársa vette fel az adatokat (megfelelő instruktori kiképzés után), a többiben saját kérdezőbiztosunk.

Az adatfelvétel nehézségét jellemzi az a tény, hogy többhelyütt a Megyei Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke személyesen működött közre mint kérdezőbiztos (!) - ennek ellenére számtalan esetben pótcímeket kellett igénybevenniük, a cigány vállalkozók részéről még e tekintélyek irányában is megnyilvánuló bizalmatlanság (következésképp válaszmegtagadása) miatt.

A vállalkozások postai megkeresése esetén a tapasztalatok szerint 10 %-os válaszadási arányra számíthatunk. A romákat foglalkoztató vállalkozások postai megkeresése esetén ez az arány nem valósult meg (vélhetően a téma roppant érzékenysége okán). Mintegy 3 %-os válaszrátát értünk el, ugyanakkor a visszaküldött kérdőívek kitöltöttségi nívója olyan alacsony volt, hogy ezek után úgy kellett dönteni: ezt a vállalati kört mintavétel után kérdezőbiztosokkal újra le kell kérdezni.

A kérdezőbiztosokkal személyesen felkeresett vállalkozások száma meglehetősen magas volt, ugyanakkor érdemi adatfelvételt összesen 160 vállalkozásnál lehetett elindítani (ebből 43 esetben az adatfelvétel közben tagadták meg a válaszadást). Ennek megfelelően 127 értékelhető kérdőív keletkezett. A lekérdezést instruktori ellenőrzés mellett végeztük.

A felvett kérdőívek száma és minősége megfelelt a kutatás igényeinek, ennek következtében a kutatás teljes folyamata során eljutottunk a kitűzött cél maradéktalan teljesítéséig.

5.3. A kutatás során figyelembe vett törvényi és egyéb jogszabályi rendelkezések

Mint ismeretes, Magyarországon nincs etnikai alapú munkaügyi nyilvántartás, ezt a vonatkozó jogszabályok nem teszik lehetővé. Olyan eljárást kellett kidolgoznunk, amely ilyen nyilvántartás híján is lehetővé teszi a kívánt cél elérését. A következőkben leírt eljárás egyrészt messzemenően figyelembe vette a vonatkozó jogszabályokat, másrészt a Delphoi Consulting által elvégzett országos, reprezentatív iskolai roma kutatásokban bevált, harmadrészt a Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa nem támasztott kifogást ellene.

A kérdőív tartalmazott a foglalkoztatottak nemére és etnikai hovatartozására vonatkozó kérdéseket is. Ezen kérdések megválaszolása természetesen név nélkül, konkrét személyek meghatározása nélkül történt, így a kérdőívek feldolgozójának pusztán számadatok kerülhettek a birtokába. Ez az információ nem minősül személyes adatnak, így nem ütközik sem az adatvédelmi törvény (1992. LXIII.), sem a statisztikáról szóló törvény (1993. XLVI.) rendelkezéseibe. A személyes adatok védelméről szóló törvény ugyanis a következőképpen határozza meg a személyes adat fogalmát:

* 2. § E törvény alkalmazása során személyes adat: a meghatározott természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés.”

* “2. különleges adat: a faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más meggyőződésre … vonatkozó személyes adat.”

Személyes adat - tehát pl. az etnikai hovatartozásra vonatkozó adat - kizárólag az érintett természetes személy beleegyezésével vehető fel és kezelhető (a kisebbségek jogállásáról rendelkező törvény szerit).

Mivel a kérdőív nem “meghatározott természetes személy”-re, hanem a munkavállalók egy csoportjára vonatkozó kérdéseket tartalmazott, így egyértelmű annak jogszerűsége, ugyanis a kérdések nem vonatkoztak “meghatározott természetes személyre”.. A fent leírtakból következik, hogy a kérdőívek kitöltése, valamint az adatok feldolgozása során személyiségi jogok sem sérültek, hiszen személyiségi jogról, azaz személyhez fűződő jogról is csak meghatározott személlyel összefüggésben beszélhetünk.

* A munkavállalóra vonatkozó adatok statisztikai célú felhasználásra történő átadását a Munka Törvénykönyvének ( 1992. évi XXII. törvény) 3.§ (2) bekezdése teszi lehetővé: “A munkavállalóra vonatkozó adatok statisztikai célra felhasználhatók és statisztikai célú felhasználásra - személyazonosításra alkalmatlan módon - átadhatók.”

Következésképp a kérdőív azon kérdéseire adott válaszok, amelyek a foglalkoztatottak egy csoportjára vonatkoztak, a kérdés megválaszolója részéről vélelemnek minősülnek, amely vélelem közlése nem ütközik a jelzett törvényekbe. Ugyanakkor e vélelem statisztikailag megbízható adatforrásnak minősíthető.

Az adatfelvételi eljárás tehát arra épült, hogy olyan személyektől vegyünk fel vélelemnek minősülő adatokat, amely személyek adatközlése egyrészt hiteles, másrészt statisztikailag megbízható.

A 74/1992. (XII.28.) számú alkotmánybírósági határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 60. §-ában biztosított gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság nem zárja ki a népesség vallási hovatartozására vonatkozó, az önkéntességet és anonimitást biztosító, közérdekű, illetve tudományos felmérést, azaz a Magyar Köztársaság Alkotmányát nem sérti a magyarországi népesség vallási megoszlásának felmérésére irányuló reprezentatív - önkéntességen alapuló - vizsgálat. Mivel az adatvédelmi törvény (1992. évi LXIII. törvény) értelmezése szerint a vallásos meggyőződésre vonatkozó személyes adat éppen úgy különleges adatnak minősül, mint az etnikai hovatartozásra vonatkozó személyes adat, ezért belátható, hogy a roma foglalkoztatottak helyzetével kapcsolatos kutatás sem ütközött az Alkotmány rendelkezéseibe.

Romacentrum.hu

Romákat foglalkoztató vállalkozások kutatása

Partnereink

Legújabb

Categories