Romacentrum.hu

Az alábbi dolgozat először az Európai Unió szociálpolitikájának fejlődéséről, majd annak főbb területeiről kíván rövid összefoglalást nyújtani. Végül pedig néhány nyugdíjjal összefüggő és közérdeklődésre számot tartó kérdéssel foglalkozik. Az összeállítást készítette Dura Márta.
Az Európai Unió szociálpolitikájának fejlődése

A kezdetekben lévő szociálpolitika meglehetősen ingatag jogi alapokon nyugodott. Ezt a jogi alapot a Római Szerződés (1957) szociális rendelkezései jelentették. A Római Szerződés még csak másodlagos, kiegészítő szerepet szánt a szociálpolitikának, hiszen elsősorban a gazdasági célokra koncentrált. Nagyon kevés szociálpolitikai rendelkezést találunk, amelyek még kevesebb konkrétumot tartalmaznak.

Az elmúlt harminc évben a Bizottság bizonyult a közösségi szociálpolitika irányítójának, amely munkája során folyamatosan közösségi szintű szociális párbeszédre törekedett.

1972-ben, a Párizsi Találkozó Záró Nyilatkozatában már hangoztatták a tagállamok vezetői a szociális terület a gazdasági és pénzügyi unióval hasonló fontosságát, és ezért közös akcióprogram kidolgozására tettek nyilatkozatot. A Szociális Akcióprogram (1974) lehetővé tett az EK számára egy, a Római Szerződés rendelkezéseinél kezdeményezőbb szociálpolitika megvalósítását.

Az 1980-as évek és az Egységes Európai Okmány (Single European Act) (1986) egy új megközelítést vetett fel. Az újdonság abban rejlett, hogy a szociálpolitikát gazdasági kohéziót erősítő eszköznek nyilvánították, és ezzel egyenrangúvá vált a gazdasági és monetáris politikával. Az Okmány egyrészt a spontán harmonizáció szerepét hangsúlyozta, másrészt Jacques Delors gondolatát, egy európai szintű szociális párbeszéd kiemelt szerepét, harmadrészt pedig egy gazdasági és szociális kohézió kialakítását. A reformok ellenére az Egységes Európai Okmány is megoldatlanul hagyta a szociálpolitika kérdéseit. Nyilvánvalóvá vált, hogy ez a szociálpolitika képtelen lesz megfelelni az 1992 utáni kihívásoknak.

A Strasbourgi Találkozón, 1989. decemberében az Európai Közösség 11 tagállama elfogadta a “Közösségi Charta a Munkavállalók Alapvető Szociális Jogairól” című dokumentumot, amely az olyan alapvető szociális jogokat, mint a szabad mozgás, szociális védelem, nemek közötti megkülönböztetés tilalma, gyülekezési szabadság; és az alapvető célokat, mint az élet- és munkafeltételek, a szakmai továbbképzés, a sérültek és idősek támogatásának fejlesztését tartalmazza.

A 90-es években a legnagyobb problémát a munkanélküliség jelentette, ezért az uniós szociálpolitikában határozott előrehaladás vált szükségessé. Ekkor született a Közösség szociális joganyagának döntő hányada, mint például 1991-ben a Maastrichti Csúcstalálkozón a Szociálpolitikai Jegyzőkönyv és a Szociálpolitikai Megállapodás. Mindkettő a Római Szerződés részét képezik. Különös figyelmet fordítottak az egyenlő esélyekre, a munkajogra vagy a munkavédelemre. Megerősítették a közösségi szociálpolitika főbb elveit, mint a személyek szabad áramlása, a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség, az európai szociális párbeszéd.

1993-ban az Európai Unió Bizottsága foglalkoztatásról szóló Fehér Könyvet (”Növekedés, Versenyképesség, Foglalkoztatás”) adott ki, melynek feladata az volt, hogy megtalálja a munkanélküliség kezelésének közösségi szintű eszközeit. A cél egy olyan közös gazdaság megteremtése volt, amely egészséges, nyitott, decentralizált és versenyképes.

Ugyanebben az évben a Bizottság kidolgozta Szociálpolitikáról szóló Zöld Könyvét, melynek célja az volt, hogy széles körű szakmai vitát indítson el az EU szociálpolitikájának jövőjéről.

