Romacentrum.hu

Hogyan élnek a romák Skóciában?

Mark Kennedy Jim Holden

Mark Kennedy Jim Holden

Keveset tudunk arról, hogy a világ más tájain, akár csak Európán belül is, hogyan élnek a Romák. Ahogy közeledünk az Európai Unióhoz, érdekünkben áll alaposabb ismereteket szerezni az európai kisebbségek közösségéről. Beszélgettünk Mr. Mark Kennedyvel, az edinburghi Skót Gypsy Travellers (Vándorcigányok) Egyesület igazgatójával, és Mr. Jim Holdennel, a skóciai Invernessben található Highland Egészségügyi Tanács fejlesztési hivatalnokával.

Mondanának néhány szót a skóciái romákról?

Mark Kennedy: Nem egyértelmű, hogy mikor érkeztek az első gypsy-travellerek Skóciában. II. James (1437-60) uralkodása alatt találhatunk rájuk hivatkozás. Ami biztos, az az hogy IV. James uralkodása alatt konkrétan említik, hogy táncoltak a királyi családnak a Holyrood kastélyban 1529-ben. V. James Király (1513-42) idejére már kegyvesztettek voltak, mivelhogy bántalmazták a királyt, kinek szokása volt parasztnak öltözni és az országot járni, mint Magyarországon Mátyás Király. Évszázadokon keresztül a romany nyelvet használták, ami a sanskritból származott, de ma már szinte elveszett, bár él még néhány öreg, aki még beszéli. Sokkal elterjedtebb a cant nyelv, mely romany eredetű. Sok traveller a mai napig nomád életet él, bár a korlátozó törvények és negatív attitűdök ezt manapság nehezítik.

Jim Holden: Skóciában manapság travellereknek nevezik a romákat. A történészek szerint már legalább 500 éve vannak jelen Skóciában. Ez idő alatt gyakran szembenéztek a diszkriminációval, és felvettek egy vándor életmódot a letelepedett társadalom periférián. Skóciában és az Egyesült Királyságban a travellerek kifejlesztettek egy “titkos” nyelvet, a cant-ot, ami a sanskrit, cigány, skót, gael, és egyéb nyelvek keveréke. Néhány gypsy-traveller még használja a nyelvet, de egymás közt leginkább az angol az aktuális nyelv manapság. A skót felföldön sok gypsy-traveller beszéli még a gael (skót kelta) nyelvet, és ilyenformán a cigány-vándor orális hagyomány nagy szerepet játszott abban, hogy mai napig élnek a gael mesék és versek, és hogy jelenleg újra virágzik a gael kultúra. Skóciában a gypsy-travellerek a mai napig a társadalom perifériáján laknak, és szenvednek a diszkriminációtol és a stigmatizálástól. Az utóbbi negyven évben a mezőgazdaság modernizálása radikálisan csökkentette a hagyományos munkalehetőségeket. A növekvő jogi és bürokratikus kontrollok is nehezítik a gypsy-travellerek dolgát mind gazdaságilag, mind társadalmilag. Mint ahogy Magyarországon is, lehetetlen nálunk pontoson kiszámolni, hogy mennyi a gypsy-traveller. Számítások szerint Skóciában kb. 2500 a gypsy-traveller, és a felföldön ez a szám kb. 250 lehet.

Pontosan mit jelent az, hogy ”gypsy-traveller”?

M.K.: Az a fogalom, hogy ”vándorcigány” abból adódik, hogy védeni próbáljuk a kultúránkat és hagyományainkat. Évtizedeken a ”vándor” szót Skóciában azokra használták, kik nomád életmódot folytattak. Ez így nem csak a romákra vonatkozott. A Skót Vándorcigányok Egyesülete úgy érezte, hogy a “vándor” fogalom értelmetlen volt számunkra. Bárki, aki repül, hajózik, vagy autózik, az végülis vándorol, így a fogalom nem tükrözte a mi faji vagy etnikai hovatartozásunkat. Egy jelegzetesebb elnevezést követeltünk magunknak.

J.H.: A “gypsy-traveller” fogalom nem régóta van használatba, és manapság egy általános megnevezője lett a vándoroknak, a cigányoknak, és a romáknak itt Skóciában. Főleg az országos és önkormányzati dokumentumokban találkozunk ezzel az elnevezéssel. Lehetséges, hogy hosszú távon előnyei lesznek ennek az általános fogalom használatának. De a Felföndön a legtöbb vándorcigány “felföldi vándor”-nak nevezi magát.

