Jogok
Uniós állampolgárság
Az uniós állampolgárságra vonatkozó szabályokat 1992-ben az Európai Uniós Szerződés (Maastrichti Szerződés) építette be az Európai Közösséget alapító Római Szerződésbe, amelyet némileg tovább módosított az Amszterdami és a Nizzai Szerződés.
Fő elvei:
*
a nemzeti hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma;
*
a közös piac alapszabadságai: a munkaerő szabad áramlása és a vállalkozás szabadsága.
Az EU állampolgárainak jogaira vonatkozó további szabályozást tartalmaznak a közösségi jog másodlagos forrásai is (a Tanács által elfogadott rendeletek és irányelvek), illetve az Emberi Jogi Charta. Az Európai Konvent által kidolgozott EU alkotmánytervezetben is szerepelnek már létező szabályokon alapuló, az uniós állampolgárságra vonatkozó rendelkezések. E két utóbbi dokumentum jövőbeni sorsa, legfőképp jogi kötelező erejét tekintve még kérdéses.
Az uniós állampolgársághoz fűződő jogok kikényszerítésében nagy szerepe van az Európai Bíróságnak és a Bizottságnak, amelyek figyelemmel kísérik, hogy a tagállamok betartják-e a közösségi jogot.
Ki uniós állampolgár?
Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 17. cikke értelmében uniós állampolgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Ugyanez a cikk kihangsúlyozza ugyanakkor, hogy az uniós állampolgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot. Mindez annyit jelent, hogy valaki csak akkor válik az EU állampolgárává, és akkor gyakorolhatja az ehhez fűződő jogait, és terhelik az ezzel járó kötelezettségek, ha már eleve rendelkezik az EU tagállamai közül valamelyiknek az állampolgárságával. A nemzeti állampolgárság megszerzése, szabályainak kialakítása teljes mértékben az egyes tagállamok szuverén hatásköre maradt.
Az uniós állampolgárok jogai
*
Jog a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz.
A mozgás és tartózkodás szabadsága kétség kívül a legjelentősebb az uniós állampolgársághoz fűződő jogosítványok közül.
*
Választójog és választhatóság a lakóhely szerinti tagállam helyhatósági választásain, és az európai parlamenti választásokon.
Ez a szabály arra az esetre vonatkozik, ha az uniós állampolgárnak nem az állampolgársága szerinti tagállamban, hanem egy olyan tagállamban van a lakóhelye, amelynek nem állampolgára. A választójog és a választhatóság szempontjából ugyanazon szabályok/feltételek vonatkoznak rá, mint az adott tagállam állampolgárára.
*
Jog bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmére harmadik – nem EU – tagállam területén.
Olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgársága szerinti tagállam nem rendelkezik saját képviselettel, bármely uniós állampolgárnak joga van bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni, ugyanazon feltételekkel, mint annak a tagállamnak az állampolgára, amelynek a képviseletéhez a védelemért fordul.
*
Petíció benyújtására való jog az Európai Parlamenthez.
*
Az Európai Ombudsmanhoz fordulás joga.
Minden uniós állampolgár az EU bármely hivatalos nyelvén írásban fordulhat az EU intézményeihez vagy szerveihez - az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Bizottsághoz, a Bírósághoz, a Számvevőszékhez, s Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához – és ugyanazon a nyelven választ kaphat.
*
Hozzáférési jog az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentációjához.
Nem EU-tagállamok állampolgárait nem illetik meg ezek a jogok, kivéve – némi megszorítással - az uniós állampolgárok családtagjait.
Személyek szabad mozgása, tartózkodás szabadsága
Mozgás szabadsága
A személyek szabad mozgása az EU belső piacán érvényesülő négy alapszabadság – az áruk, a szolgáltatások, a személyek és tőke szabad mozgása – közül az egyik.
A Schengeni megállapodás alapján a személyek ellenőrzése csak a külső határokon történik, és a lehetővé teszi a harmadik országból érkező turisták számára, hogy szabadon utazzanak a „Schengeni területen”, ha rendelkeznek azon ország által kibocsátott vízummal, amelynek területére először beléptek. (Schengeni egyezményben részes államok: Belgium, Hollandia, Luxembourg, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország, Ausztria, Svédország, Finnország, Dánia, Izland és Norvégia. Az Egyesült Királyság és Írország nem részese az egyezménynek.)