Az 1997. júniusában aláírt Amsterdami Szerződés módosította mind a Római Szerződést, mind az Európai Unióról szóló Szerződést. Az Amsterdami Szerződés a Római Szerződés szociálpolitikájáról szóló fejezetébe legnagyobb részben azt a ültette át, amit a 11 tagállam Maastrichtban “Szociálpolitikai Megállapodás” címmel fogadott el. De születtek új területek is: a társadalmi kirekesztés elleni harc, a szegénység elleni küzdelem, valamint a fogyatékosok jogainak biztosítása. Az Amsterdamtól elindult foglalkoztatáspolitikai folyamat legfontosabb lépcsőfokát az éves foglalkoztatási irányvonalak, és az azokhoz kapcsolódó Európai Tanácsi ülések jelentették (1997. Luxemburgi Csúcs, 1998. Cardiffi Csúcs, 1999. Bécsi Csúcs, 1999. Berlini Csúcs, 1999. Kölni Csúcs).

A közösségi szociálpolitika történetében a 2000. március 23-24-én tartott Lisszaboni Csúcs jelentett fordulópontot. A lisszaboni folyamat egyenrangúsította a szociálpolitikát más politikákkal, és megtette az első lépést a koordináció nyitott módszerének bevezetése felé. A Csúcs legfőbb célkitűzése az volt, hogy az aktív és dinamikus jóléti állam építése, a tudás-alapú gazdaság kialakulása ne járjon együtt olyan szociális problémák terjedésével, mint a munkanélküliség, a társadalmi kirekesztés és a szegénység. Ehhez szükség van a szociális védelmi rendszerek korszerűsítésére. A tudás-alapú társadalomba való átmenettel pedig fokozatott jelentőségre tesz szert az oktatás és a szakmai képzés.

A szociális partnerek, az uniós intézmények, az Európai Központi Bank és az Európai Fejlesztési Bank képviselőinek bevonásával 2000 júniusában tartott brüsszeli fórumon a felek egyet értettek a Lisszabonban meghatározott stratégiával. Itt a szociális partnerek hangsúlyosabb szerepvállalása és a nyugdíjrendszerek vizsgálata kapott prioritást.

Az előrelépések eredményeképpen 2000 decemberében a Nizzai Csúcs döntött a Szociálpolitikai Menetrend elfogadásáról, amely “biztosítja a pozitív és dinamikus interakciót a gazdaság-, foglalkoztatás és szociálpolitika között. Ez a Szociálpolitikai Menetrend sem törekszik a szociálpolitikák harmonizációjára, megelégszik közös európai célok kialakításával és a tagállamok szociálpolitikájának koordinációjával.
A szociálpolitika főbb területei

A szociálpolitika az EU-ban alapvetően a tagállamok hatáskörébe tartozik, így a tagállamok legtöbb területen megőrzik szuverenitásukat. A csatlakozás után Magyarország is maga határozza meg a szociálpolitika fő irányvonalait.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy közösségi szinten nem fordítanak figyelmet erre a területre. Az EU egészségügyi tevékenysége elsősorban közösségi programok indítására, folytatásra épül, amelyek a tagállamok együttműködését mozdítják elő.
Bizonyos szociális területeket az unió erőteljesebben szabályoz, ilyen a munkahelyi egészség- és biztonság, a munkajog, az esélyegyenlőség, az Európai Szociális Alap. Más területeket a tagállamok döntően maguk szabályoznak, itt az EU nem kötelező ajánlásokkal igyekszik befolyást gyakorolni (szociális biztonság, társadalmi kirekesztettség elleni fellépés, szociális párbeszéd, fogyatékosok ügye, idősek támogatása).
Bérekre, jövedelmekre, nyugdíjakra, szociális juttatásokra nincs EU-szabályozás, vagyis ezek önmagában a csatlakozástól nem változnak. Itt csupán hosszabb távon, a gazdasági teljesítmény növekedésével várható előrelépés.

