Romacentrum.hu

„Állítsuk talpra az egyént!”
- mondja a Romaügyi Hivatal vezetője, Berki Judit

A Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára a Roma Sajtóközpontnak adott interjúban azt állítja, hogy a feldolgozóipar fellendülése komoly lehetőségeket tartogat a romáknak. Berki Judit szerint az uniós csatlakozás után a borsodi aprófalvaknak csak kistérségekbe társulva lesz esélyük a fejlődésre. A hivatalvezető azt ígéri, 2006-ig felszámolják a nyomornegyedek jelentős részét, míg a szaktudással rendelkező, munkanélküli romák külföldi elhelyezkedést biztosító kormányprogramban reménykedhetnek.

Ön szerint hoz-e változást az uniós csatlakozás a hazai romák életébe?

Mindenképp lesznek előnyei. Olyan területeken is fejlődést hoz, ami lehetővé teszi a nem túlzottan képzett emberek munkához jutását. A feldolgozóiparban például nagyon komoly lehetőségek vannak. Ha valaki megtanul egy munkafolyamatot, azt jól csinálja, és a termékére még kereslet is van, akkor hosszú távon megoldódhatnak a munkahelyi problémái. Ez egy lehetőség azon tömegek számára, akik már több mint egy évtizede munkanélküliek, és eddig legfeljebb néhány hónapos közmunkaprogramokon tudtak részt venni. Mi mindenféleképpen azon vagyunk, hogy a hátrányos helyzetű néprétegek előtt is hosszú távú elhelyezkedési lehetőségek nyíljanak. Persze nem lesz egyszerű. Mindenki tudja, hogy az országon belül milyen feszültségek vannak, hogy mennyire nem sikerült az északi régiót talpra állítani a bányaipar összeomlása után. Ezzel a problémával a kormány szembe nézett. A kabinetnek az a szándéka, hogy egy kiegyenlítő alapot hoz létre a leszakadó térségek számára, hogy megkönnyítse a támogatások lehívásához szükséges önrész előteremtését.

Van értelme egy szerepnélküli, időben és térben mindentől távol lévő borsodi gettófalut fejleszteni?

Támogatási szempontból a jövőben nem az egyes településeken, hanem a kistérségeken lesz a hangsúly. Ma már nincs értelme annak, hogy egy Csenyéte nagyságú település egyedül belevágjon egy fejlesztésbe, de ha azt mondom, hogy a környező falvak összeraknak egy programot – mire van szükség, hogyan lehet elérni, stb. – akkor van értelme a fejlesztésnek is.

Azt szeretnénk, hogy megszűnjön a korábbi gyakorlat, hogy a leghátrányosabb települések kimaradtak a területfejlesztési támogatásokból, mert a tanácsokban erősebbek voltak nagytelepülések. Talán a régiók megoldást hoznak majd erre a problémára is, mert – újra hangsúlyozom – az elkövetkező időszakban a településeknek össze kell fogniuk, és térségként kell pályázniuk a programokra.

Hogyan tudnak az alulképzett lakossággal rendelkező térségek EU-komform pályázatokat írni és megvalósítani?

Nem kell alábecsülni az ott lakókat. Ezeknek az embereknek a kilencven százaléka aktívan dolgozott a rendszerváltás előtt, és igaz, hogy azóta senki sem volt kíváncsi az erőforrásukra, de ez nem jelenti azt, hogy nem értenek semmihez. Egy más fajta hozzáállásra van szükség. Állítsuk talpra az egyént! Nézzük meg, hogy, ő mihez ért. Lehet, hogy elértéktelenedett a tudása, lehet, hogy elvesztette a hitét, de el kell végre jutni hozzá és bevonni a munkába. Ebben nagyon számítunk az új Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) segítségére és a már évek óta működő közösségi házak hálózatára. Szeretnénk létrehozni regionális központokat, ahol külön munkatársak foglalkoznának a roma projektek elkészítésével, mert kulcskérdés, hogy az uniós pályázatokon megfelelő minőségű projektek szülessenek. Ebben plusz segítséget jelenhet, hogy ezen túl minden megyei munkaügyi központban két roma szakember fog a kérdéssel foglalkozni. Ám a különböző fejlesztési programok kidolgozása és lebonyolítása nem képzelhető el a települési önkormányzattal való jó kapcsolat nélkül.

Ez egy Jászladány esetében nem egyszerű feladat.

Sajnos sok Jászladányhoz hasonló település van az országban, ahol megfelelő odafigyelés nélkül csak idő kérdése a jászladányi szintű konfliktus a roma és nem roma lakosság között. Egy felelősen gondolkodó településvezetőnek azon kell dolgoznia, hogy hogyan oldja a feszültséget, mert ellenkező esetben a gondok odáig fajulnak, hogy hosszútávon hátrányt jelentenek a település számára. Sokkal kifizetődőbb bevonni a romákat a település életébe, mint teljesen elzárni mindentől, mert az később lavinát indíthat el.

