Romacentrum.hu

„Súlyosan érinti majd a romákat az uniós csatlakozás”
– mondja a közgazdász, politológus

Lengyel László, a Pénzügykutató Rt elnök-vezérigazgatója nem optimista azzal kapcsolatban, hogy a romák számára előnyös lesz-e hazánk európai uniós csatlakozása. Aligha lehet arról beszélni, hogy a negyven év feletti roma népesség az EU hatására munkához, egészséges vízhez, villanyvilágításos, jól berendezett lakásokhoz, gázfűtéshez jut – vélekedik a közgazdász.

Manapság rengeteget hallunk arról, hogy mennyi előnnyel jár majd az európai uniós csatlakozásunk, arról viszont kevés szó esik, hogy az integrációnak feltehetően lesznek vesztesei is. Kik tartozhatnak majd ebbe a körbe?

Mindenekelőtt a falusi, kisvárosi leszakadó társadalmi csoportoknak és a nagyvárosok perifériáira szorított szegényeinek nem hoz az Európai Unó közvetlen előnyöket. Előre látható, hogy a képzetlen, iskolázatlan, szakmanélküli vagy elavult szakmával bíró társadalmi csoportoknak inkább hátrányokat hoz. Észak-Magyarország, különösen az autópályától északra eső része, Békés, Csongrád, Somogy megye egyes részei, Baranya déli része számára az európai vérkeringésbe kapcsolódás rövidtávon nagyon nehéz lesz.

Ezeken a településen, illetve rétegekben nagy arányban élnek romák. Kijelenthető-e az, hogy a romák többsége számára inkább hátrányos lesz a csatlakozás?

Ezt nem jelenteném ki. Az biztos, hogy súlyosan érinti majd a romákat, de hogy emiatt általában hátrányos helyzetbe kerülnek a romák, túlzás lenne állítani. Rövid távon ezek a hátrányok megjelennek, fel is erősödhetnek. Hosszabb távon viszont csak az EU-ban van remény arra, hogy kikászálódjanak ebből a helyzetből, hazai források ennek elősegítésére nincsenek. Másrészt éppen az EU próbálja meg ösztönözni ezekben a térségekben a különböző képzéseket. Valószínűleg nem a felnőtt népesség lesz az, amelyik majd jobb helyzetbe kerülhet, hanem a gyerekeiknek lesz erre nagyobb esélyük. Aligha lehet arról beszélni, hogy a negyven év feletti roma népesség az EU hatására munkához, egészséges vízhez, villanyvilágításos, jól berendezett lakásokhoz, gázfűtéshez jut. E téren nem vagyok optimista.

Csakhogy ma is minden ötödik roma gyerekeket gyengébb színvonalú iskolai képzésbe irányítják. Ez például meg fog változni a csatlakozás után?

Ez egy oktatáspolitikai kérdés, amit Magyarországnak kell megoldania. Más kérdés, hogy a roma diákok színvonalasabb képzésére uniós pénzeket lehet majd igénybe venni. Ez a probléma egyébként a nem roma gyerekek esetében is fennáll, a hátrányos helyzetű kistérségekben tanulók eleve hátránnyal indulnak. Egy új oktatáspolitikával kell előállni ezen a téren is.

Nem késő már?

De, mindig késő. Egy huszonöt éve elmaradó programról beszélek, hiszen akkor derült ki először, hogy az a betanított, segédmunkás tömeg, amit igénybe vett a szocializmus, és amiből biztos munkahelye volt a romáknak, szociálisan gettósította őket. A fekete vonatok leálltak, a romák pedig ottmaradtak a falvaikban. A gyerekeik pedig már azokban a zalai, szabolcsi, borsodi vagy nógrádi falvakba születtek bele, ahol nem találni munkát, és ahol színvonaltalan iskolákban kénytelenek tanulni. Nincs kiút. A ma húszéveseket már úgy kellett volna oktatni, hogy ennek tudatában vagyunk.