Munkajog

Az unió munkajoga jelenleg tizennégy irányelvet foglal magában. Ezek általános jellemzője a védelmi jelleg: a munkavállalók jogait és érdekeit védelmezik az állam bizonyos mértékű beavatkozásán keresztül, illetve garanciák biztosításával. Az irányelvek egy része a foglalkoztatás alapfeltételeit, a munkavállalók alapvető jogait részletezi (munkaidő, munkaszerződés), a másik részük a munkavállalók egységes védelmét szolgálja olyan gazdálkodási helyzetekben, amelyek befolyásolhatják a cégek versenypozícióját (tulajdonos-váltás, fizetésképtelenség, csoportos létszámleépítés). A harmadik csoportba a rugalmas foglalkoztatási formákhoz kapcsolódó szabályok tartoznak (részmunkaidős foglalkoztatás, határozott idejű munkaszerződések).

A munkajogi irányelvek azonban a munkajognak csak egyes részterületeit érintik, és ezeken minimális előírásokat fogalmaznak meg a tagállamok számára. Minden egyéb munkajogi szabályt továbbra is szabadon alakíthatnak a tagországok.

A munkajog harmonizációjában Magyarország meglehetősen előrehaladt, az utolsó irányelvek átvételét szolgáló Munka Törvénykönyv módosítás jelenleg van a Parlament előtt. A magas szintű jogharmonizáció következtében a csatlakozás után rövidtávon nem várható lényeges változás. Hosszabb távon viszont az új EU-irányelveknek köszönhetően javul a munkavállalók jogbiztonsága.
Szociális párbeszéd

A tagállamokban működő szociális párbeszédre – a szakszervezetek és a munkaadói szervezetek, illetve a kormány közötti dialógusra – nincs EU-szabályozás. Uniós elvárás azonban, hogy a tagállamokban legyen érdemi szociális párbeszéd.

A közösségi szabályok – döntően a különböző fórumok működését előíró határozatok – az EU-szinten megvalósuló szociális párbeszédre vonatkoznak. A szociális párbeszéd ma az Unió különféle szintjein van jelen, és különböző funkciókat lát el. Az európai szociális párbeszéd megvalósulhat az európai szintű kollektív alku, azaz az európai szintű szociális partnerek által kötött keretegyezmények formájában is (ezek később irányelvekként épülhetnek be az EU-szabályokba).
Nők és férfiak esélyegyenlősége

A nők és a férfiak egyenlő esélyeinek biztosítása az európai integráció kezdete óta fontos téma. Napjainkra igen változatos jogi eszközrendszer alakult ki: több kötelező jogszabály (nyolc irányelv) és még több nem kötelező jellegű ajánlás született. A kötelező jogszabályok fő szabályozási területei: az egyenlő bérezés, az egyenlő bánásmód, az egyenlő elbírálás a szociális biztonság szempontjából, a foglalkoztatásban és a szakképzésben követendő egyenlő elbánás, a terhesség és anyaság védelme a munkavégzés során, a szülői szabadságok rendszere.

A magyar jogrendszerben az egyenlő bánásmód elvét megfelelő szintű rendelkezések védik, a jogharmonizációval előrelépés így elsősorban a jogalkalmazástól várható. Az esélyegyenlőség elve az uniós gyakorlatban „pozitív intézkedéseken” keresztül érvényesül (pl. a nők munkaerő-piaci visszatérését segítő speciális programok, stb.). Ezek azonban a magyar gyakorlatból még jórészt hiányoznak. Elterjedésüket segíti majd a részvételünk az egyenlő bánásmód érvényesülését támogató uniós programokban, valamint a jogorvoslati lehetőségek bővülése.
Rasszizmus elleni küzdelem

A diszkrimináció elleni uniós fellépés erősítése érdekében, 2000-ben a tagállamok két irányelvet is elfogadtak. Az egyik a faji és etnikai alapon történő diszkrimináció általános tilalmáról rendelkezik, a másik a foglalkoztatás és képzés területére vonatkozó egyenlő bánásmód kereteit teremti meg. Az irányelvek átvételét a kidolgozás alatt álló anti-diszkriminációs törvény biztosítja majd. Ennek részeként új, független testület is alakul, amely a megkülönböztetés tilalmának betartásán őrködik.
Foglalkoztatáspolitika

A munkanélküliség leküzdése az 1990-es évek közepétől az EU egyik legfontosabb célkitűzése. Az 1997-ben kialakított uniós eljárás, a „nyitott koordináció” segítségével az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) célkitűzéseit a tagállamok önállóságuk megtartása mellett, saját hatáskörben hajtják végre. Évente közös, lehetőleg számszerű célokat határoznak meg, amelyek végrehajtása érdekében nemzeti akcióterveket készítenek. A tervek teljesítését az Európai Bizottsággal és egymással közösen értékelik, és ezután új célokat, ajánlásokat fogalmaznak meg a foglalkoztatási helyzet javítására.

