Romacentrum.hu

Legyen Brüsszelben egy cigányház!

Az EU bővítése Magyarország szempontjából egy újabb rendszerváltással is felérhet, az pedig a romák nagy többsége számára inkább súlyos problémákat hozott. A kormánynak kell segíteni azokon, akik nem tudnak eléggé felkészülni az új helyzetre – nyilatkozta a Roma Sajtóközpontnak adott interjújában a magyar parlament Fideszes alelnöke, Szájer József. Az EU alkotmányozó gyűlésébe delegált magyar küldött arról a javaslatáról is beszámolt, amely szerinte európai szinten is megteremtené a romák érdekképviseleti szervezetét.

Ön az Európai Unió alkotmányozó konventje elé terjesztett egy a kisebbségeket érintő javaslatot. Miért van erre szükség?

Az Európai Unióban jelenleg nincsen hatékony kisebbségvédelmi szabályozás. Az EU-nak csak – a nem joghatályos – Alapvető Emberi Jogok Kartájában vannak bizonyos diszkriminációellenes megfogalmazásai, de úgy gondolom, hogy a kisebbségi jogoknak pozitív módon is meg kell jelenniük. Ezért javasoltam, hogy jöjjön létre az unión belül egy olyan intézmény, amely az EU jogalkotó szerveinek tanácsadó testületeként működne. Ebbe a tanácsba a tagországok kisebbségei delegálhatnának képviselőket. A kisebbségek érdekképviseletét, és a jogalkotás folyamatában való megjelenítését biztosítani kell. Szerencsés volna a kisebbségek számára is megteremteni a hangjuk hallatására a lehetőséget. A gazdaságon túli dimenziók, az oktatás, a határokon átnyúló együttműködések, a foglalkoztatáspolitika, vagy a kulturális együttműködés igénye egyébként egyre erősödik az unióban. Az általam javasolt szervezetbe minden olyan országból, ahol az adott kisebbség lélekszáma eléri a 15 ezer főt, a közösség egy képviselőt küldhetne. Ezen túl 100 ezer emberenként egyenletesen emelkedve, maximálisan öt képviselői hely járna a nagyobb létszámú kisebbségeknek. A szlovákiai félmilliós magyarok például öt képviselőt küldhetnének, míg a hazai romák szintén várhatóan 5 képviselőt delegálhatnának a grémiumba. Ilyen értelemben a javaslatom legfőbb kedvezményezettjei éppen az európai anyanemzet nélküli romák lehetnének, akik valószínűleg a legnagyobb létszámú képviselőt a tanácsba. Az EU képviselők mintegy félmillió választót képviselnek a saját hazájukban, nagyon nehéz a körzetük kisebbségeinek az érdekeit is képviselniük. Saját európai parlamenti képviselő megválasztására viszont csak az óriási létszámú kisebbségek lennének képesek, ezért szükség van egy olyan szerv felállítására, amely az ő hangjukat is hallatja. Most azért lobbizunk, hogy a javaslat elfogadásra kerüljön.

A lobbizunk mit jelent? Kikkel működik együtt a lobbizás során?

Vannak más – nem feltétlenül magyar – képviselők is a Konventben, akiknek tetszik ez a koncepció. Ők is úgy érzékelik, hogy az EU jogszabályi rendszeréből hiányzik a kisebbségi dimenzió. Természetesen a Konvent vezetésével, és a saját képviselőcsoportom, az Európai Néppárttal is konzultálok ebben a kérdésben. Jelen pillanatban persze nem úgy néz ki, hogy ezt a nagyon ambíziózus javaslatot egy az egyben elfogadná az EU Konventje, lehet, hogy még évekig kell küzdeni a hatékony kisebbségi érdekképviselet megteremtéséért. Lehet, hogy most csak annyi lesz az eredménye ennek a lobbizásnak, hogy az unió alkotmányába bekerül egy kisebbségi jogokra vonatkozó passzus. Még ez sem biztos, hiszen ezzel szemben nagy az ellenállás bizonyos jelenlegi tagországok részéről.

Miért van ez az ellenállásuk?

Nagyon sok országban vannak etnikai konfliktusok. Gondoljunk csak az Északír helyzetre! Én azt gondolom, – és ezt a balkáni konfliktusok világosan megmutatták – hogy ha nem építünk ki egy demokratikus intézményrendszert a kisebbségek képviseletére, az adott esetben nagyon súlyos konfliktusokhoz vezethet.

Milyen következményekkel járhat, ha mégis bekerül az unió alkotmányába a kisebbségek védelméről szóló passzus. Arra gondolok, hogy a Magyar Alkotmányban a hazai kisebbségek államalkotó tényezők mondat szerepel, és az Alkotmánybíróság ebből vezette le azt, hogy a kisebbségeket megilleti a parlamenti képviselt joga, és ez a mondat teremti meg a kisebbségi önkormányzati rendszerünk jogi alapjait is.

Ha egy ilyen elem akárcsak utalás szintjén is belekerülne az unió alkotmányába, az már nagyon jelentős előrelépést jelentene. A néhány éve alkotott emberi jogok kartájába sem sikerült a kisebbségi ügyre vonatkozó javaslatot belefogalmazni. Éppen azért terjesztünk elő több ilyen javaslatot, hogy világos legyen az európai vezetők számára a kisebbségi problémakör. A folyamatot el kell indítani.

Ez azt jelenti, hogy az EU döntéshozói nincsenek tisztában a kisebbségi problémakör jelentőségével?