Mi jellemző a skót romákra?

M.K.: Sok egyedülálló jellemzője van a skót gypsy-travellereknek, beleértve az erős orális hagyományokat, a zenét, a mesélést, és még a lótartást is. Azt is egyedülállónak tartjuk, hogy a régi életmódot érvényesítjük a modern körülményekben.

Miben különböznek ettől a felföldi romák?

J.H.: A felföldi cigány-vándorok ugyanonnan származnak, mint az Egyesült Királysági romák, de úgy érzik, hogy ők mégis másak. Már olyan régóta és annyi nemzedéken keresztül vannak jelen a Skót Felföldön, hogy valójában “felföldi vándorok”-nak tekintik magukat. Korábban emlegettem a gael nyelv fontosságát. Történelmileg, a felföldi vándorok fontos szerepet játszottak a felföld mezőgazdaságában. Manapság sok kevésbbé toleráns u.n. “életmódi vándor” is beköltözött a térségbe. Közben csökkent a gazdasági tevékenység. Ha hozzáadjuk az extrém időjárást, akkor mondhatjuk, hogy talán a felföldi romák a többi skót gypsy-travellernél is társadalmilag elszigeteltebb.

Ez Egyesült Királyság EU-s tagsága hogyan hatott a romákra és életükre?

J.H.: Szerintem a skóciai gypsy-travellerek többsége azt mondaná, hogy az Egyesült Királyság EU tagsága közvetlen módon nem hatott rájuk. De mint “kívülálló”, szerintem sok törvényi változás, mint például az Emberi Jogok Törvénye, arra kényszeritik a kormányt és az önkormányzatokat, hogy felülvizsgálják a politikájukat és gyakorlatukat. Hosszabb távon, ez pozitívan fog hatni a gypsy-travellerekre.

M.K.: Röviden úgy válaszolnék, hogy sehogy. A pozitivumok ellenére, a skót parlament és kormányzat felállítása, az emberi jogok törvényi jóváhagyása, és a 2001-es skót parlamenti tanulmány a gypsy-travellerek helyzetéről, még mindig gyatrák az életkörülmények.

Skóciában a romákat mennyire érinti a diszkrimináció?

J.H.: Skóciában jelentős a diszkrimánáció a gypsy-travellerek életében. Itt “intézményesített” diszkriminációról is szó van, mind helyi önkormányzati szinten, mind az országos politikában, mind pedig az általános “letelepedett” lakosság körében. Ez csökkenti a gypsy-traveller közösségekben az esélyeket az egészség, a jólét, és az önbizalom növekedésére.

M.K.: Még mindig nagyon erős Skóciában a diszkrimináció. Még mindig nagyon negatívan néznek a gypsy-travellerekre. Páriáknak tartanak, a politikát és a rendeleteket szándékosan úgy tervezték – úgy vélem – hogy kiírtsa a kultúránkat.

Mit jelent az a fogalom, hogy “szociális integráció”, és ez hogyan vonatkozik a romákra?

M.K.: A szociális integráció azt türközi, hogy igazságosabb módon kell biztosítani a hozzáférést az állami szolgáltatásokhoz, például az oktatás, az egészségügyi szolgáltatás, a lakásokat, és még tovább a munkalehetőségeket és az igazságügyi rendszert illetően. Valójában azért ez a politika rendszeresen nem veszik figyelembe a gypsy-traveller kultúrát és hagyományokat. Sok gypsy-traveller számára a szociális integráció mást nem jelent, mint az életmódjuk és értékviláguk rombolását.

J.H.: A szociális integráció egy olyan fogalom amely sajnos a politikában és gyakorlatban elvesztette az értékét. Nagyon nehéznek bizonyult a kormányok magatartásának a megváltozása, hogy egyenlő hozzáférést biztosítsanak a társadalom összes szerplőjének. Azt sugallja a fogalom, hogy mindenki az integrációra vagy hozzáférésre vágyik, és ez gyanút kelt sokakban, mivelhogy ilyenformán sugallja az egyszinűséget és a legalacsonyabb nevezőt a szolgáltatásban. Egy olyan közösség számára, amely mindig a társadalom perifériáján élt, ez úgy értelmezhető, mint egyfajta nyomás arra, hogy asszimilálódjanak a “letelepedett” társadalomba, ami a kultúrájuk végét jelentené. Még korai azt állítani, hogy a jelenlegi gyakorlatok ehhez az állapothoz fognak vezetni.