A csatlakozás után Magyarországnak is alkalmaznia kell az EFS eljárásait, és eleget kell tennie a közös célkitűzéseknek. Ez bizonyára kedvező hatással lesz a munkanélküliségre, miként az unióban is számottevő javuláshoz vezetett: 1997-től napjainkig közel tízmillió új állást hoztak létre, és a tizenegy százalékos munkanélküliség nyolc százalék alá csökkent.
Európai Szociális Alap

Az Európai Unióban a foglalkoztatási helyzet javításának legfontosabb eszköze az Európai Szociális Alap (ESZA). Az ESZA a strukturális alapok összetevője: az általa nyújtott támogatások az alapok költségvetésének egyharmadát adják (az alapok pedig az Unió teljes költségvetésének körülbelül egyharmadát használják fel). Az ESZA – nevével ellentétben – alapvetően foglalkoztatási jellegű. Célja, hogy a belső piacon javítsa a foglalkoztatási lehetőségeket, megkönnyítse a munkát keresők elhelyezkedését, fokozza a munkavállalók földrajzi és szakmai mobilitását, támogassa alkalmazkodásukat a technológiai változásokhoz és a termelési rendszer fejlődéséhez (elsősorban a szakképzés, az át- és továbbképzés segítségével).

A szociálpolitikai fejezetnél a legjelentősebb változás az ESZA támogatásától várható. Magyarország a tervek szerint 2004 és 2006 között összesen 550-600 milliárd forint támogatásra számít az Európai Unió strukturális alapjaiból; ennek 28 százaléka szükséges az ESZA-célokhoz kapcsolódó operatív program végrehajtására. A 160-180 milliárd forintra tehető támogatás fele – több mint nyolcvanmilliárd forint – a foglalkoztatás elősegítését, a munkanélküliek és a munkaviszonyban állók képzését, a jobb munkaerő-piaci szolgáltatások biztosítását szolgálja. Az oktatási-képzési rendszerek fejlesztésére – beleértve az ehhez szükséges infrastruktúrát is – várhatóan 73 milliárd forintos támogatás jut, több mint 14 milliárd forint pedig a társadalmi beilleszkedés intézményeinek megerősítését segíti majd.
Társadalmi kirekesztődés elleni fellépés

2001-től e területen is a „nyitott koordináció” alkalmazása segíti a kirekesztődés elleni közös stratégia megvalósítását. Ennek keretében a tagállamok közös célkitűzéseket fogadnak el, amelyeket beépítenek a nemzeti politikájukba. A végrehajtás érdekében a tagállamoknak kétévente a szociális integrációt szolgáló nemzeti akciótervet kell kidolgozniuk, az alábbi célok szerint:

 a munkaerő-piaci részvétel fokozása, mindennemű forráshoz, jogokhoz, javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés elősegítése;

 a társadalmi kirekesztődés veszélyének elkerülése;

 a leginkább veszélyeztettek segítése;

 az érintettek mozgósítása.

A felkészülés részeként 2003-ban – az uniós követelményeknek megfelelően – Magyarországnak is ki kell dolgoznia a társadalmi kirekesztettség és a szegénység elleni akciótervét.
Fogyatékosok

A fogyatékossággal élők jogainak védelmére eddig nem született kötelező érvényű EU-jogszabály. A fogyatékosok problémája azonban kiemelt figyelmet kap a tagállamokban, hiszen az Unió minden tizedik polgára valamilyen testi vagy szellemi fogyatékossággal él. A Közösségi Karta (1989) és az azt követő akcióprogram hangsúlyozta először a társadalmi kirekesztés elleni harc fontosságát. Az 1990-es évekre bekövetkezett szemléletváltást pedig az Amszterdami Szerződés tükrözi.

