Történet
Az európai integráció rövid története
Az egyesült Európa gondolata a II. világháború után indult útjára. Az Európai Közösség elődjét, az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) 1951-ben hat ország alapította – Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia – közös szén- és acélpiac megteremtésének céljával.
1957-ben a Hatok vámunió, azaz az Európai Gazdasági Közösség (EGK) létrehozásáról döntöttek, melynek központi gondolata a munkavállalók, áruk és szolgáltatások szabad mozgása volt. Azonkívül közös atomenergiaügyi szervezetet is alakítottak, az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom).
A Hatok együttműködésének sikere arra ösztönözte Dániát, Írországot és az Egyesült Királyságot, hogy csatlakozzon hozzájuk. Hosszú tárgyalásokat követően, amelyek során Franciaország – De Gaulle tábornok elnöksége alatt – kétszer élt vétójogával , a három ország 1972-ben felvételt nyert.
A további gazdasági összefogás és a monetáris unió szükségessége az 1970-es évek elején vált nyilvánvalóvá, amikor az Amerikai Egyesült Államok felfüggesztette a dollár konvertibilitását. Ez egy világméretű monetáris instabilitás kezdetét jelentette, melyet 1973-ban és 1979-ben két olajválság súlyosbított. A tagállamok által 1979-ben elindított Európai Monetáris Rendszer stabilizálta az árfolyamokat, s tovább erősítette a gazdasági uniót.
A Közösség déli irányba történő bővítése Görögország 1981-es, majd Spanyolország és Portugália 1986-os felvételével valósult meg. A Tizenkettek között a gazdasági fejlődés terén tapasztalható különbségek csökkentésére strukturális programokat indítottak.
Az 1980-as évek eleje az “europesszimizmus” időszaka. A Közösség az 1987-ben hatályba lépő Egységes Európai Okmánnyal az egységes piac kialakításának feladatát tűzte ki célul 1993. január 1-I határidőval.
A Berlini Fal leomlása, a Németország egyesítése, a közép- és kelet-európai országok szovjet ellenőrzés alóli felszabadulása, illetve a Szovjetunió felbomlása az 1990-es évekre átalakították Európa politikai szerkezetét.
A Közösség kapcsolatai erősítéséről döntött, melynek fő irányvonalairól 1991-ben, Maastrichtban állapodtak meg. Új célokat tűztek ki: monetáris uniót 1999-re, közös kül- és biztonsági politikát, valamint belső biztonságot. Az 1993. november 1-én hatályba lépett Maastrichti Szerződés vezette be az Erurópai Unió elnevezést is.
A tagállamok 1997. október 2-án aláírták az Amszterdami Szerződést, mely megerősítette az Unió politikáit és jogköreit elsősorban a bírósági együttműködés, a személyek szabad mozgása, a külpolitika és a közegészségügy terén. Az Európai Unió intézményeinek szerepe is átformálódott kissé.
1995. január 1-jén három újabb ország csatlakozott az Unióhoz: Ausztria, Finnország és Svédország.
Jelenleg az Európai Unió az európai kontinens 15 országának – Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország – a „gazdasági és szociális társulása”. Lakosainak száma 376 millió. Székhelye Brüsszel és Luxemburg.
A közelmúltban 10 közép- és kelet-európai ország – Bulgária, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia -, valamint Málta, Ciprus és Törökország nyújtott be csatlakozási kérelmet. Az eddig lezárult csatlakozási tárgyalások eredményeként 2004. május 1-vel az Európai Unió 25 tagúra bővül. Bulgáriával, Romániával és Törökországgal még nem zárultak le a tárgyalások.