A kisebbségi kérdést eddig inkább nemzeti szinten próbálták meg kezelni, és nem akartak neki európai dimenziót adni. Európában azonban sok határon átnyúló kisebbség él, a romák kiváló példái ennek. A kisebbségi kérdés eddig az EU-ban nem volt jelentős kérdés, ennek a megerősítésére szükség van. Érdekes egyébként, hogy a jelölt országokkal szemben szigorú követelményeket állítanak a kisebbségi jogok betartásával kapcsolatban a tagállamok, – az uniós ország jelentések is rendszeresen foglalkoztak a magyarországi kisebbségek helyzetével – ha viszont tagjelöltből, tagországgá válunk, már csak általános érvényben fogalmaznak majd meg normákat velünk szemben. A javaslatunk a tagországoktól is megkövetelné a kisebbségi jogok tiszteletben tartását. A gond az, hogy ők fognak erről dönteni.

Ez egy konzultációs jogosítványokkal felruházott szervezet lenne, amely a magyar kisebbségi önkormányzati rendszer mintájára működne – ha jól értem. A kisebbségi önkormányzati rendszerünket azonban többen élesen bírálják, sokak egyenesen meg is szüntetnék.

Magyarországon szükség lenne a törvény finomítására annak érdekében, hogy ne lehessen kijátszani, visszaélni a szabályok adta lehetőségekkel. Ez különösen nehéz a kisebbségek regisztrációja nélkül, noha megértem, hogy egyes kisebbségek történelmi okokból berzenkednek annak bevezetésétől. A magyar rendszer is módosításra szorul, de ilyen kiépült kisebbségi intézményrendszer Európában nagyon kevés helyen létezik.

Ha jól veszem ki a szavaiból, nem igazán optimista azzal kapcsolatban, hogy az Ön javaslata rövid időn belül elfogadásra kerül, és az Ön által szorgalmazott intézményrendszer kiépül.

Rövidtávon nem feltétlenül számítok rá, ehhez már nagyon kevés az idő, középtávon gondolkodva azonban már optimista vagyok. Ha megtesszük az első lépéseket, később már a határozott és gyors döntések következhetnek. Nekünk magyar képviselőknek nagyon sokat kell majd azon dolgoznunk, hogy erre a kérdéskörre megfelelő mértékű figyelem irányuljon az EU-ban. Azt is javasoltuk egyébként, hogy az Európai Parlamentnek legyen külön egy olyan szerve, amely a kisebbségekkel foglalkozik. A magyar Parlamentnek is van kisebbségi bizottsága, legyen ilyen az Európai Parlamentben is. Javasoltuk – és ezt az Európai Néppárt fel is karolta, – hogy legyen Brüsszelben egy cigányház, amely a különböző kulturális, gazdasági, érdekképviseleti természetű elképzeléseit az európai cigányság meg tudja valósítani.

Az Európa Tanács egyik jelentése is javaslatot tesz egy európai roma fórum, vagy parlament felállítására. Horváth Aladár, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke ugyanakkor úgy véli, hogy a helyi, illetve a nemzeti döntéshozók erre a testületre hárítanák majd a romákkal kapcsolatos problémák megoldását.

Minden a kisebbségek saját véleményeinek hangoztatására olyan intézményre szükség van, amely lehetőséget biztosít számára a, és amely valóban hatékony eszközökkel rendelkezik. Nem ismerem a konkrét javaslatot, nyilván annak fényében lehetne eldönteni, hogy alkalmas-e ennek a célnak az elérésére. Az EU szintjén azonban azzal szembesülünk, hogy Brüsszelben még érdekképviseleti szinten is nagyon kevés a romák képviselete. Minden európai döntéshozó azt vallja, legutóbb épp a bővítési biztos is úgy nyilatkozott, hogy a romák problémáira európai szintű válaszokat kell adni. A döntések meghozatalában pedig szükség van maguknak a romák részvételére is.

Horváth Aladár egész pontosan azt mondta, hogy, ha feláll ez a testület mind a „hazai nacionalisták, mind a roma nacionalisták, és a brüsszeli bürokraták az EU-ra fognak mutogatni” a kényes döntések meghozatala helyett.

Brüsszelnek is támogatnia kell a kisebbségi problémák megoldását. Ugyanakkor a kisebbségek ügye jelenleg és a jövőben is nemzetállami kérdés lesz, a felelősség áthárítása ebben az esetben nem jogos. Minden országnak a saját szintjén vannak meg azok az eszközei, amelyekkel a szociális, kulturális, gazdasági integrációját, illetve a népcsoportok együttműködését biztosítani tudja. Az EU kiegészítő szerepet játszhat, de nem veheti át a tagországtól ezt a felelősséget.

Az EU-ban még nagyobb lesz majd a verseny, méginkább igaz, hogy a piacképes szakmával bírók tudnak majd boldogulni. Ismerve a romák katasztrofális helyzetét ezen a téren, mire számíthatnak a csatlakozás után?

Az EU bővítése Magyarország szempontjából egy újabb rendszerváltással is felérhet, és azt láthattuk, hogy az a romák nagy többsége számára nem előnyöket, hanem nagy mértékű munkanélküliséget, súlyos szociális problémákat hozott. Egy négypárti tanácskozáson a Fidesz javaslatára a kormány vállalta, hogy azon társadalmi csoportok támogatására, amelyeket hátrányosan érint az EU csatlakozás, programokat dolgoz ki. A Fidesz részéről azt szorgalmazzuk, hogy a kormány valóban alkosson ilyen programokat, és ezekhez biztosítsa az anyagi eszközöket is. Kormányzati segítséggel lehet megvalósítani azt, hogy lehetőség szerint mindenki nyertese legyen a csatlakozásnak. Nem igaz az a tétel, hogy az uniós csatlakozás csak jó lehet. Azoknak, akik nem tudnak eléggé felkészülni, az államnak kell segíteni.