Fel lehet-e készíteni a települési önkormányzatokat minderre?

Van olyan önkormányzat, ahol romáknak nincs nyitva az ajtó. Egyet nem kell elfelejteni: a települési önkormányzat azért van, hogy a helységben élő összes ember érdekeit képviselje. A képviselőket azért választották meg, hogy ha nagy a baj, akkor, hogy azt a nagy gondot próbálják meg kezelni. Amikor találkozunk a településvezetőkkel, a jegyzőkkel, a cigány önkormányzati képviselőkkel, akkor a legtöbbször erről beszélünk. A köztisztviselői törvény módosítása kapcsán pedig azt kértük, hogy a köztisztviselői alapvizsgában feltétel legyen az egyenlő bánásmódról szóló jogszabályok ismerete, hogy a hivatalnokok érezzék, felelősségre vonhatók, ha megkülönböztetik a romákat. Persze a megkülönböztetésnek sokféle formája van. Láttam például olyan települést, ahol a központban millenáris parkot adtak át, a cigány telepről meg a gyerekeknek öt kilométert kell gyalogolniuk az iskoláig, mert ott nem áll meg a busz. Először nézzük meg, hogy mi van a végeken, és ha ott látjuk, hogy elindult valami, akkor meg tudjuk becsülni a millenáris parkot is. Le kell vetkőzni egy sor rossz beidegződést. Ott vagyunk minden településen, és a szegénységgel, a megkülönböztetéssel igenis szembe kell néznie mindenkinek. Biztató, hogy a miniszterelnök Úr miden nyilatkozatában kiemeli ezt a szemléletet, mert ha az emberek látják, hogy a változásokra van egy politikai akarat, akkor ennek el kell jutnia a falvakba is.

A középtávú roma program – legalábbis retorikailag – a kormányzati roma programokat meghatározó legfontosabb dokumentum. A készülő módosítás figyelembe veszi-e majd a csatlakozással járó változásokat és lehetőségeket?

Természetesen, hiszen például nem mindegy, hogy az uniós fejlesztési források felhasználását meghatározó Nemzeti Fejlesztési Terv regionális operatív programjaiban milyen módon lesznek megszólítva a romák. Fél éve dolgozunk az új középtávú roma programon, nem titok, hogy az új OCÖ véleményezésére várunk, számunkra nagyon fontos, hogy olyan akciótervet fogadjunk el, amivel az OCÖ is egyetért. A napokban lesz a cigányügyi tárcaközi bizottsági ülés, amelyen az egyes minisztériumoknak be kell számolniuk az elmúlt év roma programjairól, de az idei projektekről is szó esik majd. Az egyik legfontosabb feladatunk a régóta húzódó telepfelszámolás kérdésének rendezése: már ebben az évben indítunk négy, egymástól teljesen eltérő modellprogramot, amelynek a tapasztalataira építenénk a későbbiekben. Egy, még nem nyilvános, készülőfélben lévő uniós programban szintén lesznek a nyomortanyák szanálását célzó modulok, ahol mintegy ötven–hetven millió forintos támogatásra pályázhatnak a különböző kistérségek. Reményeink szerint 2006-ig áttörést érünk el az ügyben, és a következő kormányzati ciklus végéig végérvényesen eltűnnek ezek az Európai Unióba nem illő lakónegyedek.

Jövőre több ezer uniós szakemberre lesz szükség Brüsszelben és itthon is. Vannak -e olyan terveik, hogy roma diplomatákat, szakértőket küldjenek az EU-s hivatalokba?

Ide már azok a frissdiplomás roma értelmiségiek pályázhatnak sikerrel, akik professzionálisan beszélnek angolul és komoly előismereteik vannak az unióról. Sok ilyen fiatallal találkoztam az elmúlt időszakban, és úgy látom, hogy helyük van a rendszerben. Ugyanakkor nem akarunk külön roma hivatalnok székeket kijárni a kormánynál, ezeknek a fiataloknak nem kell feltétlenül a roma üggyel foglalkozniuk, hiszen a fő cél a jelenlét. Ennél azonban én fontosabbnak tartom, hogy azok, akik nem rendelkeznek diplomával, olyan plusz tudást szerezzenek a szakmájukhoz, amivel le tudják küzdeni a munkaerőpiac előítéletességét. Egy gyakornoki programot tervezünk a közeljövőben indítani, amelyben a szakképzésből kikerült, de munkanélküli romáknak külföldön biztosítunk szakmai továbblépési lehetőséget, így egyrészt nyelvet tanulhatnak, másrészt modernebb szaktudást, külföldi referenciát szerezhetnek. Egy korszerű többlettudással rendelkező szakemberre pedig már nem mondhatják azt, na jó többet tudsz, de a bőrszíned miatt nem kellesz – ha mégis, akkor még mindig visszamehet oda, ahol csak a tudás a mérce.