Ha jól értem, akkor az uniós csatlakozás kapcsán sem fog megváltozni az életminőségük. Lehet, hogy a csatlakozás egy újabb „rendszerváltás” lesz a romák számára?

A jó szándék jelei látszanak a mostani kormányzat részéről, amely különböző intézmények létrehozásával megpróbál belenyúlni ezekbe a folyamatokba. Az is egy fontos dolog, hogy éppen az oktatás terén biztos foglalkozik a roma ügyekkel. Eddig ilyen sosem volt. Tény viszont, hogy ma sincs egy, összefüggő romapolitika. Az a szimbolikus politizálás, amit 1998 és 2002 között folytatott a Lungo Drom tartható-e a továbbiakban? Abból a négy, és az azt megelőző másik négy évből nem sok jó jött ki. Az európai uniós képviselők nagyon jót tettek azzal, hogy a roma kérdést állandóan napirenden tartották. Mindvégig figyelmeztették a magyar vezetést, hogy ez így nem maradhat. Az EU-nak nagyon fontos figyelmeztető szerepe van, és azt várom, hogy belépés után még inkább konkrét programokat fognak követelni. Az eddigi programok, sem nem konkrétak, sem nem ellenőrizhetőek. Az EU-ban ilyen nincs.

Csakhogy ha a középtávú roma kormányprogramból, annak hatásfokából indulok ki, nem sokat lehet ezektől a programoktól sem várni. Bármennyire is számon kérő lesz majd az EU.

Általános szólamokon túlmenően projektek nélküli programok ezek. A romák kapcsán ugyanaz a probléma, mint általában, mert nagyon konkrét programokon hősiesen dolgoznak, szinte észrevétlenül, bizonyos csoportok. A Ghandi Gimnázium például évek óta küszködik, és nem lehet tudni, hogy ezt a példát kell-e követni, vagy nem. Arról, hogy mi történik Jászladányban, messze többet tudunk, mint arról, hogy mi van a pozitív kísérletekkel. A legnagyobb gondnak azt tartom, hogy nincs elképzelés arra, hogy a vidéki gettókban milyen foglalkoztatási programot lehet kitalálni. Mit jelent az önfenntartás megteremtése? Nagyon tisztelem a piaci kitalációkkal előállókat, liberális közgazdászként magam is a piac híve vagyok, de kizárt, hogy piaci alapon foglalkoztatni lehessen a zempléni vagy az Ózd melletti gettóban élő embereket. A roma értelmiség megteremtésének az az egyetlen lehetősége, ha kvótákat vezetnek be a közszolgálatban. Nem hiszek a magánpolgárosodás elérésében. Csak az teremthet valamifajta egyenjogúságot, ha a magyar kormány az oktatásban, az egészségügyben, a közigazgatásban kvótarendszert rendel el. A hadseregben, a tanárok, az óvónők, az ápolónők körében legyen 10-15-20 százalékban kötelező felvenni romákat.

Annak is örülnénk, ha a negatív diszkrimináció megszűnne.

Természetesen. Azt is tudom, hogy ha bevezetnék, a pozitív diszkriminációt, erősödnének a negatív diszkriminációs hangok. Az amerikai társadalom sem volt toleránsabb, mint a magyar most. Ismert, hogy a Nemzeti Gárda állta körül a fehérek iskolájába felvett fekete gyerekeket. Ma már elképzelhetetlen, hogy ne legyenek feketék akár a Nemzeti Gárda állományában is.

Ez nagyon határozott politikai döntést igényel. Az uniós csatlakozás játszhat-e szerepet egy ilyen döntés meghozatalában?

Az EU szerintem mindenképpen felülvizsgálatra kényszeríti a magyar kormányt, hogy mit tesz és mit nem tesz a romák problémáinak a kezelésében. Arról a döntésről van szó, hogy a kormány a polgárosítás mellett áll-e, hogy kiknek a polgárosodását támogatja. Azokat segíti-e, akik már egyébként is a középréteghez tartoznak, vagy megpróbál szegény vidékeken egyenlőséget teremteni pozitív diszkriminációval. Az amerikaiak teljesen egyértelműen megmondták, hogy egy ilyen integrációt finanszíroznának.