Tekintettel arra, milyen hosszú ideig tartott és mennyire nehézkes volt az eddigi részes államok csatlakozása a Schengeni egyezményhez, illetve figyelembe véve a technikai akadályok megszüntetéséhez szükséges időt, a 2004-ben csatlakozó államok egyidejűleg nem válnak a Schengeni egyezmény részesévé, Magyarország csak 2006-ban válik részes tagállammá. Addig a mostani utazási feltételekkel lehet elhagyni az országot, tehát útlevél szükséges hozzá. Utána Magyarországról azokba az EU tagállamokba, amelyek szintén részesei az egyezménynek útlevél nélkül lehet majd utazni. Az utazáshoz elegendő lesz a kártya alakú személyi igazolvány. Új, uniós útlevelet pedig 2007-től fognak kiállítani.
A EU területén az EU állampolgároknak biztosított szabad mozgáshoz/utazáshoz való jog megilleti a családtagokat is. A harmadik országból származó családtagnak viszont – ha az adott ország megköveteli – beszerezni vízumot, amelyet az adott ország díjmentesen és indokolatlan formalitások nélkül köteles kiállítani. Bár ez előírás, a gyakorlatban ezt sokszor nem tartják be megfelelően a tagállamok, és csak hosszas várakozási idővel állítják ki a vízumot.
Tartózkodás szabadsága
Az EU-állampolgárnak az EU valamely más tagállamába érkezésétől számított 3 hónapig nem kell tartózkodási engedélyért folyamodnia. Ez idő alatt – még ha a tartózkodás célja munkavállalás is – a turistákra vonatkozó szabályok érvényesek rá is. (Az Európai Bizottság által benyújtott, és jelenleg tárgyalás alatt lévő javaslat értelmében a jövőben ezt a 3 hónapos időtartamot 6 hónapra meghosszabbítanák.)
Amennyiben az EU állampolgár munkavégzés céljából utazik egy másik tagállamba, a tartózkodási engedély megszerzéséhez nem kell igazolnia, hogy megélhetése biztosított (bizonyos mértékig ugyanez vonatkozik azokra is, akik munkaviszonyuk megszűnése után maradnak az országban). Egyéb esetekben a tartózkodási engedély kiállításához a tagállamok előírhatják a megélhetéshez szükséges források (például bankszámlakivonat), illetve az egészségbiztosítás meglétének bizonyítását.
A diákokra kevésbé szigorú szabályok vonatkoznak: nem kell bizonyítaniuk a megfelelő megélhetési (bevételi) források meglétét, elegendő egy egyszerű nyilatkozat.
A befogadó/tartózkodási ország hatóságai kérhetik a személyi igazolvány vagy útlevél felmutatását, illetve a harmadik országbeli állampolgárságú családtagok esetében vízum meglétét. EU-állampolgároktól kérhetik a munkahely vagy a megfelelő megélhetési források meglétének bizonyítását. Családtagok esetében pedig bizonyítani kell a családi köteléket.
A tartózkodási ország hatóságainak a tartózkodási engedélyről a kérelmezés benyújtásától számított 6 hónapon belül döntenie kell: kiállíthatja vagy megtagadhatja a kiadását. Egy évet meghaladó tartózkodás esetén minimum 5 évi tartózkodásra jogosító tartózkodási engedélyt kell kiállítani, ami automatikusan meghosszabbítható, kivéve ha valamilyen alapvető változás következik be az érintett személy helyzetében. Ideiglenes tartózkodás esetén a hatóságok a megfelelő időre állítják ki a tartózkodási engedélyt. A tartózkodási engedélyek kiállítása vagy ingyenes, vagy kiállításának díja a nemzeti személyi igazolványéval egyezik meg. A gyakorlatban azonban több tagállamban is fizetni kell az engedélyért.