Az új stratégia két elemen nyugszik: egyrészt olyan kezdeményezéseken, amelyek ráirányítják a figyelmet a fogyatékossággal élők gondjaira, másrészt a fogyatékosok érdekeinek összehangolt képviseletén, minden lehetséges területen (így az oktatásban, a munkahelyeken, a fizikai mobilitás és lakhatás biztosításában, a jóléti rendszerekben). A stratégia megvalósítását nem kötelező jellegű ajánlások segítik. 2003. a fogyatékossággal élők európai éve, amelynek intézkedéseihez a magyar kormány is csatlakozik.
Népegészségügy

Bár az egészségügy nem tartozik EU-hatáskörbe, az Európai Közösség létrejöttétől kezdve széles körben fogadott el az emberi élet és egészség védelmét szolgáló intézkedéseket, és az egyéb közösségi politikákon belül is (fogyasztóvédelem, környezetvédelem, áruk szabad mozgása) jelentős szerepet játszanak az egészségvédelem szempontjai. Az Amszterdami Szerződés egyes területeken (humán eredetű szervek és anyagok, vérkészítmények minősége, közegészségügyi jelentőségű állategészségügyi intézkedések) már felhatalmazza az Európai Bizottságot EU-szintű szabályozás előkészítésére. Az első ilyen jogszabályt – a vér és vérkészítmények biztonságos tárolásáról és felhasználásáról – 2002. végén fogadták el, míg a további kötelező jogszabályok főként a dohánytermékekkel kapcsolatosak. Ez utóbbiakat Magyarország hiánytalanul átvette.
Munkahelyi biztonság és egészségvédelem

A munkahelyi egészség és biztonság védelme az uniós szociális jog legkidolgozottabb területe. A szociálpolitika irányelveinek több mint a fele ezt a kérdéskört szabályozza. A szabályozás alapvető célja – a munkaerő szabad mozgását figyelembe véve – a munkahelyi egészség és biztonság egységes szintjének megteremtése az Unió teljes területén.

A jogszabályok gerincét egy keretirányelv adja, amely megfogalmazza a munkavállalók egészségének és biztonságának munkahelyi követelményeit. Ezeket az előírásokat az 1993. évi munkavédelmi törvény, illetve annak későbbi módosításai átültették a magyar jogrendbe, míg a részletező előírásokat az illetékes minisztériumok rendeletei rögzítik.

A további irányelvek a munkavégzés során használt munkaeszközök biztonsági és egészségügyi követelményeire, a kémiai, fizikai és biológiai tényezők általános szabályozási kérdéseire (egészségre nem veszélyes határértékek, megelőzésre alkalmas intézkedések, orvosi vizsgálatok, munkavállalók tájékoztatása), a zajjal kapcsolatos védőintézkedésekre, a védőeszközök munkáltató által történő kiválasztásának szabályaira vonatkoznak. Külön irányelvek szabályozzák a képernyős berendezéssel végzett munkát, vagy a kézi tehermozgatással járó tevékenységek kockázatait. Napjainkra lényegében minden munkavédelmi EU-szabályt átvettünk, ám a szabályok érdemi alkalmazása és a végrehajtás ellenőrzése még jelentős erőfeszítéseket igényel.
Nyugdíj

Az EU-csatlakozás után nem várhatóak radikális változások a nyugdíjrendszerben és a nyugdíjak összegének nagyságában, mivel –ahogyan azt már a fentiekben említettük - az egészség- és szociálpolitika a tagállamok hatáskörébe tartozik. A csatlakozást követően a koordinációs szabályok alapján van mód újraszámításra, amit el kell végezni, ha kedvezőbb nyugdíj várható ennek alapján.
Nyugdíjszínvonal

A csatlakozás nem jelent automatikus nyugdíjszínvonal-emelkedést Magyarországon, de alaptalan az a félelem is, hogy a nyugdíjak reálértéke csökkenne. Az Unióban megfogalmazott követelmény ugyanis kizárólag a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságára és a nyugdíjak hosszú távú, kiszámítható finanszírozására irányul. Magyarországgal csakúgy, mint a többi újonnan csatlakozó országgal szemben nem fogalmazódik meg a nyugdíjak kiigazításának követelménye. A nyugdíjak színvonalát továbbra is azok a tényezők fogják befolyásolni, amelyeket eddig is figyelembe vettünk. Az ország gazdasági teljesítőképessége továbbra is az egyik meghatározó eleme lesz a rendszer működésének. A gazdasági teljesítőképesség növekedése lehetőséget teremt az aktívak bérnövekedésére, ami a megnövekedett járulékfizetés révén fedezetet teremt a magyar nyugdíjtörvényben előírt, bérek és árak átlagához kötött nyugdíjemelésre. A gazdaság teljesítőképességének növelésén keresztül tehát a nyugdíjak színvonalának növelése is megvalósulhat. A fogyasztói árak növekedését is követi a nyugdíjemelési rendszerünk, így, ha a csatlakozást követően vagy majd a közös valuta bevezetését követően magasabb árnövekedés történne, a magyar nyugdíjak emelésénél a magyar nyugdíjtörvény előírásai szerint ezt is figyelembe veszik.
Nyugdíjminimum