Az uniós csatlakozás mit jelent a hétköznapokban. Csak egy példát mondok, az ózdi Hétes-telepen élők számára milyen változást hozhat?

Rémisztő, de jó példa Ózd. Az a kérdés, hogy a város be tud-e kapcsolódni az infrastrukturális fejlesztésekbe, hogy megtelepednek-e ott kis- és középvállalkozások, amelyek alkalmaznak majd embereket. A telepieknek is csak akkor van esélyük a versenyképességre, ha már az iskolarendszerben kiemelik őket. További kérdés, hogy ezek a rendszerek az önfenntartást hogyan fogják működtetni. Valamilyen szinten persze ma is működtetik. Jobb híján szétszedik például a kohó megmaradt részeit. A gyűjtögető életmód is egy életforma, az a kérdés, hogy hogyan lehet egy másik életformát jelentő perspektívát megszervezni a számukra. Hogy mi lehet ez, azt nem tudom. A fémgyűjtést például vállalkozásként kellene felfogni, amit képesek megszervezni. A lakóhelyváltás a roma közösségből a nem roma közösségbe legalább olyan kérdés, mint a munkahelyhez jutás. Láttuk Pakstól Székesfehérvárig, hogy milyen problémák adódhatnak a lakhatási kérdésekből. A nagyvárosok folyamatosan a falvakba, kisvárosokba szorítják ki a romákat, ahol viszont robbanásszerű a helyzet. Hogy ezeket hogyan lehet megoldani, fogalmam sincs.

Meg lehet azt mondani, hogy emelkedik-e a gyógyszerek, a ruházat, az élelmiszer és a többi létfenntartáshoz szükséges árucikk ára, a lakbér, és ezzel összefüggésben a szociális ellátórendszer mennyivel lesz erősebb a csatlakozás után?

Az Európa-szkeptikusok politikai propagandája folyamatosan azt adja elő, hogy mekkora emelkedés lesz ezeknek a cikkeknek az árában, de épp a fordítottja igaz. Mindenki, aki átlépte a határt, láthatta, hogy Ausztria olcsóbb, mint Magyarország. Magyarországon jóval magasabb az infláció, mint az unióban, ahol pont azokban a cikkekben, amelyről beszélt lefelé mennek az árak. A gyógyszerárak nem ettől függenek, azokat tartósan lent tartották. A vidék lakosságát jobban sújtja, hogy az itthon megtermelt élelmiszernél jóval olcsóbb a külföldről behozott. Amiben emelkedés lesz, az megint nem az EU-val függ össze, hanem azzal, hogy korábban elhalasztották az emelést. Például a gázáremelés, amit megpróbálnak szociálisan kompenzálni. A romákat ez kevésbé érinti, nemcsak azért, mert sokuknál nincs bevezetve a gáz, hanem mert tényleg kompenzálják. A rezsi viszont annál inkább. A lakbérek, a távfűtés emelkedése lesz az egyik legkeményebb dolog. A lakótelepi romák, akik felszabadultan örülnek annak, hogy végre normális körülmények között élnek majd megtapasztalják, hogy mennyire drága dolog ez. Nagy valószínűség szerint a villany, a víz, a csatorna árában is változások lesznek, mert a szabványokban meg kell felelni az EU-nak. A vállalatok részéről ez befektetést igényel, amit meg fognak fizettetni a felhasználókkal.

Meg lehet becsülni az emelkedések mértékét?

