Romacentrum.hu

„Önmagukat fogják diszkriminálni a rasszista településvezetők”
mondja a Nemzeti Fejlesztési Tervért felelős politikai államtitkár, Baráth Etele.
Baráth Etele

A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) az Európai Unión belüli különböző gazdasági, területi, társadalmi különbségek csökkentésére létrehozott támogatások igénybevételéhez készült. Magyarországon a hatszázezres roma népesség a legelmaradottabb térségekben él a legnagyobb arányban, és aligha kétséges, hogy a leginkább leszakadt társadalmi csoport. Ennek fényében lehet-e azt állítani, hogy az NFT nem lehet sikeres a romák nagyfokú integrálása nélkül?

A roma társadalom felzárkóztatását nem szabad elkülöníteni a nem roma társadalom hasonló körülmények között élő rétegeitől. Itt az esélyegyenlőséget általános feltételként kell megfogalmazni, hiszen Magyarországon nagyon jelentősen nőnek a területi különbségek és jelentős társadalmi csoportok szakadnak le, teljesen függetlenül az etnikai hovatartozástól. Sőt ez visszafelé is igaz, ahol jobbak az általános körülmények, ott a romák is jobban élnek. Azt persze nem felejthetjük le, hogy egyes társadalmi csoportok jobban leszakadnak ezért az NFT három fő esélyadási funkciót jelöl meg. Az egyik maga az ember, az egyén képzésén, a rá szabott foglalkoztatási programon az életkörülményeinek a javításán keresztül. A másik a gazdaság, itt hangsúly helyeződik a mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztésére, amely régi magyar probléma. A harmadik szempont pedig a környezet, az infrastruktúra fejlesztése. Mindhárom funkció egymással szoros összefüggésben van, és ezen belül jelennek meg specifikus feladatok, esélyek a roma társadalom részére is. Ezen kívül stratégia Humán Operatív Programjában olyan lehetőségek vannak, amelyek kifejezetten a romák oktatási helyzetének a javítását célozzák. Fontos például speciális ismeretekkel felkészíteni a pedagógusokat, akik a romákat is tanítanak az óvodai képzéstől a felsőoktatásig. De ugyanennyire égető az alacsony képzettséggel rendelkezők számára használható szakképzést biztosítani, és feladatunknak tekintjük a roma családok helyzetének erősítését is: a munkába juttatást elősegítő programokkal.

Az NFT-ben nem csak a roma gyerekek iskolai esélyegyenlőségének javítására van külön intézkedés, hanem kiemelten foglalkozik a fogyatékos iskolai ellátás növelésével is. Mivel a statisztikák szerint a roma diákok súlyosan fölülreprezentáltak a speciális iskolarendszerben, nem lát-e érdekellentétet a két fejezet között?

Erre a választ még nem lehet megadni, ha ilyen veszély van, azt ki kell küszöbölni. Az NFT-hez most készülnek a kiegészítő dokumentumok, amelyek finomítják a különböző pályázati rendszereket, így remélhetőleg ki lehet majd szűrni a kérdéses pályázókat. Emellett napi kapcsolatunk van a minisztériumokban dolgozó roma szakemberekkel. Én személyesen nem csak a szocialista párt által preferált politikusokat kérdezem meg, hanem például egyeztettem a Fideszes Farkas Flóriánnal is arról, hogy a roma társadalom részére melyek azok a részletes igények, amelyekhez az NFT a legjobban tud kapcsolódni.

A különböző kormányprogramok az oktatás mellett a foglalkoztatást, a szociális helyzet javítását és újabban a diszkrimináció kérdését sorolják a legégetőbb teendők közé roma ügyben. Ezek a területek, hogyan jelennek meg az NFT-ben?

Az NFT valamennyi programja érinti ezeket a területeket. A szegényebb térségek pályázataihoz szükséges önerőt az állam igyekszik magára vállalni. A helyi fejlesztéseket azonban nem a mi tisztünk végiggondolni. Tehát sok múlik a települések, kistérségek aktivitásán, ez az ő felelősségük. Azt szeretnénk, hogy az egészen kis települések belső rehabilitációja is történjen meg, legyen pénzeszköz a közösségi célokat szolgáló épületek megépítésére felújítására, épüljenek járdák, utak, csatornahálózat, de emelni kell az iskoláztatás óvodáztatás színvonalát is. Nem lehet csak egy területre koncentrálni, és nem szabad külön intézményeket, elkülönítést eredményező programokat indítani a romáknak. Persze a roma társadalomnak meg van a joga, hogy a saját kulturális értékeit megkülönböztesse. Ugyanakkor az is tagadhatatlan, hogy azokra a településrészekre, mikrorégiókra, térségekre, ahol a romák nagy számban élnek, sajátos fejlesztési koncepciót kell kidolgozni.

Ez azt is jelentheti, hogy rehabilitálják a cigánytelepeket?

Pont arról van szó, hogy nem szabad újratermelni a gettókat, hanem, ott, ahol nagy számban élnek romák, oda többlettámogatást kell adni, hogy a település egésze fejlődésnek induljon.