Az Európai Bíróság több esetben is kimondta, hogy a tartózkodáshoz való jog – ha a feltételek fennállnak – a tartózkodási engedély meglététől függetlenül létező jogosultság (a bírság kiszabásánál szigorúbb szankciót nem lehet alkalmazni a tartózkodási engedéllyel nem rendelkezőkkel szemben). Ennek ellenére több tagállam is alkalmaz megszorító intézkedéseket azokkal szemben, akik nem folyamodtak tartózkodási engedély kiállításáért vagy meghosszabbításáért, például megtagadják tőlük a szociális támogatásokhoz való hozzáférést, kötelezik őket az ország elhagyására stb.
Az EU-állampolgár munkavállaló munkaviszonya megszűnését követően is jogosult a további tartózkodásra, de tartózkodási engedélye meghosszabbításakor annak érvényességét limitálhatják egy évre, ha 12 egymást követő hónapon keresztül folyamatosan, önhibáján kívül munkanélküli volt.
A családtagok tartózkodásának szabadsága
A családtag fogalma nem egységes a közösségi jogban, nem ugyanazon személyek értendők alatta a munkavállalás, vállalkozás esetén, másrészt nem teljesen fedi le a nemzeti jogban használatos családtag fogalmát.
A közösségi munkavállaló családtagjának tekintendő: házastársa; 21 év alatti vagy eltartott közös gyermekük; saját és házastársa eltartott felmenői.
A vállalkozó családtagjának minősül: házastársa; 21 év alatti közös gyermekük; saját és házastársa eltartott felmenői és lemenői.
A diákok családtagjának minősül: házastársa, eltartott közös gyermekük.
A családtagok szintén tartózkodásra jogosultak abban a tagállamban, amelyben a közösségi munkavállaló, vállalkozó vagy diák hozzátartozójuk tartózkodik, részükre tartózkodási engedélyt kell kiállítani. Ha a családtag EU-állampolgár, ugyanazok a jogosultságai mint bármelyik EU-állampolgárnak, tehát nem kell családtagi státuszára hivatkoznia. Ha azonban a családtag nem EU-tagország állampolgára, rá eltérő szabályok vonatkoznak. Meg kell könnyíteni a beutazásukat az EU- tagállamokba (még a vízumköteles államokból jövőkét is támogatni kell), és ha tartózkodási engedélyért folyamodnak, részükre azt ki kell állítani.
Ugyanakkor a családtagok által végezhető gazdasági tevékenységek körében is jelentős különbségek vannak. A közösségi munkavállaló családtagjai közül a házastársa és a 21 év alatti vagy eltartott gyermekük ugyan vállalhat munkát, de önálló vállalkozási tevékenységet nem folytathat. A diákok családtagjai közül pedig a házastársa és az eltartott gyermekük is vállalhat munkát és folytathat önálló vállalkozói tevékenységet.
A közösségi munkavállaló, vállalkozó és diák gyermekét az adott tagországban általános, szakmai, gyakorlati képzésben kell részesíteni.
Ha a családtagok szintén EU-állampolgárok, akkor az ő tartózkodási jogukat nem érinti a munkavállaló, vállalkozó vagy diák halála. Ugyanakkor a válás, különválás megszüntetheti a nem EU-állampolgár családtagok tartózkodási jogát, és így kiutasíthatókká válnak az országból.
Az élettársi viszonyban élők helyzete sokkal nehezebb, mert a közösségi jog nem ismeri el családtagnak az élettársat, annak ellenére, hogy néhány tagállam az élettársi viszonyt a házastársi viszonnyal azonos szintűként kezeli, és egyenlő jogokat biztosít a házastársnak és az élettársnak. A Európai Parlament már felismerte, hogy ezen a területen szükség van a közösségi jog modernizálására azért is, hogy a családtagokat megillető jogok a homoszexuális és azonos nemű élettársi viszonyban élőkre is vonatkozzanak.
Az EU-országokban az idegenrendészeti szabályok részletekbe menő harmonizálása nem történt meg, ezért különbségek vannak a tagállamok külföldiekre vonatkozó jogi szabályozását illetően.
A munkavállalók szabad mozgása
A Római Szerződés 39. cikke kimondja, hogy a „Közösségen belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását, amely magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében.”