Nehéz megbecsülni. Az biztos, hogy kompenzációk lesznek. Azt gondolom, hogy inflációt, azaz öt százalékot meghaladóan fognak drágulni ezek a dolgok. Az üzemanyag-árak inkább lefelé fognak menni, minden környező országban olcsóbban lehet tankolni, mint nálunk. Gondot fog okozni, hogy a magyar termelők nem tudják olyan olcsón előállítani a termékeiket, mint külföldi versenytársaik. Ennek következtében sok mezőgazdasági vállalkozó csődbe mehet magával rántva azokat a munkásokat, köztük természetesen romákat is, akik például nála törik a kukoricát vagy a disznóhizlaldájában dolgoznak. Az unió más országaiban olcsóbb élelmiszert termelnek, aminek viszont a fogyasztók örülnek majd. Lesznek arányos növekedések a szociális ellátás, a gyes, a gyed, a családi pótlék terén is, ám tudjuk, hogy a későbbiek folyamán ezek nem fedezik a gyerekek eltartási költségeit, amik az iskoláztatásnál ugranak meg nagyon. Nagy marhaságnak tartom, hogy a miniszterelnök mindenkinek ingyen tankönyvet ígért, csak a rászorultaknak kellene kapniuk.

Erősebb lesz a szociális hálónk?

Azt látom, hogy ez a folyamat elkezdődött. A Fidesz-kormánynak az volt a módszere, hogy a középosztálybelieket támogatta, az alul lévők támogatásának rendszerét pedig lényegében megsemmisítette. A szociál-liberális kormány visszahozta rászorultság elve felé mutató szociális elemeket.

Azt halljuk folyamatosan, hogy sok-sok milliárd forint lesz a csatlakozás után vidék-, illetve regionális fejlesztésekre. Ha már korábban Ózdot említettük, maradjunk ennél a városnál! Képes lesz-e például az ózdi önkormányzat megszerezni ezeket a pénzeket?

Az lesz a romáknak és tulajdonképpen a nem romáknak is a legnagyobb kihívás, hogy képesek-e EU nyelven megfogalmazni egy olyan pályázatot, amit be is fogadnak a döntéshozók. Ebben sok segítséget kellene kapniuk. Ugyanakkor az hiányzik a legjobban, hogy nincsenek erre jól megfogalmazott, a kormány részéről a romáknak átadott tervek. Ki kellene cserélni a tapasztalatokat arról, hogy hogyan kell például a kistérségi képzési programokat megvalósítani. Én ezt koordinálnám sokkal jobban. Ha egyszer a Ghandinak sikerül támogatást nyerni, akkor a tapasztalatait ismerjék más településeken is. Ezeket a projekteket nem hangolja össze senki. Nagyon fontos, hogy már a csatlakozás előtt meglegyenek a programok.

Lassan a csatlakozunk.

Még egy év van hátra. Attól tartok, hogy ott fogunk állni, kinéznek az ablakon az uniós bürokraták, van pénzük, és azt kérdezik, hogy hol a projekt. Azt hiszik, hogy egy ilyen szegény országban projektek százai készülnek. Nem tudjuk ezek nélkül felvenni a pénzeket. Nem tudjuk megfogalmazni az igényeinket az ő nyelvükön, sőt még a sajátunkon sem. A roma önkormányzatoknak is gyakorlati programokban kellene gondolkodniuk. Az EU megemel társadalmi csoportokat, és ha a romák ezzel nem tudnak lépést tartani, akkor még inkább lemaradnak. Egy nagy roma programot nem célszerű indítani, hiszen a romák a hozzájuk hasonló sorban elő nem romákkal együtt szenvednek. Azt látom, hogy a kormányzat a saját regionális programjait sem csiszolta ki. Ebben közrejátszott, hogy 1998 és 2002 között, amikor a leginkább ideje lett volna a felkészülésnek, az agráriumot Torgyán Józsefre és csapatára bízták. Borzasztó, hogy az agrár- vagy a vidékfejlesztési pénzek megszerzéséhez nincs meg az intézményrendszer. A képzési programokban össze-visszaság van. A szakképzést elhanyagolták. A regionalizáció sem alakult ki. Ezeket nem lehet fél év alatt pótolni. Magyarország intézményi szempontból sikeresen elérte a csatlakozó tíz ország tizedik helyét.