Ön, mint területfejlesztési szaktekintély, hogyan látja a rendezését a közel százezer ember életét keserítő cigány telepek felszámolásának, akár az NFT-n belül?

Nem szabad a telepeket fejleszteni, hanem fel kell számolni őket. A Regionális Operatív Programban erre meg vannak a lehetőségek. Nem vagyok abban optimista, hogy az NFT három éve alatt látványos eredményeket tudunk az ügyben elérni, itt mindenképp más források is szükségesek. Úgy gondolom, hogy tíz év az a reális idő, amikorra eltűnhetnek a nyomornegyedek.

De mi lesz akkor, ha a nem romák majd nem akarnak roma szomszédot? Ön szerint melyik lesz a járhatóbb út, felszámolni a telepeket, vagy javítani a gettók infrastruktúráját – ezzel bebetonozni az elkülönülést?

Ne általánosítsunk Én valamikor a roma lakásprogramnak is voltam a felelőse még a hatvanas években, így van személyes tapasztalatom az ügyben. Van olyan telep, ahol útépítéssel, járdaépítéssel, tereprendezéssel reális környezetet lehet kialakítani. Egy jobb környezet kialakítására lesz pénz, ráadásul ezek a beruházások munkahelyeket is jelentenek majd. A kistérségi fejlesztési tervekre kulcs feladat hárul ebben a kérdésben is, ez lesz az eszköze annak, hogy a helyi roma társadalom eldöntse, hogy telepen szeretne-e fejlesztést elérni, vagy el akar költözni onnan.

Hogyan lesz biztosítva a romák akarata?

A legtöbb tárcánál már ott vannak a roma társadalom személyes képviselői, akik a kis tollukkal már részt vesznek a különböző célpályázatok kidolgozásában. Emellett a programok monitorozását végző bizottságokban kötelező jelleggel ott lesznek a különböző roma szervezetek képviselői. Itt természetesen a települési cigány önkormányzatokra, a roma államtitkárságra és – nem csak a roma – parlamenti képviselőkre is számítunk. Van egy másik fontos kérdés is: ki fogja megírni ezeket a pályázatokat, ha csak róluk van szó? Lesz egy állami szakmai segítségnyújtás a programok kidolgozásához, tehát nem kell rendelkezni szakértővel, csak a szándékkal, a gondolattal, hogy mit lehet tenni a település, illetve az adott lakóközösség életének javításáért. Az imént például épp a BAZ megyei fejlesztési tanács alelnökével, Szabó Györggyel tárgyaltam programról, amely tizenöt elmaradott, önerőnélküli település együttes fejlesztését célozza.

Az uniós pályázatoknak sajátossága, hogy nagyfokú együttműködést kér a helyi szereplőktől. Hogyan látja, az önkormányzati dolgozók előítéletessége nem lehet-e gátja egy minden szempontból megfelelő roma program kidolgozásának?

Nem tudunk arra a vállalkozni, hogy nagyon régi beidegződéseket egy csapásra megváltoztatunk. A megkülönböztetést ellenőrizni kell, és el kell pusztítanunk a közgondolkodásból – ez természetes. Persze biztos, hogy kezdetben tele leszünk ilyen jellegű konfliktusokkal, de a pályázatok odaítélésénél figyelni fogjuk ezeket a szempontokat is, így az a településvezető, aki diszkriminál, az előbb-utóbb rá fog jönni, az nem kifizetődő, mert nem kap támogatást. Másrészt az NFT-ben lesz egy esélyegyenlőségi és diszkriminációellenes program is: a program egyik feladata az önkormányzati vezetők felkészítése arra, hogy mi az amit megtehetnek és mi az amit nem. Ebben a kérdésben én optimista vagyok.

Ön szerint az EU-csatlakozás első három éve segít e- a romákon, vagy sem?

Feltétlenül. Ezt könnyebben mondom, mint például a nyugdíjasoknál, hiszen az első perctől kezdve munkahely teremtődik például a komplex infrastruktúra-fejlesztéseknél, ahol nem csak árokásókra lesz szükség, a foglalkoztatás teljes vertikuma érintve lesz. Azt gondolom, hogy 2005-2006-ban már az embereknek látniuk kell, hogy a környezetükben megindult a fejlődés és ez őket is továbbsarkallja. A dolog persze nem csak fejlesztésből, hanem fenntartásból és működésből is áll, tehát meg kell teremteni annak a feltételét, hogy az a közösség, amely megkap egy támogatást, igényelje, hogy az a környezet minél jobb és fenntarthatóbb legyen. Ez egy kemény felelősség, én például megőrülök a főváros piszkától, a rendetlenségtől, pedig ez nem egy kétszáz lakosú zsáktelepülés, hanem egy történelmi központ. Az egész magyar mentalitásnak változnia kell, hiszen sokkal olcsóbb valamit tisztességesen működtetni és fenntartani, mint mindig újat építeni.