Romacentrum.hu

Az egészségügy helyzete az Európai Unióban

A korai években az egészségügy nem jelent meg az uniós politikák között. Az egészségügy kérdéskörét az Unióban a Maastricht-i Alapszerződés (1992-93) tette hangsúlyosabbá. Ekkor fogalmazták meg, hogy az Unió feladata a tagállamok tevékenységét kiegészítve hozzájárulni a magas szintű egészségügy biztosításához.

Az egészségügyi ellátás szervezésében jogharmonizáció nem kísérte a folyamatot, az uniós egészségpolitika a tagállamok különböző területeken történő együttműködésének bátorítását jelenti, valamint ösztönző intézkedésekkel a közösség egészségügyi helyzetének javítását szorgalmazza. Az áruk, szolgáltatások és a személyek szabad mozgásából fakadó határokon túlnyúló kérdésekben (környezet egészségügy, élelmiszerek biztonsága, munkaegészségügy, járványügy stb.) az Unió rendeleteket, szabályokat, irányelveket alkot és alkalmaz.

Az egészségügyi ellátás szervezése, működtetése a tagállamok felelőssége. Az Unió nem írja elő, hogy ennek a feladatnak milyen szervezetű ellátó rendszer kell, hogy megfeleljen. Az uniós országokban az egészségügyi ellátás az országok eltérő történelmi fejlődésére, társadalmi értékviszonyaira visszavezethetően sokszínű. Minden országban fontos szerepet kap az alapellátás. A kórházi és járóbetegellátásban az állami ellátás jellemző például Nagy-Britanniában, Dániában, Finnországban, Svédországban. Ugyanakkor például Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban a szolidaritás elvű társadalombiztosítás rendszere működik, nagyobb számú magántulajdonban lévő kórházzal, rendelőintézettel.
A tagországok együttműködésére az EU az utóbbi években az alábbi közösségi szintű egészségügyi programokat szervezte:

* Egészség-ösztönzés, célja az általános egészségi állapot javítása az EU-ban, tájékoztatás a kockázatokról, egészséges életmód ösztönzése (egészséges táplálkozás elősegítése, dohányzás, alkoholfogyasztás, kábítószer fogyasztás visszaszorítása, lelki egészség védelme, testmozgás stb.);
* Egészség-monitoring, célja olyan rendszer kialakítása, amely segítségével az egészségügyi helyzetet tükröző mutatók, az intézkedések következményei stb. mérhetővé, követhetővé válnak;
* AIDS és egyéb fertőző betegségek, a program célja a terjedés korlátozása az országok együttműködése segítségével;
* Rákellenes küzdelem;
* Ritka betegségekkel kapcsolatos tudás és információ fejlesztése;
* Balesetek megelőzése;
* Szennyezéssel összefüggő betegségek korlátozása;
* Kábítószer-függőség megelőzése.

Az EU új népegészségügyi programja

Az EU új népegészségügyi programját 2002. szeptemberében fogadták el. A program 2008-ig terjedően az alábbi fő feladatokat tartalmazza:

* Az egészséggel kapcsolatos tájékoztatás és tudásszint javítása, a népegészségügy fejlesztéséhez kapcsolódó információs rendszer fejlesztése: az egészségi állapotot, az egészségpolitikát és az egészséget befolyásoló tényezőkről szóló információk gyűjtése, elemzése, terjesztése az állampolgárok, a szakemberek és az uniós törvényhozók számára.
* Az egészséget fenyegető veszélyek gyors és összehangolt elhárítása: a fertőző betegségek terjedésének meggátolása (például HIV és AIDS, tuberkulózis, szivacsos agyvelőgyulladás betegsége stb.). Azok az uniós intézkedések, amelyek a vérrel, vérkészítményekkel, a szövetekkel és a szervekkel (amelyek számos betegség gyógyításának eszközei) kapcsolatosak szintén azt a célt szolgálják, hogy általuk ne terjedjenek tovább nehezen vagy egyáltalán nem gyógyítható betegségek.

Például a vér biztonságos tárolásáról és felhasználásáról szóló EU irányelv követelményeket tartalmaz a laboratóriumok, kórházak, intézmények számára a vér és véralkotórészek megfelelő vizsgálatának, címkézésének és utolérhetőségének biztosítására. Az irányelv előírja európai szintű megfigyelő és információ cserére alkalmas rendszer létrehozását is.

Az egészséget sajnos nem csak a fertőző betegségek veszélyeztetik. A veszélyforrások megtalálhatók élelmiszerekben, különféle kémiai anyagokban, a levegőben, a vízben, s egyéb helyeken is. Ezekkel szintén irányelvek foglalkoznak.
* Egészségfejlesztés, betegségmegelőzés, az egészséget meghatározó tényezők, körülmények (életmód, életfeltételek, munkakörülmények, az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének lehetőségei, gazdasági-társadalmi körülmények, kulturális környezet) kezelése, folyamatos követése, figyelembe vétele, bármilyen intézkedésről, tevékenységről legyen is szó az országok és az Unió szintjén egyaránt. Az Unió támogatja azokat az intézkedéseket, amelyeket a tagállamok ezen a területen tesznek, figyelemmel van az összefüggések bonyolultságára, összetett voltára.
* Az életmód függ az adott ország kultúrájától, a lakosok iskolázottságától, munkájától vagy éppen munkanélküli állapotától, jövedelmétől, attól a környezettől, kapcsolati rendszertől, amely körülveszi. Mindezeket figyelembe kell venni, ha az egyén életmódjában bármilyen változtatás elérése a cél.
* Az egészség és a társadalmi-gazdasági környezet kapcsolata erős. Egyrészről a társadalmi-gazdasági környezet hat az egészségre (egészséges körülmények között élő, dolgozó lakosok nagyobb eséllyel maradnak egészségesek), másrészről az egészség (a dolgozó ember egészségi állapota) hatással van a társadalom, a gazdaság fejlődésére (csak az a gazdaság tud eredményesen fejlődni, amely egészséges munkaerőre támaszkodhat).
* Fontos meghatározó még a fizikai környezet, valamint azok a genetikai jellemzők, amelyek a lakosság egészségét befolyásolják.