Említenének néhány roma kezdeményezést Skóciában, amelyek jó példaként használhatóak lennének Magyarországon?

M.K.: Skóciában a Skót Gypsy-Travellers Egyesület megalapítása – ami az egyetlen cigány-vándorok által működtetett szervezet az országban – eredményezett egy hangját hallató közösséget. Az Egyesület arra hivatott, hogy felhatalmazza a helyi gypsy-traveller közösségeket arra, hogy saját magukat képviseljék. Minél aktívabbak, annál jobban tudnak lobbizni az érdekükért helyi szinten. Az Egyesület pedig országos szinten lobbizik.

Úgy tudjuk, hogy a Felföldön progresszív program van arra, hogy a romák körében erősítsék az egészségügyi és szociális szolgáltatásokat. Beszélne erről?

J.H.: A Skót Kormány és a Felföldi Egészségügyi Tanács partneri viszonyt épített ki a felföldi önkormányzattal. Egy három éves programot indtítottunk be a következő célokkal:

*

Növelni a hozzáférést az egészségügyi, jóléti, és szociális integrációs területeken a gypsy-travellerek körében, legyen ez vándor útvonalakon, táborhelyeken, vagy településeken,
*

Hozzájárulni azokhoz a politikai programok és gyakorlatok kidolgozásához az állami szolgáltatásokban (főleg az egészségügy, lakásügy, oktatás, és szociális munka területein) amelyek megfelelő lehetőséget és szolgáltatásokat nyújtatnának a gypsy-traveller egyéneknek és családoknak,
*

A hivatalokban kiképezni a személyzetet arra, hogy csökkentsük a gypsy-travellerek elleni diszkriminációt és stigmatizálást, mind a hétköznapokban, mind a törvényekben és a szociálpolitikában,
*

Esélyegyenlőséget teremteni a felföldi gypsy-traveller gyerekeknek az oktatásban a nemzeti nevelési elvárások tudatában,
*

Kapacitást építeni a gypsy-traveller közösségben, hogy ellenállhassanak a stigmatizálás és diszkriminációnak, bármi legyen annak a forrása.

Ezeket a programokat egy fejlesztési hivatalnok, egy oktatási fejlesztési hivatalnok, és két terepmunkás végzi együttműködve gypsy-travellerekkel, civil szervezetekkel, és egyéb hivatalokkal. A program első éve után már jelentősen emeltük a szolgáltatások színvonalát a hivatalos gypsy-traveller táborhelyeken. Ezt próbáljuk kiterjeszteni az útmenti táborhelyekre. A program egyik célja az, hogy helyi önkormányzati és kormányzati pénzekből fenntarthassuk a fejlesztéseket, a felföldi gypsy-traveller közösség virágzása érdekében.

Mit üzennek a magyarországi romáknak az EU csatlakozás küszöbén?

J.H.: A Felföldi Egészségügyi Tanács és a Felföldi Önkormányzat a közelmúltban együtt dolgozott magyar civil szervezetekkel, közöttük kisebbségi és roma szervezetekkel. Boldogan megosztjuk tapasztalainkat a csatlakozó országok roma közösségeivel. Bizonyos különbségek ellenére, meggyőződésünk, hogy sokat tanulhatunk mi a magyarországi romáktól.

M.K.: Szívem mélyéből azt kivánom, hogy a magyarországi romák legyenek képesek lobbizni és kikövetelni az elkötelezettséget az igazán pozitív változásokra. Sokat olvasok arról, hogy mi történik egész Európában a cigánysággal. Spanyolországban és Olaszországban lerombolnak táborhelyeket, az egész kontinensen és egész Skóciában tombol a rasszizmus és a diszkrimináció, és ez néha halálesetekhez is vezet. És ez mind azért van, mert másnak születtünk. Kristály tisztán kijelentem, hogy nekünk azonos jogunk van az élethez és a biztonsághoz. Az, hogy valaki egy európai országban születhet, de utálva lesz csupán a származása miatt, azt mutatja, hogy milyen keveset változott a romáknak és a gypsy-travellereknek a megítélése világszerte. Szívesen ajánlom a saját és a Skót Gypsy-Traveller Egyesület támogatását, segítségét, és tapasztalait.