A nyugdíjminimum színvonalára sincsenek külön EU-s előírások. Változást annak a személynek jelenthet a csatlakozás, aki több országból kap nyugdíjat. Nálunk a minimumnyugdíjjal kapcsolatban egy fontos tudnivalót kell megemlíteni. Amennyiben az EU koordinációs szabályainak alkalmazásával számított és az egyes országokból folyósított nyugdíjösszeg összesen nem éri el a lakóhely szerinti országban irányadó minimumnyugdíjat, és az érintett személy a szolgálati ideje alapján egyébként jogosult lenne a minimumellátásra, a folyósított nyugdíjösszeget erre a minimumra kell a lakóhely szerinti országnak kiegészítenie. Ez mindegyik EU-tagállamban alkalmazandó szabály.
A nyugdíj újraszámítása

A hatályban lévő szociálpolitikai és szociális biztonsági egyezmények alapján folyósított nyugellátások újraszámításra kerülnek a csatlakozást követően a koordinációs szabályok alapján. Ha ezek alapján kedvezőbb nyugdíj várható, akkor ezt a számítást el kell végezni. Az újonnan kötött szociális biztonsági egyezményeink (osztrák, német, svájci) megfelelnek az EU-koordinációs szabályoknak, ezért azok esetében nem lesz újraszámítás. A szintén taggá váló volt szocialista országokkal kötött szociálpolitikai egyezményeink esetében azonban - amennyiben azok eltérő elvet követnek - azt kell megvizsgálni, hogy az egyezmény vagy a koordinációs rendelet alapján számított ellátás a kedvezőbb.
Nyugdíjigénylés lakóhely szerint

Több tagállamban történt munkavégzés esetén is a lakóhely szerinti ország illetékes intézményénél kell bejelenteni a nyugdíjigényt, az Unió területén egységesen alkalmazott erre rendszeresített nyomtatványokon. Az igénybejelentésekkel kapcsolatos információkat és a nyomtatványt a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság, mint illetékes intézmény adja meg.
Nyugdíjkorhatárok

Tekintettel arra, hogy az EU tagállamok nyugdíjrendszereiben alkalmazott nyugdíjkorhatárok nem egységesek, az egyes tagállamokban történő nyugdíjba vonulás lehetősége eltérő időpontokban nyílhat meg. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy öt különböző tagállamban előfordulhat, hogy öt eltérő időpontban nyílik meg a nyugdíjjogosultság. Mindegyik országban az ott érvényes nyugdíjkorhatárt kell alkalmazni.
Rokkantnyugdíj

A rokkantsági nyugdíj jogosultsági szabályainak meghatározása, így a rokkantság szükséges mértékének, illetve az orvosi felülvizsgálat rendszerességének meghatározása is kizárólagos tagállami hatáskörbe tartozik. Ha tagállami jogszabályok eltérő rokkantsági mértéket határoznak meg, azzal a következménnyel járhat, hogy a rokkantsági ellátás folyósításának ideje alatt bekövetkezett állapotjavulás eredményeként valamely tagállamban megszűnik a jogosultság és így csökken a folyósított ellátás teljes összege. Az állapotváltozás megállapításához szükséges orvosi vizsgálat elvégzésére a lakóhely szerinti országban illetékes orvos/intézmény jogosult, ha a két tagállam között erre irányuló kétoldalú megállapodást kötöttek. Ennek hiányában előfordulhat olyan eset is - ha az érintett személy egészségi állapota azt lehetővé teszi -, hogy a folyósítás helye szerinti országban illetékes orvost/intézményt kell felkeresni. Ebben az esetben is a lakóhely szerinti nyugdíjbiztosítási szervek segítségét lehet kérni.