Számos rendelkezés született az EU-ban a munkavállalók egészségének védelme érdekében. Az egyik legutóbbi EU irányelv az azbeszt kockázatának kitett munkavállalók védelméről szól, amelynek célja, az eddig megengedett kockázati értékhatár csökkentése, új mérési módszer alkalmazásának, valamint a munkavállalók képzésének lehetővé tétele. Az irányelv javasolja, hogy a légző maszkban dolgozó munkavállalók tarthassanak szüneteket, mivel a munkavégzés különösen nehéz az azbesztes környezetben. Javasolja, hogy a tagállamok büntessék meg azon munkáltatókat, amelyek nem tartják be az irányelvben foglalt előírásokat.

Az Unió több területe tartalmaz olyan programokat, amelyek kapcsolatosak az egészségüggyel. Az EU fontos alapelve, hogy a gazdaság, a társadalom minden területe, minden intézkedése tartsa szem előtt az egészség szempontját. Az egészségre ható tényezők befolyásolása, megváltoztatása is csak minden érintett terület (gazdaság, környezet) együttes munkájával lehet hatékony.

A népegészségügyi program az 5 éves időszakra 312 millió Eurós pénzügyi kerettel rendelkezik.

Az Európai Unió országaiban az utóbbi években jelentősen csökkent a szív- és érrendszeri valamint a daganatos betegségek előfordulása, 10%-kal kevesebb munkahelyi baleset történt, nem növekedett az allergiás betegek száma. Nőtt a születéskor várható élettartam, s nőtt a lakosok egészségben eltöltött életéveinek száma.

Az egészségügy a tagországok és az Unió szintjén is szoros kapcsolatban áll a szociális politikával, a szociális ellátó rendszerek működésével. A társadalom peremére szoruló emberek életminősége, egészségi állapota, életesélyei távol állnak az elfogadhatótól. Szociális területen sincs egységes politika, egységes gyakorlat az Unióban. Fontosak azonban azok az uniós alapelvek, amelyeket a tagországok saját politikájuk kialakításában is figyelembe vesznek.

Az európai szociális modell egyik alappillére a társadalmi kirekesztődés, a szegénység elleni harc. A társadalmi befogadás gyakorlatának erősítését az Európai Unió új, 2000. márciusában Lisszabonban elfogadott stratégiája helyezte központi helyre. Erre okot adott az a tény, hogy a társadalmi kirekesztődés áldozatai, a szegények még ma is elfogadhatatlanul magas számban élnek a tagországokban.

A társadalmi összefogás erősítése, a tartós és minőségi munkahelyek számának gyarapítása és a tagországok gazdasági rendszereinek fejlesztése kínálhatja a kiutat a jelenlegi helyzetből.

2000. decemberében Nizzában fogadták el a tagállamok azokat a célkitűzéseket, amelyek a szegénység és a társadalmi kirekesztődés elleni harc céljait szolgálják. A célkitűzéseket figyelembe véve a tagállamok 2001-ben országaikban nemzeti terveket léptettek életbe. A folyamat végső állomása 2002. januárjában volt, amikor a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem akcióprogramja került elfogadásra. Az akcióprogram 5 évre szól, 75 millió Euróval támogatja a témában végezhető elemzéseket, statisztikai módszerek fejlesztését, információcserét, a jó gyakorlat elterjesztését, az együttműködést.
A nizzai célkitűzések tartalma:

* A foglakoztatásban való részvétel támogatása (abból a tényből kiindulva, hogy sok ember számára – ha nem is mindenkinek – a munkalehetőség a szegénységtől való védelem legjobb eszköze. Hasonlóképpen erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy mindenki számára elérhető legyen a társadalmilag elfogadott életszínvonal, amelyet a szociális védelem biztosít.
* A kirekesztődés kockázatának megelőzése.
* A társadalom legveszélyeztetettebb rétegeinek (tartós szegénységben élők, fogyatékkal élők, etnikai kisebbséghez tartozók, bevándorlók) segítése, különös tekintettel a gyermekszegénységre.
* Minden olyan intézkedés, politika mozgósítása, amely hatékony küzdelmet jelenthet a szegénységgel és a kirekesztéssel szemben.

A jelenlegi tagállamokban a lakosság 18%-a, kb. 60 millió ember él olyan háztartásban, amelynek jövedelme a szegénységi küszöb alatt van. A célkitűzések szerint ezt az arányt 2005-ig 15%-ra, 2010-ig 10%-ra kell csökkenteni, a szegénységben élő gyermekek számát pedig felére kell mérsékelni.