Ez jogot biztosít a munkavállalónak arra:
*
hogy tényleges állásajánlatokra jelentkezzen, és ebből a célból a tagállamok területén szabadon mozogjon;
*
hogy munkavállalás céljából valamely tagállamban tartózkodjon;
*
hogy a tagállamban történő alkalmazását követően az adott tagállam területén maradjon.
Az EU-állampolgár – bár ez nem tartozik az EU állampolgársággal járó jogok közé – munkavállalási engedély nélkül dolgozhat bármely EU tagállamban, ezután azonban tartózkodási engedélyt kell kérnie. Azt jogosult automatikusan megkapni, kiállítását a tagállam hatóságai csak akkor tagadhatják meg, ha a kérelmező belépése és ott-tartózkodása sérti az ország közrendjét, közbiztonságát vagy közegészségügyi szabályait; vagy ha az adott munkakört csak a kérdéses tagállam állampolgárai tölthetik be (ezek csak olyan foglalkozások lehetnek, amelyek az állami közhatalom gyakorlásához kapcsolódnak, például bíró, ügyész, köztisztviselő).
Ehhez hasonló szabályok vonatkoznak azokra az EU-állampolgárokra, akik egyéni vállalkozóként igényelnek tartózkodási engedélyt. A tagállamnak biztosítani kell, hogy minden odaérkező uniós állampolgár az ország saját állampolgáraival azonos feltételek mellett válthassa ki a vállalkozói igazolványát.
A munkavállalók szabad mozgására vonatkozó korlátozások Magyarország tekintetében
A csatlakozási tárgyalásokon született megállapodás értelmében az egyes tagállamok a magyar állampolgárokra nézve a szabad munkavállalás jogát összesen 7 évre korlátozhatják. Ebben az átmeneti időszakban a tagországok továbbra is előírhatják a munkavállalási engedély beszerzését, de úgy is dönthetnek, hogy egyáltalán nem korlátozzák a szabad munkavállalás jogát. A csatlakozás utáni ötödik év végétől pedig csak akkor lehet fenntartani e téren korlátozó szabályokat, ha a korlátozást alkalmazni kívánó tagállam igazolja, hogy a potenciális magyar munkavállalók komolyan veszélyeztetik a munkaerőpiacát.
Magyarország a csatlakozási tárgyalások során az átmeneti időszak alkalmazását csak a következő feltételekkel fogadta el:
*
A korlátozás ellenére a magyar állampolgárok munkavállalási lehetőségei javulnak a tagállamokban.
*
Azokban a tagállamokban is előnyben részesítik a magyar munkavállalókat a nem EU-tagállambeli munkavállalókkal szemben, ahol egyébként a korlátozásokat fenntartják az átmeneti időszakra.
*
Magyarország egyenértékű korlátozásokat alkalmazhat a korlátozást fenntartó tagállamok munkavállalóival szemben.
*
A hazánkkal együtt csatlakozó országokkal szemben kölcsönösen nem kerül bevezetésre korlátozás, de lehetőség lesz a korlátozó szabályok átmeneti visszaállítására (munkavállalási engedély), ha egy estleges nagyobb mértékű beáramlás veszélyeztetné az adott ország munkaerőpiacát.
Dánia, Svédország, Írország, Nagy-Britannia és Spanyolország már nyilatkozott, hogy a csatlakozás pillanatában megnyitja munkaerőpiacát a magyar munkavállalók előtt.
letelepedéshez való jog
A Római Szerződés 43. cikke értelmében „tilos valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó bármely korlátozás. Ezt a tilalmat azokra a korlátozásokra is alkalmazni kell, amelyek képviseletnek, fióktelepnek vagy leányvállalatnak egy tagállam valamely tagállamban letelepedett állampolgára által történő alapítására vonatkoznak.”
A szabad letelepedés magában foglalja a jogot a gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások alapítására és irányítására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint.
A letelepedés szabadsága nem tartozik az EU-állampolgársággal járó jogok közé, aszerint illeti meg az EU-állampolgárokat, hogy milyen céllal utaznak a másik tagállamba: dolgozni, vállalkozni, tanulni, nyugdíjasként vagy családtagként.